AntalVali.com

Kedves leendő/kezdő anyukák!

Beszéljünk egy kicsit a gyerekek táplálásáról. Ebben a fejezetben általánosságban, a következő részben pedig kipróbált és működő javaslatokkal is szolgálok azok számára, akiknek nehéz eset a gyermekük.

Azért itt kezdem, mert ez a testi szint, vagyis az alap, és mély meggyőződésem, hogy óriási jelentőséggel bír. Úgy érzékelem, hogy a mindennapi egészséges táplálás fontossága méltatlanul háttérbe szorult a szülők fejében manapság – bár hozzáteszem, természetesen ez nem az antalvalis olvasóközönségre vonatkozik!

Azzal a mondattal kezdeném, amit az előző részben már kiemeltem: a baba és a kisgyermek folyamatos, minőségi táplálása elengedhetetlen a testi-lelki egészségéhez.

Amit az első években nem kap meg a gyerkőc, amikor az egész szervezete (beleértve különösen az idegrendszerét és az immunrendszerét) erőteljesen fejlődőben van, azt később nem, vagy csak nagyon nehezen lehet pótolni. Másrészt nagyon fontos szempont az is, hogy aki ellazsálja az első éveket, az utána vért izzadhat, hogy legyömöszölje gyermeke torkán az egészséges táplálékokat – ha például tartósan megbetegszik a kicsije. Ilyenkor ugyanis nincs más választás. Egy olyan kisgyerek, aki nem szokott hozzá az egészséges táplálékokhoz, az a személye elleni támadásnak fogja venni, ha megvonják tőle a kedvenc egészségrontó csemegéit. A megoldás tehát az előre gondolkodás: az ha eleve valódi táplálékokhoz szoktatjuk őket, melyből testük építkezni tud! Senkinek nem kívánom azt a borzasztó érzést, amivel két közeli ismerősömnek kellett szembesülnie, megbirkóznia: a pocsék táplálékon tartott kisgyermekeik egyike autoimmun betegséget kapott, másikuk leukémiás lett – tartós kórházzal, kemoterápiával, sugárkezeléssel, és rengeteg sok kínlódással. Ilyen esetekben senki nem fogja megállapítani azt, hogy vajon az étrend mennyiben járulhatott hozzá egy ilyen pusztító betegség kialakulásához, de azt gondolom, jobb ha senki nem kerül olyan helyzetbe, hogy egyáltalán el kelljen gondolkodnia azon, vajon megtett-e mindent gyermeke egészségéért, vagy netán tehetett volna sokkal-sokkal többet is? Egy anya számára ez óriási lelki teher – ezzel bizonyára egyet értetek.

Látom, hogy sok jó szándékú, és egyébként művelt anyuka mintha megfeledkezne arról, hogy a táplálás – a rendszeres pelenkacseréhez és a nyugodt alvás körülményeinek biztosításához hasonlóan –, mint alapvető szükséglet, a szükséglet-piramis legalsó, legszélesebb fokán helyezkedik el. Nem cserélhető fel más egyébbel a rangsorban, és nem célszerű kompromisszumokat kötni a táplálás terén, mert később nagyon megbánhatjuk.

Egy kicsit konkrétabban, mit is értek ez alatt?

Az embernek minden pillanatban rendelkezésére áll egy adott energiamennyiség, amivel gazdálkodni tud, amit szét kell osztania az életéhez szükséges különböző működései, tevékenységei között. Mi az első és legfontosabb? Maga a létfenntartás. Az, hogy a tudatos énünk beleegyezése nélkül működtetjük a testünket. Végzi a maga dolgát az immunrendszer, az emésztő- és kiválasztó-rendszer, az idegrendszer, stb. Bámulatosan működő testünk megpróbálja fenntartani a homeosztázist, vagyis az élő szervezet egyensúlyát, betegségtől mentes állapotát. Csakis ezután jöhet minden más! Az, hogy mozgunk, hogy gondolkodunk, éjszakáig is dolgozunk – ha maradt még rá energiánk.

De ha egy szervezet gyenge, beteg, akkor az energiájának nagy része a test egyensúlyi állapotának fenntartására, a hiányállapotok, vagy kóros állapotok leküzdésére, kompenzálására fog elmenni. Nem marad sok energiája a szellemi fejlődésre! (Csak zárójelben jegyzem meg, mert nem kapcsolódik szorosan a témánkhoz: ahogyan a szervezetünk öregszik, ugyancsak egyre több energiája megy el a homeosztázis fenntartására). Magyarul: ha folyamatosan odafigyelsz a kicsid minőségi táplálására (tápanyagban gazdag, változatos, vegyszermentes és szinte cukormentes), akkor máris rengeteget tettél szellemi fejlődése érdekében! Meg fogsz lepődni azon, hogy milyen gyönyörűen fejlődik magától - mindenféle erőltetett fejlesztés nélkül - az intellektusa, ráadásul sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb is lesz. Talán azért, mert nem kerül be annyi méreganyag a szervezetébe, amely megzavarná az idegi és hormonális működést.

Mielőtt nagyon felkorbácsolódnának az indulatok, szeretném ha látnátok: nem állítom azt, hogy egy beteges kisgyermek nem lehet okos. Természetesen lehet! De, ha nem kellene szegénynek folyton a betegségeit kompenzálnia, ha erre nem menne el sok-sok energiája, akkor minden bizonnyal még okosabb lenne.

Gondoljátok végig: mi történik egy normálisan működő embernél betegség esetén? Takarékra rakja életfunkcióit: pihen, alszik, nem, vagy csak alig eszik, nem végez hangos, aktív tevékenységet, és nem fog hozzá Shakespeare-t olvasni sem – mert nincs rá energiája. Méghozzá azért, mert testének minden energiatartaléka mozgósítva van a gyógyulás érdekében, azért, hogy a megbomlott egyensúly helyreálljon.

Én azt tapasztalom, hogy a gyenge minőségű táplálékon tartott gyerekek általában szellemileg sem kielégítően fejlettek, sőt, sokszor igen el vannak maradva. Ezt azért elszomorító látni, mert nem ők tehetnek erről, hanem a szüleik, elsősorban az édesanyjuk. Felelősség, ez van – de ezt minden szülő vállalta! Sokan keresnek kifogásokat: de a nagymama, de az óvoda, de a rokonság, vagy akárki – mégis én azt gondolom, hogy ebben a témában elsősorban az anya az illetékes. Neki kell határozottnak és nagyon ügyesnek lennie, mert ő a gyermek ízlésvilágának kialakítója, fejlődésének őre az első években. Ha pedig másnak engedte át ezt a fontos szerepét önszántából (nem kényszerhelyzetekről beszélek nyilván!), az megint csak az ő döntése, tehát az ő felelőssége.

Természetesen az intellektus fejlődéshez elengedhetetlen az érzelmi törődés, a gyermekre való szerető odafigyelés is a táplálékon kívül, ez egyértelmű, erről is lesz még szó. Arra szeretném itt mindössze a figyelmeteket nyomatékosan felhívni, hogy ne becsüljétek le a mindennapi jó táplálék fontosságát!

***

Amikor az első kisfiam születésekor a kórházban időztem, megdöbbenésemre a frissen szült anyukákat elárasztották a különböző babaápolási- és bébiételgyártó cégek mindenféle reklámanyagai, termékmintái. Emlékszem, az egyik bébiételgyártó cég kiadványa nagyon felkavart, mert azt akarta elhitetni az újdonsült anyukákkal, hogy ne főzzenek kisbabájuknak, mondván, az nem biztonságos, a házilag készített ételben bármi is lehet.

Nos, ez szerintem csak akkor lenne igaz, ha az anyukákról egyenest azt feltételezzük, hogy nincs meg a magukhoz való eszük, és nem figyelnek oda az alapanyagok gondos összeválogatására!

Szerintem inkább induljunk ki abból, hogy egy anya alapvetően felelősen gondolkodik. Ha városi, akkor nem rest elkocogni egy jó bioboltba, bio ABC-be, vagy a bio piacra; ha pedig vidéki, akkor sem esik pánikba, hanem még jóval a gyermek születése előtt megkéri a nagymamát, hogy a leendő unokája számára tartson fenn egy vegyszermentes részt a konyhakertben. (Amit meg nem tud beszerezni, pl. gabonaféléket, azt szépen megrendeli a milliónyi internetes biobolt egyikéből, és szépen házhoz szállíttatja).

A baba ételének összeállítása az első 3 évben még bio alapanyagokból sem nevezhető drágának, mivel ő még oly keveset eszik! Nem helyes arra hivatkozni, hogy azért nem használunk vegyszermentes zöldséget és gabonát a babánk ételéhez, mert az drága. Heti 3-4 szál gyökérzöldség, pár kicsi szem cékla, egy kicsike sütőtök, esetleg káposzta, hagyma, egy kicsi idénygyümölcs és fél zacskó gabonaféle neki bőven elég! Ez a mennyiség pedig nem drága – ha körülnéz valaki egy háztartásban, ez az összeg simán megspórolható valami más, teljesen felesleges dolog elhagyásával. Elég hetente egyszer vásárolni a babának, és mindig a romlékonyabb alapanyagot felhasználni először. A készlet ki fog tartani a következő heti vásárlásig!

***

Elnézéseteket kérem, de itt most helytelenül és nagyvonalúan kihagynám a szoptatás kérdéskörét, mert az már önmagában is óriási témakör. Csak pár szót róla, kizárólag a saját szemszögemből:

Szeretnék mindenkit arra biztatni, hogy próbáljon legalább fél évig kizárólag szoptatni, majd utána még tovább, lehetőleg 1 éves korig, hozzátáplálás mellett. Ha nem megy, még véletlenül se szégyellje magát senki, hanem kérjen bátran és haladéktalanul segítséget! Annyit érdemes tudni, hogy a tej termelődése, annak mennyisége, alapvetően kereslet-kínálati viszonyok függvénye. Minél gyakrabban éri inger a mellet, annál több tej termelődik. (Tehát, ha valaki eleve úgy indul neki a szoptatásnak, hogy „én aztán fel nem kelek éjszaka szoptatni” – ismerek ilyet -, az ne csodálkozzon, ha pár rövidke hónap alatt elapad a teje.) Nekem voltak „szoptatási kríziseim”, amikor tudtam, hogy a gyerkőc többet szeretne enni, de nem volt több. Ez borzasztó érzés - mégsem kell rögtön tápszerért nyúlni! Ilyenkor azt tettem, hogy sűrűbben raktam mellre a babámat, akár 1,5-2 óránként, közben pedig rengeteget játszottam vele, hogy ne figyeljen oda a kevésbé teli pocakra. Pár nap erre azért rámegy, kell egy kis idő, amíg a „kínálat” követni tudja a megnövekedett „igényt”. Nálam kb. 2-3 napig tartottak az ilyen mélypontok, akkorra aztán „bedurranntak” ismét a melleim, és több tej termelődött – vége lett a gondoknak. Végül sosem nyúltam tápszerhez, pedig mindvégig ott állt a doboz a spájz polcán, és bizony sokszor szemeztem vele...

Kis mellű nőtársaimnak üzenem, hogy ne becsüljék le a berendezésüket! Nekem bosszantóan kicsike melleim vannak, de minden kételyem ellenére kiválóan működtek – azóta sokkal jobban megbecsülöm őket. Soha nem volt több tejem, mint amennyire szükség volt, sőt, mennyiségileg sosem volt annyi, mint amennyi a nagykönyvekben elő van írva. Nem is mertem szoptatás előtt és után lemérni a gyerekeimet, mert máris elkezdhettem volna halálra aggódni magamat! A méricskélést ezért heti 1-szeri alkalomra korlátoztam, és ez így rendben is volt, hiszen szépen gyarapodtak mindvégig.

***

Szerintem az alábbi alapelveket érdemes tartani a babák és kisgyermekek ételének elkészítésénél:

1.) Tartsd a baba ételének elkészítéséhez használt eszközöket mindig külön, és ne használd őket semmi másra. Mire lesz szükséged? Egy vagy két zománcos kislábas (lehetőleg edzett üveg fedővel, mert így belelátsz fedőemelgetés nélkül), egy vadonatúj, jól tisztítható (tehát nem fa) vágódeszkára, egy-két kisebb, új fakanálra, egy nagyobbacska műanyag szitára a passzírozáshoz (1 éves kor felett már nyugodtan használhatod a kézi mixert – persze tarts nagyon tisztán), egy éles vágókésre, esetleg egy kanálra, villára. És legyen mindig pár darab tiszta, mosott-vasalt konyharuha kéznél, amire például ráteszed száradni az elmosott, és bő vízzel nagyon alaposan leöblített eszközöket, meg amibe úgy általában a kezedet is törlöd. (Kezdetben ne a család számára használt edénycsöpögtetőben szárítsd a baba ételének elkészítéséhez használt eszközöket, mert az nem elég steril.)

2.) A kicsi ételének elkészítésénél az egyszerűségre törekedj! Miért? Mert neki nincsen szüksége bélszínre, Stroganoff módra. A babát meg kell ismertetni az ételek valódi ízével. Semmi esetre se kutyulj mindenfélét össze, teljesen felesleges, többet árt, mint használ – ráadásul ha az egyszerűségre törekszel, az étel is sokkal gyorsabban elkészül. Csak a mi felnőtt fejünkben él az a téves elképzelés, hogy mindenfélét össze kell enni egyazon étkezésen belül.

3.) A kicsik ételeinek alapja a gabona, a zöldség, a gyümölcs és a hüvelyes – másra gyakorlatilag nincs is szükség. Ismerkedj meg az elfeledett gabonákkal: köles, hajdina, édesrizs, barnarizs, zab(pehely), árpa(pehely), tönköly(pehely), rozs(pehely). Ez az ételeinek alapja, jó puhára-nyákosra főzve, passzírozva (vagy turmixolva) és ehhez jönnek a kíméletesen, rövid idő alatt, kicsi vízben, lefedve puhára párolt zöldségek. Ahogy a kicsi növekszik, egyre több energiára van szüksége, ezért a gabona arányát fokozatosan emeljük az ételben. A hüvelyes lehet először a könnyen fővő vöröslencse, majd mindenféle egyéb lencse, és babfélék, borsó. Ezekből elég pár teáskanállal az ételhez keverni, attól függően mit készítünk, és akár 1-2 nappal előre is meg lehet főzni, hűtőszekrényben tárolni, és mindig hozzákeverni a készülő babaételhez a szükséges mennyiséget. A nagy létartalmú gyümölcsöket, ha lehet, magában adjuk, gabona nélkül. Egyébként a legkönnyebben fövő gabona a zabpehely, a köles és a hajdina (a nehezebben fövőket pedig éjszakára érdemes hideg vízbe beáztatni). Legkisebbeknek először a gluténmentes gabonafélék adhatók: édesrizs, rizs, köles, hajdina, pár hónappal később mehet a többi, persze csak fokozatosan, és mindig csak egyféle. (A hozzátáplálás kezdeti időszakában, amíg a babának még nyelnie is meg kell tanulni, jó választások lehetnek a bio minőségű babapelyhek a magunk által főzött gabona helyett. De csak és kizárólag azok, amelyek semmi egyebet nem tartalmaznak, csak magát a gabonát.)

4.) Hanyagold a krumplit! A krumplival bánj úgy, mint az összes többi zöldségfélével, ne vidd túlzásba a használatát. Éretlen (zöldes elszíneződésű) vagy kicsírázott burgonyát soha ne használj, mert mérgező anyagokat tartalmaz! (Egyébként a növény levelei és termése is mérgező, már csak ezért is célszerű elgondolkodni a használatán.)

5.) A babaétel elkészítése: a zöldséget vágd fel vékony szeletkékre, majd kevéske vizet aláöntve, esetleg pár kristály természetes sóval fűszerezve párold. (Nagyobbacskáknak lehet kevés zöldfűszerrel is ízesíteni.) Közben ne emelgesd a fedőt, hogy minél több tápanyagot megőrizve, minél gyorsabban megpuhuljon a zöldségféle. Idősebb babáknak kiskörömnyi algát (wakame, kombu) is belemorzsolhatsz a párolandó zöldségbe, a jobb ásványi anyag ellátás céljából. A tűz elzárása után még hagyd pár percig fedő alatt tovább puhulni a zöldséget! Az étel elkészítéséhez mindig egy, max. kétféle zöldséget használj, szükségtelen tovább bonyolítani. Ha a párolásnál nem tettél, a végén mindig keverj az ételhez egy kis zsiradékot (lehetőleg valamilyen hidegen sajtolt olajat – olívát, tökmagot), illetve nagyon jó dolog egy-egy teáskanál fehér mandulakrémmel, illetve kezdetben egy teáskanál rizssziruppal is dúsítani az ételt. (Ez utóbbit azért, mert az anyatej is édes, így a kezdeti időszakban célszerű enyhén megédesíteni a baba ételét, hogy könnyebben elfogadja.) A bio minőségű fehér mandulakrém és a bio rizsszirup viszonylag drága összetevője a baba ételének, viszont rizsszirupból 1-2, mandulakrémből 3-4 kicsi üvegnél többet nem fogsz felhasználni összességében – tehát azért ez is kibírható.) Nagyobbacskáknál már lehet rizsszirup helyett mézet használni, ha kell. Ez így együtt tökéletes és tápláló étele a babának, ráadásul nagyon-nagyon finom! A felhasznált alapanyagok váltogatásával rendkívül sokféle, változatos étel készíthető a babáknak, kicsi gyerekeknek.

6.) És ha ilyen táplálékon él a baba, akkor semmi szükség drága gyümölcslevekre, mivel minden tápanyag benne van az ételében! Az ivás célja a folyadékpótlás, ami tiszta vizet jelent – nincsen ez másként a gyerekeknél sem. Döbbenetes, de sok gyerek a hibás szoktatás miatt nem hajlandó egyáltalán vizet inni… Én a gyerekeimnek a víz mellett egyetlen egyféle „levet” adtam időnként: bio céklalevet. Nagy ritkán kaptak valami egyéb bio minőségű levet, de csak elvétve, mert ilyen kaja mellett nem volt szükségük rá. A céklával viszont évekig nem voltam barátságban, mert utáltam, hogy mindent összefog, nem szerettem vele dolgozni. De azt tudtam, hogy tápanyagtartalma miatt kihagyhatatlan az étrendből - így ezt a kényelmes megoldást választottam.

7.) A babáknak, kisgyerekeknek nincsen semmi szükségük bébijoghurtra, bébipudingra, túrórudira, cukros babapiskótára, cukros teára, és egyáltalán semmiféle édes vagy sós nassolnivalóra sem! Ne költs pénzt ilyesmire, ráadásul ha egyszer-kétszer adsz a gyereknek, akkor utána nem bírod tőle elvenni! Ha nagyon nem bírod ki, akkor keverj el natúr, élőflórás (bio) joghurtban egy kis házi lekvárt, vagy passzírozott gyümölcsöt: máris készen van az ízesített joghurt. A nagymamát pedig vedd rá, hogy csoki helyett süssön inkább valami finom és kevésbé édes sütit az unokájának (pl. almás pitét, vagy pogácsát), mert ezzel támogatja jobban a kisunokája egészségét. Próbáld vele megértetni, hogy nem attól az egy darab túróruditól lesz a gyereknek „baja”, de az az egy darab túrórudi pont elég ahhoz, hogy a gyerek egészséges íz-érzékelését elrontsa! Tudom milyen nehéz ez – a nagyszülők alig változnak – tisztelet a kivételnek! Bármennyire is kemény dió egy-egy nagyszülő, azért puhítgassátok csak őket folyamatosan, előbb-utóbb belátják, hogy igazunk van.

8.) No és mi legyen a hússal? A mai okosság szerint fél évig szopizzon a baba, és utána rögtön adjunk húst a kis fogatlannak, mivel állítólag ekkora kiürülnek a vasraktárai. Hát, nézzétek, ezt döntse el mindenki maga – figyelembe véve a rengetegféle, sokszor ellentmondó információt. Én már láttam olyan gyönyörűen fejlett 1 éves kislányt, aki még csakis anyatejen élt. Privát véleményem az, hogy ráér a hús legalább az első pár fog kibújásáig, és utána is csak nagyon módjával. Az én gyerekeim 10-11 hónapos koruk környékén kaptak először húst a nagymama vasárnapi húsleveséből, amit vidéki, kapirgáló pipiből főzött – mégsem voltak sosem vashiányosak. De ha valaki nagyon aggódik a vashiány miatt, akkor itt van már nekünk a SupraKids – én nagyon örültem volna annak idején, ha lett volna egy ilyen kiváló szupertáplálék kéznél.

9.) Fagyasztás és mikrózás. Kétségtelenül nagyon kényelmes dolgok ezek, de azért gondolkodjunk kicsit: minden, ami körülvesz bennünket energia (ez bizonyított fizikai tény). Akkor kérdem én: vajon milyen energiát tárol, milyen energiát közvetít gyermekünknek egy fagyasztott és újra felolvasztott, vagy egy mikrózott étel? Éltető, friss energiát, amiből egy gyermek építkezhet? Nem hiszem. Én nem adtam a gyerekeimnek sosem mikrózott ételt – úgy kb. 4 éves korukig. Fagyasztottat nagyon-nagyon ritkán, pl. zöldborsót használtam időnként. Ma 6-7 évesek, és ritkán, de előfordul, hogy valamit mikróban melegítek fel, de továbbra sem szeretem, és kerülöm a használatát.

10.) Déligyümölcs, primőr. Szerintem ezekre sincsen igazából szüksége sem a gyerekeknek, sem nekünk, felnőtteknek. (Bár időnként jól esik, tudom!) Valahogy mindkettőt természetellenesnek tartom, ráadásul drágának – főleg ha vegyszermentes minőségről beszélünk. A déligyümölcsök talán nem a Kárpát-medence emberének valók, ráadásul nagy az ökológiai lábnyomuk; a primőrök pedig ki tudja mitől nőttek meg olyan szépen a tél közepén??

***

Nekem az a véleményem, hogy ha van rá lehetőséged, akkor maradj együtt a kicsivel óvodás koráig, és készítsd el magad a mindennapi ételét friss, vegyszermentes alapanyagokból. Ha ezt megteszed, megalapoztad a jó egészségét évekre. Ne légy rest beszerezni a legjobb minőségű alapanyagokat, és ne hivatkozz arra, hogy drága, mert ez valójában nem igaz. Akkor nyúlj bébiételhez, ha nagyon muszáj, hiszen éltető energiát ezek nem tartalmaznak. Tarts ki bátran a vegyszermentességre való törekvésedben akkor is, ha nem kapsz ebben támogatást a családodból, baráti körödből – ez sajnos sokunkkal megesik... Anyaként azonban meg kell tennünk mindent annak érdekében, hogy a kicsink egészséges legyen – ez a legfontosabb – és ennek az alapja az étel. Szerintem minden más ezután jöhet: a baba-mama torna, a zenebölcsi, a babaúszás, minden!

A gyerekek korai évei nem az aratásnak, hanem a magvetésnek az ideje: a rengeteg szépség mellett mindennapos munkával, fáradozással jár – ami alól viszont mégsem érdemes kibújnunk, mert annak később láthatjuk kárát. Ha nem jól vetünk, nem jól gondozunk, akkor rossz lesz a termés is – és ez a termés a legdrágább kincsünk: a gyermekünk egészsége.

Van egy nagyon hasznos kis könyv, amit szívből ajánlok Nektek tanulmányozásra: Horváth Éva - Szepesi Dóra: Boldog szülő, boldog gyermek. Én Szepesi Dóránál egy egynapos főzőtanfolyamon is részt vettem, és sokat tanultam tőle – hálás vagyok neki érte!

Szeretettel: plútó

További részek:

• Gondolatok az anyaságról 1. rész: Blogindító
• Gondolatok az anyaságról 2. rész: A lusta anya – Isten csapása az egész család számára!
• Gondolatok az anyaságról 4. rész: A kicsik egészséges táplálásáról (II. rész)
• Gondolatok az anyaságról - 5. rész: A gyermekek egészségtudatának kialakításáról

További oldalak:

• A vízgyógyászat reneszánsza
• Pocakkrém minden nőnek menstruációs problémák, felfázás és fertőzések esetén...
• Életünk alappillérei: fogantatástól a születésig
• Fluor és a fluoridok - hasznos, vagy káros?
• Amire minden baba vágyik: az anyatej