Gondolatok az anyaságról 2. rész: Egy lusta anya csapás az egész család számára
Találkoztál már lusta nővel? Hát lusta anyával? Milyen érzés mellette lenni? Milyen a légkör a közelében? Milyen a vendégszeretete?
Lennél szívesen a gyermeke?!?
Lássuk hogyan vélekedett a lusta nőkről Somlyó Zoltán költő-műfordítónk, szűk egy évszázaddal ezelőtt:
Találkoztál már lusta nővel? Hát lusta anyával? Milyen érzés mellette lenni? Milyen a légkör a közelében? Milyen a vendégszeretete?
Lennél szívesen a gyermeke?!?
Lássuk hogyan vélekedett a lusta nőkről Somlyó Zoltán költő-műfordítónk, szűk egy évszázaddal ezelőtt:
A LUSTA NŐ
Féljetek tőle! Ő is fél magától,
ezért oly lassú, tétova, önös.
A járatlan szívéhez kap s csudálja:
ó, mily nyugalmas, komoly, különös...Az én szemem ismeri e nyugalmat:
mögötte tétlen üresség tanyáz.
E szép kezektől távol él a jóság,
a reájuk lehellt csók megaláz!Két tetszetős, elhízott, síma állat!...
Türkizzel és smaragddal ujjukon
egyképp nyugodtan bánnak ők a tőrrel
és babrálgatnak el egy gomblyukon.Ábrándosnak ne véld szemét, mögötte
nincs irgalom, érzés, se gondolat.
Csókja ízetlen, sótalan a könnye -
kihull s felszárad pillanat alatt.Testének kéjes, imbolygó vonatján
egy félelmes rabtartó utazik:
az Egykedvűség! És nagyokat ásít
tavasztúl télig, téltűl tavaszig...De vannak, kik ez ásítás bíborján
vágyban kigyúlnak s elmerengenek.
Ó, jajj azoknak! Százszor jajj tinéktek,
szegény elébe hullott emberek!Mert jajj, nincs miért kúsznotok ölébe:
nem szentelt párna az, de kriptakő,
melyen az álmok izzé-porrá törnek,
ahol az életfa sohase nő!Igen, ha más nő szülhetne helyette!
Mit bánja ő: egy munkás-feleség!...
Az anyaszív, mely síron túl is éber,
az anyagond - őnéki csak mesék.Nem ismer Eszmét. Szoknyája redőit
a kényelmesség tartja össze csak.
Ha siránkozik, meg nem hatja szíved
és szemérmetlen, hogyha felkacag.Férfi előtt fejét meg sose hajtja,
mert tunyasága béna, bamba gőg!
Veronikára bízza. Ő a földön
él. Jussanak a mennyországba ők!...
Ha még csak egyedül él, gyermek nélkül, az magánügy – mert felnőttként azt csinál a saját életével, úgy teszi tönkre, ahogyan akarja. (Amely férfinak pedig van hozzá gusztusa: az meg az ő dolga!) De abban a pillanatban, hogy anyává válik, már súlyos probléma, leküzdendő káros jellemhiba a lustaság, mert ettől kezdve nemcsak magának árt vele, hanem másoknak is. Megfigyelésem szerint sokszor az anyák nemtörődömsége vezet a gyermekük egészségének megroppanásához, lelki egyensúlyuk felborulásához – és ez óriási felelősséget jelent. Az anyaság nem sétakocsikázás – ezt jobb, ha előre tudod!
Drága jó Béky tanáruram azt mondta, hogy egy jó anya olyan, mint egy puha, meleg takaró: beborítja, megvédi, melengeti az egész családot. Kinn fújhat a szél, szerető karjai között mégis béke és biztonság van. Az anya a család lelke. De ha a takaró lyukas, piszkos, akkor befúj a szél itt is – ott is, és dideregnek az emberek.
A lustaságnak vannak fokozatai, de mindegyik veszélyes és káros, ha felfedezzük magunkban küzdenünk kell ellene.
Lehet, hogy egy anya annyira lusta, hogy ragad a szutyoktól a konyhája, a fürdőszobája, a WC-je, és úgy általában is kupit találsz a lakásában, bármely napszakban látogatsz el hozzá. Mégis, tévét nézni van ideje. (És itt rögtön egy megszívlelendő tanács leendő és gyakorló háziasszonyok számára: a vendéglátás, a vendég iránti tisztelet kinyilvánítása nem a háromfogásos menünél, hanem a tiszta WC-nél, és az ott kihelyezett tiszta törölközőnél kezdődik.) A gyerekeinek ritkán főz, legfeljebb „valami gyorsat”, mert a főzést időpocsékolásnak tartja. Ugye nem csodálkozol azon, hogy egy ilyen anya gyermekei válogatósak, imádják a cukros gyümölcsleveket, édességeket, az ízesített joghurtokat, túrórudikat? Meg persze a pizzát, sültkrumplit, hamburgert, kenyeret, töméntelen mennyiségben. Ezek a szegény gyerekek, akik ilyen anya mellett kénytelenek felnőni, nem ismerik az ételek valódi ízét sem. Ha egy ilyen kisgyereknek adnál egy kis párolt petrezselyem gyökeret, céklát, vagy káposztát, talán fel sem ismerné az ízét, - de még ha ez sikerülne is neki, utálkozva kiköpné.
Nagyon nagy hiba, ha az első 3 évben következetlenül, és engedékenyen bánunk a gyermekünkkel étkezés terén. Egy anyának – akár tetszik akár nem – határozottnak, keménynek is tudnia kell lenni, főleg, ha azt érzi, hogy „alapból” egy válogatós gyermeket küldött neki a Sors. (Valószínűleg ennek is megvan a maga oka. Én úgy látom, hogy általában a gyenge, határozatlan jellemű anyák kapnak zsarnok gyerekeket, talán épp azért, hogy megtanítsák az anyát végre a sarkára állni).
Gondolom, nem csodálkoztok azon, hogy egy „rosszevő” gyereknek az esetek túlnyomó többségében csúnya a bőre, kisebb-nagyobb foltokban száraz, viszket, piros, foltos, pöttyös, érdes, hámlik. Az, hogy egy gyerek „rosszevő”, kizárólag az anya lustaságának bizonyítványa. Arról tanúskodik, hogy az első években valamit nagyon elmulasztott, egy fáradtságos mindennapi munkát: az ételek valódi ízének megismertetését, megszerettetését a gyermekével. A gyerekek sajnos általában nem úgy születnek, hogy imádják a zöldségeket, a gyümölcsöket, a gabonaféléket, a savanyú vagy kesernyés ízeket. De, ahogy a német közmondás is tartja: „Kinder sind Gewohnheitstiere”, vagyis a gyermek olyan, ahogyan szoktatják őt. Nem lehet hárítani, nem lehet a nagyszülőkre, vagy az óvodára mutogatni – egy jó anya sose legyen lusta, ha a kicsije táplálásáról van szó!
Aztán lehet, hogy ennyire azért nem rossz a helyzet, és a lusta nő lakása éppenséggel pedánsan tiszta, mégis menekül attól, amit nem szeret csinálni. Mindenféle mondvacsinált indokot kitalál, hogy miért nem végzi el nyilvánvaló feladatát. Ez a feladat lehet például a fegyelmezés. Az, hogy százszor és ezerszer megértetjük a gyermekünkkel, hogy ne nyúljon a virágföldhöz, a CD-khez, az újságokhoz – a kényelmes anya inkább kidob, vagy egyre fentebb pakol mindent, amit a kicsi gyermekkéz elérhet. Igen, nagyon fáradtságos dolog a gyerekeknek ezerszer elmondani vagy testbeszéddel megértetni velük ugyanazt, miszerint bizonyos dolgokat neki nem szabad! Mégis nagyon rossz taktikának tartom, ha valaki „sterillé”, elronthatatlanná teszi a gyermek környezetét – mert így nem fogja megtanulni, hogy vannak bizonyos határok, amiket tiszteletben kell tartania.
De talán ez utóbbi már nem is lustaság-kategória, hanem szimpla önzés ...
Az is elég macerás, hogy nap, mint nap úgy tálaljunk fel a gyerkőcnek különböző nyers ételeket (gyümölcsöt, zöldséget, kevéske csírát), hogy ő azt elfogadja, és jóízűen megegye. Ez sajnos nem minden gyereknél magától értetődő – vannak válogatósabb gyerekek, vagy egyszerűen csak lustácskák, akiknek nincsen kedvük rágni. Pedig nagyon-nagyon fontos a gyerekeket mind a nyers ételek fogyasztásához, mind a rágáshoz hozzászoktatnunk már kicsike koruktól kezdve! Ha ezt elmulasztjuk, akkor rengeteget fájhat a fejünk később, és szidhatjuk magunkat utólag, hogy miért is nem tettünk meg ennek érdekében mindent az első években. A napi nyersétel-adagnak meg kell lennie, ezért aztán sokszor kell trükközni, pl. így-úgy szeletelgetni, ilyen-olyan színeket összerakosgatni, vagy még akár a tányérra figurákat is kirakva tálalni. A kicsi gyerek jellemzően „szemmel is eszik”, fontos számára a látvány – jól is teszi egyébként, hiszen ez lényeges, későbbi igényességének az alapja – de azért ez sem könnyíti meg az anyák dolgát! Meggyőződésem, hogy sok gyerek azért „nem szereti” a gyümölcsöket, a nyers zöldségeket, mert édesanyjuk nem tálalta fel nekik ezeket megfelelő módon és rendszeresen kicsike korukban.
Vidéki lány vagyok, ezért tudom, a nagyanyáink, sőt még az én édesanyám idejében is a lányokat korán befogták a háztartási munkába. Meg kellett tanulniuk kenyeret sütni, varrni, főzni, fejni. Addig férjhez nem adták őket, amíg ezeket a munkákat el nem sajátították. Ez fontos volt, mert egy család ellátásának felelőssége került hozzájuk, nem lehetett egy férjhez menő lány ügyetlen és lusta. Ezek a dolgok persze egy mai nő számára már elég távolinak, divatjamúltnak tűnnek, hiszen sokan menő munkahelyről, mindennapos kiskosztüm viselet után kerülünk bele az anyaszerepbe. Mi tagadás, elég drasztikus ez a váltás! Mégis úgy érzem, ha jó anyává szeretnénk válni, jócskán lentebb kell adnunk a megszokott kényelmünket. Sajnos sok a csábítás, amely el akarja hitetni velünk: a sütés-főzéssel nem érdemes túl sokat pepecselnünk, hiszen van bébiétel, bébijoghurt, zacskós leves, sütemény alaptészta és egy csomó egyéb időspóroló félkész dolog.
De egy felelősen gondolkodó anyának fontos azt megértenie, hogy a baba és a kisgyermek folyamatos minőségi táplálása elengedhetetlen a testi-lelki egészségéhez! A családi harmónia mellett ez az alapja, a kulcsa a gyermek egészségének. Márpedig tápláló, minőségi étel nincsen félkészen. A nem főző anyák gyermekeinek szervezete sokkal hamarabb fog elszennyeződni, megtelni méreganyagokkal – hiszen a nem általunk készített ételben bármi lehet… Meg egyébként is: szerintem elég szánalmas, ha valaki úgy éri el a 35-40 éves kort, hogy egy milánói makaróninál többre nem futja a tudományából …
Amikor valakinek kisbabája van, nem kell arra törekednie, hogy csillogjon-villogjon a lakás. Egyetlen vendég sem, és a párja sem fogja a poros polcokat a szemére vetni. Az étel készítésének helyszíne viszont szent: a tűzhely és mosogató környéke legyen mindig tiszta! De a koszos WC, koszos babakocsi és az állandóan böfiszagú, foltos gyerekruhák: nagyon nagy gáz, arra semmilyen mentség nincsen!
***
Elárulok egy titkot: bennem is ott van a lustaság! Sajnos. Túlságosan megszoktam, hogy gyerek vagyok, és édesanyám elém rakja az ételt, kimossa-kivasalja a ruháimat. Mert ez ugye magától értetődő! Kezdetben nehéz volt abba belerázódnom, hogy mostmár én vagyok az anya, és ezentúl nekem kell mindazt megtennem a saját családomért, amit édesanyám értünk tett meg. Nem egy hétig, nem három hónapig – hanem ezentúl folyamatosan, lankadatlanul. Még ma is sok erőfeszítésembe telik, hogy legyőzzem a saját lustaságomat – bár már sokat fejlődtem.
Ha valaki tudja magáról, hogy hajlamos a lustaságra, jobban teszi, ha már korán reggel nekiáll a napi teendői elvégzésének, különben kicsúszik minden a keze közül… Ugye tudjátok, hogy ahol a gyengéink megbújnak, ott van a legtöbb teendőnk, ott kell jellemünket leginkább átformálnunk!
Szeretettel: plútó
További részek:
- Gondolatok az anyaságról 1. rész: Blogindító
- Gondolatok az anyaságról 3. rész: A kicsik egészséges táplálásáról (I. rész)
- Gondolatok az anyaságról 4. rész: A kicsik egészséges táplálásáról (II. rész)
- Gondolatok az anyaságról - 5. rész: A gyermekek egészségtudatának kialakításáról
További részek:
- Mese a kávéról...
- Életünk alappillérei: fogantatástól a születésig
- Ha már torma, akkor... (Tagliatelle tormával, tengeri csukával)
- Earthlings - A Földlakók
- Az Ősmagyarok konyhája – 1. rész
- Plútó blogja
- A hozzászóláshoz belépés szükséges
Oldal küldése ismerősnek
Hozzászólások
Kedves Plútó!
Annyira jó cikket írtál a lusta nőről! Sajnos magamra ismertem itt-ott, de nagyon köszönöm!! Végülis azért vagyok itt az oldalon, mert tanulni szeretnék. Tanulok az írásaidból. Tovább is küldtem a cikked.
akinek nem inge...
Anya vagyok, LUSTA Anya! Fel merem vállalni, hiszen mindíg is lusta voltam. (kislány korom óta mondják, hogy az vagyok-és ha mondják miért ne hinném el?) Nemcsak mondják, valójában az vagyok. Annak érzem magam. DE ez emberi gyarlóság, hiba. Ugyan nem olvastam el az összes hozzászólást, de azt többször olvastam, hogy "akinek nem inge, ne vegye magára"-még ha nem is szó szerint. Szerintem nem volt sértő a cikk, pedig rólam (is) szól. Sokszor, sok pofon árán megtanultam, hogy az IGAZSÁG fáj! NAGYON!!
Bizony volt egy pont, ahol kitörtem zokogásba, mert kaptam megint egy pofont a cikk, a hozzászólók okos gondolatai által. 
Köszönöm Füles - megint kaptam tőled valamit!! Mert ugye attól kapjuk a legnagyobbat, aki igazán szeret? Hát FÁJt, de nagyon hálás vagyok, mert bár nem érzem magam jól a bőrömben, már kapisgálom is, mi a baj, de most kaptam egy csipátlanítást! 
Azoknak, akik sértőnek érzik a cikket, magukra vették és lusták, csak félnek bevallani/nem lusták, de akkor miért is bántja őket???? 
Én mindenesetre hálás vagyok Nektek!!! 
Lustaságról - megint :-)
Örülök ToFü, hogy megmozgatott az írás! Ha az ember valamit belát, az már félsiker, és így máris elindult a pozitív változások útján
Mindannyiunknak vannak hibáink, például én is elég lusta-fajta vagyok alapvetően. De tudom, hogy hosszútávon káros következményei vannak a gyerekek (és férjek) egészségére nézve az anyák lustaságának - és ez nagyon nem mindegy, tisztában kell ezzel mindenkinek lennie, aki vállakozik az anyaszerepre. Egy anya nagyon sokszor érezheti magát jogosan fáradtnak, de nem válik az senkinek hasznára, ha ez elhatalmasodik rajta és észrevétlenül hozzászokik a saját kompromisszumaihoz...
Mi, anyák, mindennapos szorgos munkára lettünk kitalálva - ha úgy tetszik, ez az ára annak, hogy családot kaptunk ajándékba. Egy otthon légkörén, és a családtagok egészségi állapotán egyértelműen meglátszik hogy milyen anya van körülöttük. Akinek pedig nincs kedve ehhez, az sem szégyen - kényszerből, vagy külső elvárások miatt inkább senki ne vállaljon gyereket, mert egy testileg és/vagy lelkileg elhanyagolt gyermeknél nincsen szomorúbb látvány...
Az anyák feladata szép, rengeteg öröm - de sok munka is, bizony sok terhet cipelünk a hátunkon - amire jó lelkiekben felkészülni.
A gyerekek egészsége ügyében egyértelműen mi vagyunk a kulcs. Az egészség a konyhában kezdődik - ez nem az én mondásom, nem tudom kié, de nagyon igaz. Szeretném belecsepegtetni sok fiatal, leendő anyuka fejébe, hogy nem lehet következmények nélkül gyorsan és kényelmesen elkészíthető félkész ételeken felnevelni csemetéinket, különben megsínyli egészségük.
Summa summarum: Az anyának össze kell szednie magát, le kell győznie lustaságát (kényelmességét), ha maga miatt nem is, de a családja érdekében mindenképpen. Ez mindenkinek sikerül, aki akarja - itt egy kis adalék ehhez:
A Tao filozófia szerint a férfi kívül kemény, belül lágy - a nő pedig kívül lágy, belül kemény
- valószínűleg ezért választotta ki a Teremtő inkább a nőket arra, hogy rájuk bízza a család ellátását...
Én is szívesen találkoznék
Én is szívesen találkoznék Veletek
Szeretet, elfogadás, ítélkezés...
Nekem ezek jutottak eszembe hirtelenjében, ahogy elolvastam... Bevallom, a hozzászólásokat nem olvastam végig teljes alapossággal, csak átfutottam, lehet, hogy már megírták előttem mások is. Én nem akarok ítélkezni, már csak azért sem, mert érdekes módon, ahányszor ezt tettem, "visszaszállt" rám. Pl. mindenki csodálta az 1-1,5 éves lányomat, hogy milyen jó evő, megevett mindenféle egészséges ételt, amit elé tettek. Persze, gondoltam magamban, mert ÉN JÓL CSINÁLOM, én vettem a fáradságot, és főztem, szoktattam stb., bezzeg a többi anyuka meg nem figyelt erre oda. Aztán nálunk egyik napról a másikra minden "elromlott", és a jól evő lányom hirtelen rá sem akart nézni se gyümölcsre, se zöldségre... Az általam "nagyon lustának" minősített ismerős anyukát azóta nagyon megszerettem, és elkezdtem teljesen máshogy látni Őt, az életét, a családját, a lustaságát, és rájöttem, hogy megint csak ítélkeztem. Azokkal a csúnya száraz meg piros foltokkal nekünk is meggyűlt a bajunk, ekcémának hívják, és azelőtt jöttek, hogy bármiféle szilárd ételt látott volna a gyerkőc (és igen, én odafigyelek, mit eszem). A homeopátia meg oltáskivezetés csodákat művelt... Végül, de nem utolsó sorban: az anyaságban ÉS az önismereti terápián szerzett tapasztalatom azt mondatja velem, hogy a legeslegfontosabb, az a szeretet, az odafigyelés és az elfogadás, amit a gyerek kap (vagy épp nem kap meg). Hiába gondolom én vagy bárki más, hogy a gyereknek pont az a jó, ha ilyen vagy olyan formában kapja meg a gyerek a szeretetet (pl. minden nap meleg étel, vagy egészséges étel, vagy épp minden hétvégén családi program vagy tudom is én), ha a gyerek másra vágyik... Ez a hozzászólásokból is átjött (meg az önismereti csoportban is rendszeresen): ha én nem kaptam meg otthon valamit, amire szükségem lett volna, akkor majd azt igyekszem megadni a gyerekemnek minden erővel. Csak közben ne felejtsem el észrevenni, hogy az a gyerek valójában mire is vágyik... Valamelyik hozzászólásban olvastam, hogy a mintával nevelünk. Én ezzel maximálisan egyetértek. Viszont ez nem csak az étkezésre igaz, hanem sokkal nagyobb volumenű dolgokra is: ha én folyamatosan szenvedek és lemondok az igényeimről, mondván a gyerekeimért teszem, akkor a gyerek azt fogja látni és megtanulni, hogy az élet egy szenvedés, mártíromság. Viszont ha boldog és kiegyensúlyozott vagyok, akkor ezt a mintát látja... És még valamit szerettem volna hozzátenni: úgy gondolom, hogy a hibáztatás (ítélkezés?) nem vezet előre. Nagy a valószínűsége, hogy aki eddig sem vette észre ezeket a tulajdonságokat magában, ettől sem fogja. Nem azért nem változtat rajta, mert eredendően rossz vagy "bűnös", egyszerűen csak nem tudatosul benne. Ez van, ettől Ő még nem rossz, és nem kell hibáztatni. Az arra hajlamosakban viszont bűntudatot kelt, ami ugyanúgy nem jó. Nem az a cél, hogy bűntudatunk legyen! (Ha másért nem, gondoljunk a mintára, amit ilyenkor mutatunk...) A cél a tudatosítás: Én ilyen vagyok (mondjuk önző). A következő lépés, amikor ezt már észre is veszem a különböző életszituációkban (pl. mikor összekapunk a párommal). Ezután jön az elfogadás, az önmagam elfogadása! Na és persze az, hogy megpróbálok változtatni, amin tudok... De ez egy nagyon lassú és nehéz folyamat, és a kulcspont az elfogadás. Ja és amit másokban hibának látok, vagy nem tudok elfogadni, azzal leginkább NEKEM van dolgom... (Ezt nem én találtam ki.) Ezért az önmagam elfogadása vezet végső soron mások elfogadásához is... (Ilyen szempontból az ítélkezés is lehet hasznos... önmagam számára :) Bocs, hogy hosszúra sikeredett :) Szeretettel, Vali
Kedves S. Vali!
Jól érzed, sokan dobáltak meg virtuális paradicsommal, amiért ezt a lustaságról szóló cikket feltettem
. Sokan vetették a szememre, hogy túl mereven gondolkodom (lásd „anyarobot”), ráadásul ítélkezem – mégis muszáj volt belekiabálnom az éterbe a sok-sok „laza” felfogású anyuka láttán. (Akik, hozzáteszem, valószínűleg nem antalvalis olvasók – de azért sosem lehet tudni, az önkritika értékes dolog, érdemes gyakorolni. 
) Lehet, hogy én merev vagyok, és ítélkezem (ha így van, úgyis visszaszáll rám, egyetértek!), de úgy éreztem, hogy a gyerekek egészsége megérdemli, hogy őszintén beszéljünk a saját, anyaként elkövetett mulasztásainkról (nem bűneinkről!!!), és szembenézzünk saját kényelmességünk árával. Többek véleményéből azt érzékeltem, hogy magát a „lustaság” szót is sértőnek érezték, másrészt az is megfogalmazódott, hogy túl sokrétű problémát minősítek lustaságnak, ami talán nem is az valójában. Nos, lehet ezeken vitatkozni – a blog célja eleve ez volt, erről már a blogindítóban is írtam. Az én személyes véleményem az, hogy a lustaság ezerféle álruhát képes magára ölteni. Ha elkezdjük a gyerekeinkkel kapcsolatos problémákról a rétegeket, mint egy hagymahéjat, lefejteni, akkor az esetek túlnyomó többségében az anya (szülők) lustaságát vagy önzését találjuk meg legalul (de ez utóbbit már meg sem mertem említeni 
). Ez pedig nem ítélkezés, hanem tény! És akkor van itt minden: nem táplálták megfelelően, nem szerették, csak kényeztették, nem törődtek a kis lelkével, nem figyeltek rá, nem válaszoltak a kérdéseire, nem vették figyelembe ő mit szeretne stb., stb., stb. Bárhogy is van, a szülők hanyagságának a gyermekek látják kárát – ezért muszáj erről beszélgetnünk! Sajnos nem tudom hogyan oldható meg mindez úgy, hogy senki ne bűntudatot érezzen, hanem mindössze felismeréshez jusson, és elkezdjen cselekedni – nyilván ez utóbbi lenne a cél. A bűntudat egy lelki féreg, belülről rág, és kizárólag ártani tud. Ugyanakkor, mivel mi magunk kreáltuk azzal, hogy nem tudunk valamin felülemelkedni, mi magunk tudjuk megszüntetni is azzal, hogy felismerjük, belátjuk, hogy emberből vagyunk, és önmagunk hibáztatása helyett hozzáfogunk a megoldáshoz. Azért vagyunk itt a földön, hogy dolgozzunk magunkon - mindenkinek van mit tennie. A lustasággal pedig meggyőződésem, hogy a XXI. századi emberek túlnyomó többségének van mit tennie! (Nekem is, ahogy ezt említettem. 
) Nem szokásom mások felett ítélkezni, tisztában vagyok vele, hogy mindenki valami miatt olyan, amilyen, és mindenki a saját tempójában járja az útját – a Jósiten szemében ettől még mindenki egyformán értékes életet él, és ettől még kölcsönösen szerethetjük egymást. Nem vagyok az a típus, aki ujjal másokra mutogat; ha valami gondom van, akár másokkal, akár a világgal, mindig a saját házam táján kezdek el söprögetni - erre biztatok mindenki mást is. De Veled (és másokkal) ellentétben én úgy gondolom, hogy előrevisz az, ha időnként nevén nevezzük, szemlesütés nélkül kimondjuk a kényes dolgokat, és bízom abban, hogy ez lesz, akinek hasznára válik majd. Naponta többszázan olvassák ezt a honlapot - hacsak tízen-húszan a fejükhöz kapnak, akkor úgy gondolom, megérte! Köszönöm az észrevételeidet! 
Szembesítés
Szia Plútó, Csak egy félreértést szeretnék eloszlatni: "De Veled (és másokkal) ellentétben én úgy gondolom, hogy előrevisz az, ha időnként nevén nevezzük, szemlesütés nélkül kimondjuk a kényes dolgokat, és bízom abban, hogy ez lesz, akinek hasznára válik majd." Én egyáltalán nem gondolom, hogy hallgatni kéne a kényes dolgokról. Épp azért járok önismereti terápiára, mert itt kíméletlenül a szemembe kapom, és _nekem_ erre szükségem van, hogy tudatosuljanak bennem dolgok. Sőt sokszor én is megteszem ismerősök felé, vagy legalábbis erős késztetést érzek rá. DE... most már sokszor érzem azt, hogy 1. minek? 2. van-e jogom hozzá? Ha a másik nem akarja hallani, nem nyitott rá, még nem tart ott, hogy épp ezt meghallja, akkor ki vagyok Én, hogy megmondjam neki!? Na meg honnan tudhatom, hogy az az igazság, amit Én látok annak??? Egyre gyakrabban érzem azt, hogy ezt nem tudhatom... A másik része, hogy szerintem nem mindegy a módja a "megmondásnak". Ha a másik ember támadásnak veszi, akkor igazából semmi értelme nem volt az egésznek, mert onnantól kezdve úgyis bezár. Vagy azt kapom a fejemhez, hogy ez az Én igazságom, és Ő meg máshogy gondolja, és miért ne lehetne az igaz, amit Ő gondol. És ebben nagy igazság van... Egy szó, mint száz, Én próbálom gyakorolni az alázatot mások felé, vagy legalábbis tudatosítani magamban, amikor nem így teszek (sajnos túl sokszor). És ha van valami felismerésem, tapasztalatom stb, akkor azt úgy elmondani, hogy "Én ezt meg ezt érzem, gondolom, tapasztalom". Az okos ember ebből is megérti... Köszönöm, hogy válaszoltál! További szép napot! Vali
Igazad van Vali
mindabban, amit leírtál! Én ugyanígy gondolom: alázattal kell közelíteni mások felé, és egyáltalán nem lehet rázúdítani valakinek a nyakára, hogy ilyen vagy olyan - főleg, hogy objektív igazság szerintem sem létezik. Mégis, megírtam ezt, ebben a formában, mert célom volt vele. Az írásbeli kommunikáció sok tekintetben más, mint amikor az ember személyesen beszél valakivel - és ahhoz, hogy sokan meghallják, úgy érzem, indokolt volt nyomatékosabbnak lenni. Lehet, hogy rosszul éreztem! (Mindenesetre, sokan felkapták a fejüket, ez kétségtelen...) Mindemellett már egyszer elnézést kértem azoktól, akiket ez az írás sértett, ha átböngészed a hozzászólásokat, megtalálod. Azért nagyon sokan voltak olyanok is, akik egyáltalán nem vették rossz néven az írást, sőt, nem értették miért váltott kis másokból felháborodást. Ebből is látszik, hogy sokan sokfélék vagyunk!!
Kérlek, kövesd végig a blogsorozatot, ne ragadj le egyetlen résznél, aminek igazából a figyelemfelkeltés volt a célja! Szép Napot Neked is!
Kedves Anyukák és leendő
Kedves Anyukák és leendő anyukák! Szerintem egyikőtökre sem igaz a "lassú,tétova,önös"jelző,de azért örülök,hogy ennyi gondolatot ébrsztett Plútó írása.Én hozzáfűzném a témához,hogy adódhatnak mindig kivételes élethelyzetek,mikor a rugalmas hozzáállás többet ér a maximalista merevségnél.Nem szólva arról,hogy a mostani gyerekek szerintem sokkal önálóbb lelkűek mintsem hogy mindenben irányítsuk,vagy befolyásoljuk őket(amivel amúgy csak dacot válthatunk ki legtöbbször)Persze kell,hogy határozott legyen az ember lánya,mert ez biztonságot ad a kicsiknek. Szóval én az Egyensúlyt tartom legfontosabbnak és az adott helyzet józan és szerettel teli mérlegelését
Szaszannanak :-)
Egyetértek Veled, Panka
!!! 
Lenóka és Füles párbeszéde csodálatos
Olyan jó dolgok jutottak eszetekbe
Elmondom, mert Plútó is kezdi leleplezni magát, hogy mikor elindult a sorozata, arra gondoltam, hogy ez az Anyuka vagy nagyon akar valamiért bizonyítani, vagy nagyon hisz valamiben. Gondoltam igazából mindegy, ha tanulhatunk belőle, de Isten óvja az olvasóktól, ha akármelyik verzióban, profin, de szív nélkül akar valamit itt minálunk véghezvinni
Az egóm fenti cirógatása után viszont arra jutottam: ez a hölgy intelligensebb annál, hogy csak így elintézze magát, de nagyon jól csinálja, ha célja van vele. Durva volt isteni fényben tündöklő tudatos vásárló antalvalis anyaként vagy nőként a lustaságra gondolni mi? -hívják akár fluornak, barnacukornak, önmegvalósításnak, könnyebbik útnak vagy konfliktuskerülésnek...Úton vagyunk, néha kicsit belebetegszünk, néha a gyerekünk betegszik bele, néha abba betegszünk bele, hogy a másik belelebetegedett, de együtt csináljuk.
Kíváncsian várom a folytatást, miben is hisz akkor a mi Plútónk?
Lányok,
Szoktatás, vagy mintaadás? Esetleg mindkettő?
Szoktatás ÉS minta!
Starling minden szavával egyetértek: így pontos, így helyes, ahogy írja!
Na mármost, ez nem olyan egyszerű, amikor pl. adott egy rossz szokásokkal teli anya, aki azért nyitott és hajlandó tenni azért, hogy a gyerekei már nála egészségesebbek legyenek (én!), és egy olyan apa, aki nagy ívben tesz az egész "egészségesdire" (az én párom, akit egyébként imádok!)... És akkor a nagyszülőkről nem is teszek említést - mert ők már szinte megmászhatatlan hegyek, a véleményük az, hogy a vegyszermentességre való törekvés csupán "divat" - mondván ők sem haltak bele a vegyszeres élelmiszerekbe, kozmetikumokba. Pedig bizony ők maguk is bioételeken nőttek fel (házi konyhakert permet nélkül, kapirgáló, legelésző állatok húsa, házitej, ...) és kozmetikumokat nem használtak felnőtt korukig.
Berninek írtam nemrég, hogy tegye össze a két kezét, hogy olyan párja van, aki támogatja őt a törekvéseiben - mert ez sajna keveseknek adatik meg. Úgy látom, hogy szinte mindenütt a nők a nyitottabbak, a nők a haladó szelleműbbek, ezért ők veszik vállukra a terhek nagyrészét. (Ez nem baj, mert a férfi a gyengébbik - esendőbbik - nem, és ha rajtuk múlna már talán kihalt volna az emberi faj. De azért nagyon-nagyon szeretjük, becsüljük őket, és nem tudnánk nélkülük élni!! 
)
Tehát, ha ilyen a környezet, akkor sincs semmi elveszve, mert nagyon ügyesen, keskeny kis pallón egyensúlyozva, de meg lehet oldani még így is a gyerekek egészséges táplálását, szoktatását, sőt, még a mintaadást is. Legfeljebb apa néha nem eszik együtt a családdal, mert pl. amikor céklafőzelék, vagy gabonakása van, akkor neki épp akad valami halaszthatatlan, elintézendő telefonja, elnézést kér, de ő később fog vacsorázni... 
Minta az étkezésben
Plútó!
ó...Ó....ÓÓÓÓÓÓ
Lehet velünk talcsizni
talcsi, tancsi és társai
Sziasztok, annyit gondolkodtam, hogy megírjam-e a véleményem, mivel mélyen tisztelek itt minden önzetlen segítőt, a honlapot napi szinten bogarászom, és az életem is teljesen megváltozott a hatásotokra. Azt gondolom, hogy ezen az oldalon olyan értékekkel találkozhatunk, ami páratlan a világhálón, így annyira nem fér össze a szememben, a magyar nyelv ilyen fokú változtatása. Ezekkel a problémákkal sajnos kőkeményen küzdünk az iskolában, (pedagógus vagyok) , és sajnos a kamasz gyermekek már csak így beszélnek. Szendó, kajcsi, talcsi és társai. Nem akarok senkit megbántani, hiszen ahogy írtam mélyen tisztellek benneteket, de ez kikívánkozott belőlem. Vagy túl öreg vagyok? 36éves, és ez egy folyamat amit el kell fogadnom? Szép vasárnapot mindenkinek. Anna
Anna7
igazad van legközelebb, majd én is jobban figyelek erre. Javítottam volna, de nem tudom, úgyhogy, ha a szerkesztők javítanák megköszönném
a talcsit, találkozóra. Köszi! L.
Anna7, örülök, hogy Te is felemelted a hangod!
Én rendszeresen örjöngök ezért! Bele is bettük a belső szerkesztői szabályzatba:
Szóval, köszönöm, hogy résen vagy, és hogy felemelted a hangod a magyar nyelv érdekében.
Értettük! :)
én is "összejárnék" Veletek :)
Ott
Igen, Lenóka!
"Meg fogom osztani Veletek
Drága Lenóka!- és sokan mások
Mivel a pontos háttered nem látom, így csak a leveled alapján bátorkodok hozzászólni! A kajával kapcsolatban szuper, hogy mindent megteszel, de ez sajnos nem elég!
Szükséges a test, a lélek, a szellem... De ezt szerintem nagyon is jól tudod! 
A test megvan (kaja, fizikai oldal), de az érzelem és a szellemiség hiányzik. A megoldásod kulcsát Te magad fogalmaztad meg: "Emelett vannak ám megoldatlan lelki konfliktusaim bőviben, amit tk. magamnak gyárottam az idők folyamán tudatlanul persze." Ha már erre rájöttél, most már nem elég tudni, hanem szükséges rajta munkálkodni, átalakítani. Ez a mindennapos feladat, magadat, bensődet rendbetenni, és akkor a család, gyerekek is rendben lesznek. Nnna, itt nem engedni a "lustaságot"! 
Tessék tenni, tenni, tenni... Tudom, nem könnyű! 
"Jó kérdés vajon mi fán lakik a szeretet,......arra az igazi melengetősre". Én azt érzem az írásodból, hogy te nagyon-nagyon igyekszel, de azt hiszem, hogy nem teljesen jól értékeled a szeretetet. Most egy szélsőségeset írok csak a példa kedvéért: a szeretet nem mindíg melengetős, mert lehet, hogy egy jó helyen, jó időben adott pofon (akár lelki értelemben is, és a félreértés elkerülése érdekében, nem vagyok verekedős), jobban megteszi hatását, mint a szép szó, vagy érintés. De van, mikor szükséges megtenni, mert a határokat időnként így sikerül meghúzni, hogy mindenki tanuljon belőle. (határ, lásd: bőrproblémák!). Gyakran tapasztaltam, hogy allergiás gyerekek anyukái, vannak ilyen gondban. Sokszor bizonytalanok (nem minden életterületen!!! általában a gyerekek nevelésével kapcsolatban, túl sokat aggódnak és ez nem tesz jót se gyereknek, se szülőnek), és nem elég erélyesek. Mert miközben kételkedünk, hogyan is fejthetnénk ki az erőnket teljesen?! Sok-sok önmegerősítő technikát végezz. 
Ui. Mindenkinek: A LUSTASÁG szót senki nem szereti, szinte a többség zokon is vette, beindultak tudat alatt a hárító mechanizmusok! (...ééén lusta????!.... 
) Így a személyes sértődések miatt kevesebb jó megoldás születhet. Én ezt a lustaságot úgy fogalmaznám meg, hogy mindenkinek van egy KÉNYELMI ZÓNÁJA, amely egy kis önvédelem a tudatalattinkból. Ennek a kényelmi zónának a léte benső félelmeinkből fakad! Mindenkinek van, nekem is... Drága anyukák és leendő anyukák olyan sok mindent leírtatok, hogy mi mindent megtesztek, és ezért, vagy azért nem vagytok lusták... Ez bizonyára így is van! Azon gondolkozzatok el, amit eszetekbe se jutott megírni, vagy azt, amit még fel sem fedeztetek! Ne szó szerint Plútó cikkéből induljatok ki, hanem vonatkoztassatok el, és akkor Plútó sem ír hiába...Vajon hol van az életben a KÉNYELMI ZÓNÁM, A VÉDRENDSZEREM? 
Szép felismeréseket mindenkinek: Füles
Füles és Lenóka belecsaptak a palacsinta közepébe :-)
Én szeretem ezt a palacsintát!
A palacsinta, ami nem lecsó :)
és jól belecsaptaunk, egyenesen -arany középút- mennyei és ezt most vegyük szó szer-int. Múltkor voltam Todly Cili előadásán, ahol a magyar nyelv gyógyító erejét taglaltunk, hát látjátok ez is van nekünk gyógyító erő a szavainban, nemcsak konyhánk ami szakrális
L. 
Fülesnek gondolatok a szeretetről ami
egy olyan fán terem, ahol bizony 7 ágra süt a nap :) nálam. De mindíg mindenkinek más kellene, mint amit kap, mert nekik sosem elég belőlem
és én nem értem miért is? Hiszen ott vagyok velük, nem dolgozom, foglalkozom velük, szeretettel odaadással, ahogy mindíg is szerttem volna gyerekkel foglalkozni, sőt, ahogy anyukám velem foglalkozott. Én viszont abban különbözöm, hogy hagyom őket véleményt formálni, amit az én anyukám sosem hagyott, hogy nem lekezelem őket, hogy nem verek rájuk, csak mikor már nagyon elszakadt a cérna és az én cérnám elég nyúlékony és nem szakad gyorsan. Tudod mit nem húzok meg rendesen???? a saját határaimat, mert magamra viszont alig jut időm, arra a dologra, amit szeretek, ami feltölt, na arra szinte sosincs egy szabad percem, mert a családom, a gyerekeim a férjem nem teszik, lehetővé azáltal, ahogyan reagálnak. Lelki terror, látod, ez így is tud működni. Hogy anyát nem engejdük el, mert akkor madj eltünik. És ezt a párom is így csinálja, ha kiteszem a lábam itthonról rancsizik. Mellesleg jegyzem meg, hogy Ő is allergiás mégpedig a tejre. "nem teljesen jól értékeled a szeretetet" igen, a saját magam szeretetét nem értékelem jól. Kvázi nem tudom elfogadni minden oldalam. Állandóan elosztogatom magam és így éppen nekem nem marad semmi magamból. Remélem érthető vagyok, így elég nehéz jól szeretni, ha éppen magam nem szeretem eléggé. De hogy miért? Ne kérdezd nem tudom, talán ezt nevelték belém gyerekkoromban, hogy nem vagyok elég értékes. Milyen jó kifejezés: érték-es, szóval nincs meg a magam mércéje s ha már ebből sem érté-k (értek) 
akkor megérdemlem. Köszi a gyógyítást! L.
Szerető Lenóka
Drága Fülesem! Hallak ám, de kicsit
Hallak...
...Lenóka hallak! sőt....nagyon örülök, hogy leírtad mindezt, és úgy ahogy leírtad!
Nem is tudok mit hozzáfűzni - ez nagyon ritka ám nálam...
Ez úgy teljes, és úgy szép ahogy van! 
Hálásan köszönöm Neked!
Füles!
Tuti!
Nem csak anyáknak, hanem a mindennapokban minden embernek! Köszi!
Nekem kezd talán menni...
Lányok! nagyon tetszik, hogy
Lányok!
nagyon tetszik, hogy ennyire öntudatosak vagytok – ez nagyon jó és maradjon is így!
Indításként kicsit felpiszkáltam az érzelmeket, nem bánom, tudtam, hogy így lesz. Részben szándékos volt - de egyúttal elfogadom a kritikátokat – ha, túl nyers, túl durva volt a fogalmazásom – mea culpa!
Azért kezdtem szókimondóan a lustaság témakörét feszegetni, mert mindannyiunknak szembe kell néznünk a saját kényelmességünk - gyengébb idegzetűeknek: saját lustaságunk - következményeivel, akár tetszik, akár nem! (Nekem is!) És ez elég ronda téma, minthogy a lustaság maga is az. Szerintem. Senki nem szereti magáról azt tudni, hallani, látni, hogy lusta - pedig hát, tegyük a szívünkre a kezünket: ez azért gyakran így van. Velem is! Erre próbáltam a figyelmeteket felhívni.
Tudom, hogy olyat írni, hogy egy anya lusta – az már önmagában véve is paradoxon! Egy anyának voltaképpen ESÉLYE IS ALIG VAN lustának lenni - a szónak a klasszikus értelmében véve. A kényelmességnek viszont - melyet a XXI: század eleje tálcán kínál nekünk ezernyi formában - elég csúf következményei lehetnek a gyermekeink egészségére nézve. De ez általában egy lassú, alattomos folyamat, és ha nem akarjuk észrevenni, nem fog feltárulni szemünk előtt az ok-okozati összefüggés. Egyre több az elhízott, magas vérnyomásban szenvedő, magatartás- vagy figyelemzavaros gyerek – tehát valamit mégiscsak rosszul csinálunk mi, mai anyák! (Akinek meg nem inge, kérem ne vegye magára!)
Egyébként igazatok van: talán nem itt kellett volna elindítani ezt a cikksorozatot, mert itt nyitott fülek és egészséges gondolkodású lányok vannak… Mégis azért kezdtük el, mert egy kicsit összerendezheti a feladat előtt állók gondolatait, és az önkritikára vállalkozó anyáknak pedig felhívhatja a figyelmét egy-két lényeges pontra, ami elgondolkodtatja. Ennyi a cél.
Én szeretek önkritikus lenni, az is vagyok. Szerintem hasznos dolog megfigyelni önmagunkat, megkeresni a saját hibáinkat, és dolgozni rajtuk. Nem kell annyira finomkodni önmagunkkal szemben – legalábbis én nem szoktam! Nekem is megvannak a magam hibái – ezek közül egyet már kapásból meg is osztottam Veletek.
Természetes, hogy kell lazsálni, kikapcsolódni, bármit ami jót tesz a lelkünknek, és rengeteg időt együtt tölteni gyermekünkkel, párunkkal - hisz ez lesz emlékezetes, nem a tiszta lakás! (Erről még később írni fogok.) De amit írtam, teljesen komolyan gondolom: a tűzhelyen odaégett szutyok és a hányadék vécé nagy baj - ott valami nincs rendben, ezt nem lehet a kismamaságra fogni! De a blog nem a tisztaságmániáról fog szólni, én sem vagyok távolról sem az. Én is úgy gondolom: ne váljunk anyarobottá, és a háztartási munka nagyonis megvár (ezért írtam, hogy nem kell csillognia-villognia a lakásnak). Ugyanakkor a külső nagy kupi (az állandó!! – időnként mindenkinél van kupi), bizony tükrözi benső rendetlenségünket.
Lányok, nem kell mindennel egyetérteni, és ezt le is írtam. Nem vagyok semmiféle nagyguru, csak sokmindent látok, sokat tapasztalok magam körül - és azt is látom, hogy sokan csipkerózsika-álomban szenderegnek, pedig ott van mellettük a beteges gyermekük. A cikksorozat gondolatébresztő, és sokakban fájó pontokat piszkálhat - elnézéseteket kérem érte!
Már értem...
Kedves Plútó! Először nem jöttem rá, hogy provokáció áldozata lettem
Tényleg sikerült alaposan felkeltened a figyelmünket. Az első reakcióm óta rendszeresen benézek, elolvasom a hozzászólásokat, és gondolkodok. Ez a második dolog, amit sikerült elérned:hogy megpróbáljam megemészteni a mondandódat,és gondolkodjak rajta 
Tűzhelysikálás közben például azon,hogy hiába volt annyi hozzászóló, azóta sokan sértődötten hallgatnak, vagy szégyenkeznek, mert nem jöttek rá, hogy a lustaság kényelmi zónát jelent, a házirobot pedig szeretetet.(Bocsi Plútó, ezt azért kaptad, mert csőbe húztál 
) Szerintem eddig nagyon sok klassz gondolat született ,és jó látni, hogy maradt egy mag, akik azóta is gyúrják egymást./Lenóka például hihetetlen változásokon ment keresztül ezalatt a pár nap alatt./ Vajon mi sül ki belőle? Önvizsgálatra és önkritikára készen várom a folytatást! Eszter
Gondolkodtam azon, hogy hozzászóljak-e vagy sem.
Helyzeti előnyben vagyok veletek szemben, mert én olvastam a többi részt is, és nem akartam lelőni a "poént".
Plútó részéről tudatos volt az érzelmek felkorbácsolása, és - mint írta - számított is rá, hogy "történni fog valami". És lám, így is történt. Egy tudatos olvasónk sem volt rest (LUSTA) billentyűzetet ragadni.
Én személy szerint köszönetet mondok mindenkinek ezért a parázs vitáért, mert ez visz minket előrébb! Emlékezzetek vissza Eszterre, aki foggal-körömmel védte a fluort. Úgy gondolom, hogy nem csak ő, hanem még nagyon sokan tanultak az akkor kialakult vitából.
Nehéz szembenézni néha azzal a tükörrel, amit más tart elénk. Plútó is írja, hogy ő sem tökéletes. Lehet, hogy neki épp az hoz önismereti változást, hogy megírta ezt a sorozatot, és lehet, hogy pont az írás közben döbbent rá ő is olyan dolgokra, amelyek soha nem tudatosultak volna benne, ha nem áll neki az írásnak. És ezzel Ti is így vagytok, akik válaszoltatok neki. Kiírtátok magatokból az első duzzogást, felismerést, felismerni nem akarást, emlékeket. És lám, máris előrébb vagyunk. Hisz találkoztak, ütköztek, ölelkeztek a vélemények, amelyekből sok olvasónk fog még tanulni. Én is, hisz előttem áll még az anyaság. És épp ezért nem szeretnék érdemileg állástfoglalni egy gyakorló édesanya mellett és ellen sem. Mert még nem volt lehetőségem semmilyen hibát elkövetni - mint ANYA. És amikor olvaslak benneteket ANYÁKAT, sokat tanulok tőletek. És - gondolom - más leendő anyák is.
A sokadik érzékem azt súgja, hogy Plútó nem azért írta ezt a sorozatot, hogy más anyákat "oktasson", hanem azért, mert ki szeretné piszkálni az oldalt látogató anyukákból azokat az őszinte - akár első indulatból jött - szavakat, amelyekből a leendő anyukák fognak majd tanulni.
Nagy bajban van a Világ. De gyermekeink talán megmenthetik, de csak akkor, ha MI megtanítjuk őket rá!
Anyák, és leendő anyák!
Igenis a Ti kezetekben van gyermeketek jövője és egészsége, és ezáltal a Világ sorsa. És igenis írjatok hideget, meleget, sokkolót és szeretteljest. Háborodjatok fel, vagy értsetek egyet, nyújtsatok segítő kezet, vagy egyszerűen csak öntsétek ki a szíveteket. Rázzuk fel a világot!
Köszönöm Plútó!
Szeretettel egy vízöntő
jó ez a blog!
Bocsànat, de azt gondolom
Anne egyetértek Veled
Csak végigfutottam a cikken, most értme haza suliból, és csak nézek, hogy mennyi hozzászólás érkezett ma
Most csak egy mondat erejéig szólnék hozzá: Az, hogy egy gyerek rosszul eszik, foltos a bőre, stb.... a legnagyobb jóindulattal is túlkapás, túlzás, sértő rávarrni egy anyára, mondván lusta. Nekem nincs gyerekem, de van egy pici keresztlányom, akivel elég sok időt töltök és akinek olyan lelkiismeretes, gondoskodód anyukája van, hogy szinte már néha idegesítő. Mégis van, hogy Évibaba beteg, kiütése lesz, pedig tudatos táplálkozók, a szülőktől is jó példát lát a gyerek és az anyuka sem lusta. Milyen szép lenne a világ, ha minden úgy menne, ahogy eltervezzük, de hát naponta belefutok olyanba, ahol egészségtudatos szülőknek van ekcémás gyerekük és egyáltalán nem lusta anyákról van szó. Ezért még a "kinek nem inge ne vegye magára" alapon is sértő így minősíteni valakit.
nem szép cím: komolyan Isten csapása???
Szia Plútó, Írtad az előző részben, hogy "Elképzelhető, hogy írásaim közben olyan részleteket tárok elétek, melyek adott esetben nem jó színben tüntetnek fel egy-egy közeli rokonomat, ismerősömet – de nem szeretnék senkit sem kínos helyzetbe hozni." Ok, nemes hozzáállás, valószínűleg a második részben pont egy ilyen tapasztalat alapján mutatod be a lusta nő viselkedését, de talán az ítélkezés ne fajuljon már odáig, hogy ő egy Isten csapása az egész családja számára! Ha ismersz ilyen személyt, ezt meg is mondod neki?! Írtam korábban itt a honlapon a cigiző barátnőmről, aki babát szeretne, és kértem a tapasztaltabbakat, hogy segítsetek már, mit tudok és mit szabad tennem érte, mivel érveljek, hogy álljon le! Téged vajon a segítő érzés járt át, mikor Isten csapásának nevezted azon nőket, akik valószínűleg alvó lélekkel rendelkeznek és Számodra elítélendő módon nevelik gyermeküket? Nem tenném rá a nyakam. Ez a cím annyira nem szép. Kezdem egyre inkább negatívan értelmezni, ne hagyj meg ebben a hitben, kérlek. A lustaság (restség) a fő bűnök egyike, persze, de melyikőnkben nincs időnként egy kis harag vagy hiúság? Kezdem magam a Hetedik című filmben érezni... F.
folytassa, Plútó :)
Kicsit felforrtam az előbb. Az én anyukám amúgy a nagyon nem lusta típusú, patyolattiszta és sütni-főzni szeretettel szerető anyuka, én vagyok inkább a kilengő alany, aki magára vette az írást, mert az egyensúly mellett a maximumra is törekszem és bizonyos házimunkákat gyakran unok. Kedvenc pszichológusom írta az egyik könyvében, hogy jó, ha észrevesszük szüleink hibáit, de sose vessük azokat a szemükre, hiszen csak egy van belőlük és élvezzük a társaságukat amíg csak lehet. Remélem egyszer az én leendő gyerkőcöm is el fog engem fogadni és így fog gondolni rám, erre törekszem majd. Plútó, remélem folytatod a blogodat és bocs, ha nyers voltam az előző hsz-ben, csak nem szeretném, ha valaha a gyerekem csapásként gondolna rám a tökéletlenségem miatt.
F.
Felhőcske és a tökéletlenség :)
A gyermeked szemében biztos te leszel a legtökéletesebb anyuka a világon!
Nem hiszem, hogy azokról szólna ez a történet, akik olvassák ezt az oldalt. Hiszen ők pont azért teszik ezt, mert tanulni vágynak, okosodni, ügyesedni, méregmentes, tiszta környezetet teremteni, finom, egészséges ételeket főzni, MÉG AZ EDDIGINÉL IS JOBB anyukává válni. Biztos vagyok benne, hogy az ittlévők közül mindenki megteszi azt, ami a lehető legjobb, és senki sem lusta!
Lustaság fél egészség avagy anyarobot
fellázad és ellustul: egy jel, annak a jele, hogy ebben nem leli meg az ember a kreativitását, hogy mosogatás, takarítás főzés. Van mikor azt mondom én is elég: és lustuluk, bár a konyhábak k...va nagy a kupi. Én akkor most nagyon lusta és csapnivaló anyuka vagyok hmmm sebaj lesz ez még ígysem. Kb olyan, mintha az édes jó anyósom írta volna, aki rabszolgája a családnak rólam, aki nem akarok rabszolga lenni. És igenis néha lusta vagyok, meg merem engedni magamnak
Nem ez a mércéje az anyaságnak, ki főz elégszer, ki takarít ki jobban.
A belső harmónia és rend nálam előre valóbb. 
és ez a gyerekimen mérhető leginkább. Ha kell jut időm mindenre.
Másfelől a zseni átlátja a káoszt is. 
A gyerek folyamatsan változó emberi lény, a folymatos változás pedig kupit eredményez. Ajánlom Polc Aline: Rend és rendetlenség c.könyvét átolvasásra.
Ha folytonosan fegyelmezed és rendzsabályozod magad és a családod tulképpen egy dolgot felejtesz csak el : ÉLNI
Bocsi, de nekem más a véleményem az elég jó anyaságról és a kötődő nevelésről. 
L. De azért kedvellek!
Miért veszitek magatokra??
Én nem veszem, pedig vehetném.
Szerintem ez a cikk mondanivalója: ahhoz, hogy bent harmónia legyen, szükséges egy bizonyos fokú külső harmónia is. Persze, hogy nem várja el senki, hogy egész nap sikamikáljon egy nő, egy anya, egyszerűen meg kell találni az egyensúlyt. Belső melegség kivetülése az, ha van rendes kaja, tiszta lakás, lélekmelengető otthon, rendezett környezet. Nem kell túlzásba vinni semmit. Persze, ez még édeskevés, de a hiánya rossz érzéssel töltheti el a családot. Van egy olyan érzésem, hogy tanácsokat is fogunk majd kapni. 
Kedves Mind ez a cikk
arról szól, hogyan légy robot, és lelkedből kifordult mintanő, aki a régi elavult női mintákat veszi elő a fiók mélyéről, azokat a mintákat amik pl gátolják az édesanyát abban, hogy laza legyen. Mint tudjuk a szoptatás területe a szívügyem. Elárulom Nektek, hogy az ilyen bugyuta és ostoba minták miatt nem mernek a nők a saját és nem a külső elváráasaiknak megfelelni. Kvázi gátolja az oxitocin felszabadulást és a zökkenőmentes szoptatást, bár tudom vannak kivételek. De a legtöbb kudarcban mégis ezeket szoktam fellelni, mint gátló tényezőt a lazátlanságot a "megakarokfelelni egy régi modellnek, ami mindenkiszerint elvárható csak éppen teljesíthetetlen" mert a környezetem ezt várja tőlem. Mert egy rendes nő nem lusta. ÁÁÁÁ, ez csak aláássa az összes nő önbizalmát.
szóval nálam nem jön be.
Rózsaszín cukormáz...
Nálam már ez a végtelenül lenéző, demagóg vers is kiverte a biztosítékot.
Mi az, hogy lusta nő? Én EMBER vagyok, néha lusta, máskor szorgos. Az anyaság nagyon nehéz feladat. Ebben a feladatban a mai fiatal anyáknak szinte teljesen egyedül kell helytállniuk, ellentétben a régi nagycsaláddal, ahol mindig akadt segítség a nagymama, nagynéni, keresztanya, nővér személyében. Legalább egymásnak ne osszuk az észt, a rózsaszín cukormáz az anyasággal kapcsolatban is émelyítő! Díva
Anyaság- lustaság
Látom sok mindenkit feltüzelt ez a cikk! Bár én még nem vagyok anya, de azért látom hogyan üzemelnek az anyukák! De nem akarok én sem minősíteni, sem megítélni, mindenki úgyis úgy teszi, ahogy tudja. Jó ez a cikk, bár ami mögöttes információt értékelek benne, azt nem biztos, hogy Plútónak sikerült átadnia, így nem mindenki érti. Egyetlen kulcs van: a SZERETET! Mert ha pl. nem szeretek főzni, vagy nem tudok, akkor a gyermekem (párom) kedvéért, tiszta szívből megteszem. Nem fáraszt el (ha igen, akkor nem szeretetből, hanem megfelelésből, akaratból történt), feldob, jó kedvre derít. Ha pl. nem szeretek takarítani, értük boldogan veszem elő mégis a porszívót. Ha utálom a bábszínházat, mégis csordultig telek szeretettel, ha látom a gyermekem arcán a boldogságot. A szeretet játékossá, könnyeddé teszi a nehéz dolgokat is, mindegy mi az! Persze ez nem azt jelenti, hogy nem fáradunk el, és nincsenek rossz napok, hisztisek, gonddal teliek. De ha nem ezek a jellemzőek, akkor ezek is könnyen kezelhetővé válnak. Anyukának lenni nem könnyű, de ha tehernek, nehézségnek éljük meg akkor azzá is válik! Ha ez a szerep ÁLD-ás, kiteljesedetté tesz, szeretettel telivé, motivál, erőt ad. A főzést azonban nagyon fontosnak tartom! Az édesanya, nő, asszony - a család tűzhelyének melegen tartója- az ételeken (persze nem csak az ételen át, de itt manifesztálódik leggyorsabban) keresztül adja át az energiáját a családnak. Ezen keresztül táplálja, tartja életben a bele fektetett szeretetet. Az ételt elutasító gyerekek, akik rossz evők sokszor az anyát hiányolják (talán sokat dolgozik, nagyon fáradt, nem figyel eléggé, beteg, kapcsolati probléma, esetleg válás, haláleset állhat mögötte). Megfigyelhető, hogy azok a férfiak szívesebben esznek otthon, és térnek haza a munkahelyükről, kevesebb kilengés is tapasztalható, ahol szertettel főzött étellel várják őket haza! "A férfihez a gyomrán keresztül vezet ez út!" De nem csak a férfihez, hanem minden emberhez. A gyerekek különösen érzékenyek erre. Igen! Beszerezhető egészséges étel a gyermekemnek, ha utálok főzni, de annak az energia-értéke nem lesz ugyan az! Nem leszek ÉN, mint ANYA benne! És ezt a hiányt tudat alatt mindenki megérzi. A gondoskodásom valamilyen szinten benne lesz, de belőlem semmi. Őszintén kérdezem: Valóban egy nagyon egészséges, máshonnét beszerzett étel kell a családomnak, vagy akár (!!!) egy egyszerűen -nem összedobott, kaja, hanem szeretettel készült- elkészített milánói makaróni?! Talán mindkettőre szükség lehet, de ezt mindenki maga tegye mérlegre! Akár milyen nehéz rohanó életet élünk, menza oviban, suliban, gyorsan elkészített vacsi, vagy éppen megrendelt. Legalább heti egyszer minden anya és nő ÁLD-ozzon a családja testi-lelki egészségéért, hogy odaáll a tűzhelyhez, és beleteszi minden szeretetét! Egy ilyen étel elfogyasztása után, valóban békés a család! E gyönyörűséges tevékenység kiteljesít minden nőt, szebbé, fiatalabbá, vonzóbbá tesz! Sokkal kevesebb női betegség "ütné fel fejét", ha használjuk az eredendő női energiáinkat! Az anyaság, nőiség a kiáradásról is szól. NE FELEJTSÜNK EL A MINDENNAPOKBAN SZERETNI!
Plútó csapása
Kedves Vali, kedves lányok!
Már nagyon régen nem írtam hozzászólást, de ez a cikk kiverte nálam a biztosítékot. Egyetlen okból: minek érzi magát Plútó? Istennek, aki megmondja mindenkinek, hogy mi az egyetlen járható út?
Jól tudják a "régi" szerkesztők és azok, akik korábbról ismernek, hogy melyik útvonalat követem és hogy nem a lusta anyaságot pártolom, de nincs joga senkinek sem ilyen mértékben ítélkezni mások felett. Ugyanis a legtöbb "lusta anya" nem is tudja, hogy mi az, hogy egészséges életmód vagy egészséges táplálkozás, mert senki nem mondta el neki. Ő azt hiszi, hogy jól cselekszik és mindent megtesz a gyermekéért. Azt gondolom, lehet szépen utat mutatni és javaslatokat tenni, de nem így, a földbe döngölni másokat.
Ez a cikk ebben a formában és nyelvezetben sértő és úgy érzem, nem illik Vali eredeti elképzeléséhez, amiért ezt az oldalt elindította.
Üdv,
Ildikó
Réh Ildikó
Igazad van abban, hogy sok nő, lusta anya nem is tudja, hogy mi fán terem az tudatos életmód. Pedig az információk korát éljük. De nagyon sok nő nem ér rá órákat lebzselni a világhálón, sem szabadidejében, sem a munkahelyén, mert dolgozik, munka után pedig a családjával van és lehet főzi-süti nekik a halott, élettelen táplálékot, de nem azért, mert meg akarja mérgezni őket, hanem mert meg van győződve róla, hogy jót tesz nekik, a legjobbat, gondoskodik és szeret. Miért akarna egy anya tudatosan rosszat a családjának? A nagyi sem azért süt cukros bejglit az unokáknak hétvégére, mikor meglátogatják, mert fehér méreggel akarja őket mérgezni. A vegetariánus és a nem vegetariánus szülő is meg van győződve valamiről, jóhiszemü, ezért (is) nem ad az egyik húst, a másik pedig ad a gyerekének. Ez "átadásnak" "tanításnak" "nevelésnek" számít, a szülő példát mutat, szokásokat, életfilozófiát, elveket ad át. Annak idején, mikor anyukám megtanított fehér lisztből cukorral élesztővel bejglit sütni, lusta lett volna?? Nem, egyáltalán nem. Átadott valamit, megtanított valamire, amiről meg volt győződve, hogy jó, mert mi szerettük és elfogadtuk és megettük, amit elénk tett, szeretettel, gondoskodással készített. És azért tanított meg rá, hogy majd ha elérkezik az idő, akkor én is csináljam így, kövessem, vigyem tovább.
Ezért is tartom én is sértőnek, lehet naívnak is, és tényleg abszolút vakvágánynak, lustának nevezni egy anyát, aki a mi szemszögünkből nézve nem tudatos, viszont jóhiszemü, gondoskodik és szeret és meg van győződve, hgy jót tesz, csak ő lehet cukros bejglivel, mi meg, vagy mások pedig mézzel készített bejglivel. És igenis nem jó, ha letámadunk valakit, egy anyát, hogy lusta, mert szerintünk nem tudatos, rosszakaró, mert cukorral és nem mézzel süti a gyerekei kedvenc sütijét.
Én nem vettem magamra a cikket, egy, mert még nem vagyok anya, viszont vagyok én is lusta, meg kényelmes is, mégsem tudom magamra venni, nem megy, tudatos vagyok, már így is maradok, mert én is meg vagyok győződve, hogy jó utat járok, jó szokásokat fogok átadni a gyerkeimnek. És engem is bánt, és aggaszt, és töröm az agyam, hogy ha majd a gyerekeim ovodába, suliba mennek, mit fognak ott egész nap enni, stb... de..
És pont itt, az oldalon, már három éve, tanultam meg, ahol sok hozzászólás, cikk, egyéni vélemény, elmélkedés, szokás tünik végletesnek, hogy különbség van egészséges egészségtudatosság és fanatikusság, mániákusság, rögeszmék között, és hogy lehet úgy is eszet oszatni, hogy közben nem látjuk a fától az erdőt. Könnyen át lehet csúszni egyikből a másikba. És ez is egészségtelen, mérgező, káros, kuka......
Egy kis összegzés...
Drága Lányok! Tiszteletben tartom a véleményeteket, hiszen mindenkinek joga van hozzá, meggyőzni sem akarok senkit, hogy nekem van igazam, pár gondolatot, meglátást mégis hozzáfűznék a véleményetekhez. Plútó cikke valóban provokáló, nyers, lehet vulgárisnak is nevezni, és amint ő is leírta, szándékosan! Ezt a cikket, egy nagyon kellemes, szívhez szóló, melengető formában is meg tudta volna írni, ha nem ő, akkor más. És akkor nagyon sok, 'de jó, hogy ilyen jókat írtál a még nem tudatos anyákról' hozzászólás érkezett volna. Nem ez volt a cél! Idézek tőletek: TLMelinda: "ahhoz, hogy bent harmónia legyen, szükséges egy bizonyos fokú külső harmónia is". Ez az alapvető mély üzenete a cikknek. Réh Ildikó: "Ő azt hiszi, hogy jól cselekszik és mindent megtesz a gyermekéért." Minden ember azt hiszi a legjobbat teszi, és csak mikor hibázunk, akkor vesszük észre, hogy mégsem jól tettük, a hitünk meginog. Ilyenkor keresünk válaszokat, kutakodunk, hogyan lehetne jobb, jön egy újabb 'hit', ami hisszük, jól működik,stb. Aki nem látja , hogy valami nem stimmel, vagy nem akarja látni, ott nem érkezik meg a vágy a változásra, marad minden változatlanul. Azaz továbbra is hisz abban, amire azt hiszi a legjobb. Katka: "És igenis nem jó, ha letámadunk valakit". Az én tapasztalatom az, hogy igenis időnként jó! Sőt! - szükséges. Mindenkivel előfordult már, hogy nem látjuk a fától az erdőt, hiába a szép szavak, hiába teszi orrunk elé az élet a megoldásokat. Emberek vagyunk, sok apró pici kényelmi zónával, önvédelmi reflexekkel, lustasággal...Simogatással, melengetéssel, dagonyáznánk fütyörészve a világra tovább. Jó, ha néha van aki ránk kiált, és ez nagyon tud fájni. De csak az fog ránk kiáltani aki IGAZÁN SZERET MINKET! Akinek közömbösek vagyunk, az sarkon fordul, otthagy, vagy ránk mosolyog, nem baj, jó ez így neked...Egy ilyen rárivallás után, ha(!!!) sértettségünkön túllépünk, és elgondolkozunk, általában változás követi, ami annak a bizonyítéka, hogy volt miért ránk kiabálni. Már maga a gondolkozás is változás, egy nagyon fontos lépés, mely megelőzi a tetteket! Katka: "Könnyen át lehet csúszni egyikből a másikba. És ez is egészségtelen, mérgező, káros, kuka......" A szélsőségek sem károsak, hacsak nem hosszú távon tartanak. De mi a hosszú és mi nem? Ki ítélheti ezt meg? Sokan csak a szélsőségek megélése után vesszük észre mit is tettünk, s indulunk el egy másik úton. 'Tanmese': Megismertem egy embert, aki hosszú éveken keresztül sárga földig itta magát, otthon feleség, gyerekek. Senkire nem hallgatott, mit csinál magával. Egy nap felébredt a kábulatból, és önmagától kérdezte meg ezt. Szégyellte magát, hogy elvesztegetett x évet, elvette a családjától, önmagától. Ma antialkoholista, letette a cigarettát, másodállásban dolgozik, a szerető családjának él, hobbija, hogy olyan gyönyörű dolgokat készít fából, mint a legjobb asztalos, vagy szobrász. Olyan BÖLCS gondolatai vannak az ÉLET-tel kapcsolatban, hogy tanítani lehetne! Káros volt az ő alkoholizmusa? "Ne ítélj, mert megítéltetsz!" Az én véleményem, hogy Plútó nem ítélkezett, sőt! Bevallottan maga is 'hibázott', és mások 'hibáin' keresztül komoly élettapasztalatot szedett össze. Ezt osztja meg velünk. Ha a stíluson, a modoron, a szavakon fennakadtok, az csak az elme (ego) műve. Kérlek engedjétek el, ami sért és bánt - az első reakció, természetes, hogy ez- így tovább léphettek egy következő fázisba. Ha nem vagyunk lusta anyák, de kiakadtunk, dühösek vagyunk, akkor vegyük észre, hogy nem az anyaságunkon van a hangsúly, hanem van még mit tanulni a HARAGunk kezelésével kapcsolatban! A FELHÁBORODÁS nem más, mint hogy olyan tükröt tartottak elénk, ami nem tetszik! Mit látunk vajon ebben a tükörben? Olyan sok minden van itt, ami nem szó szerint maga ez a cikk!!! Lássátok meg kérlek, nyíljatok meg további változásokra, fejlődésre! Mindannyiunknak szüksége van erre, különben nem ez a cikk, ez a helyzet nem jött volna létre, nem létezne! De igen is létezik!
És higyjétek el: én sem vagyok egy Buddha... 
Üdv.: Füles
Katkának
Katka, én is így látom.
Ildikó
Katka
Viki, rég láttalak
Plútó áldása
Szia Ildikó!
Én is elolvastam a cikket és lehet csak azért nem érzek ki belőle negatív hangot és földbe döngölést, mert nem vagyok nő, viszont látok egy másik oldalt, ami nagyon-nagyon fontos. Ez pedig az első szikra! Az a kis fény, ami a cikk hatására képes betörni a sok falon keresztül és a tudatosság olyan területét megvilágítani, ami eddig láthatatlan volt. Ehhez pedig szükség van a sokkra. Persze ilyen esetekben az első reakciónk a düh, mert hát eddig sok mindent rosszul csináltunk, de második nekifutásra már hálát adunk érte és építkezünk belőle. A legnagyobb ellenségei a fejlődésünknek a berögződött szokásaink, amik folyamatos robotpilóta üzemmódban terelik az életünket mindaddig, amíg egy sokk fel nem ébreszt minket.
Azt mondod:
"a legtöbb "lusta anya" nem is tudja, hogy mi az, hogy egészséges életmód vagy egészséges táplálkozás, mert senki nem mondta el neki. Ő azt hiszi, hogy jól cselekszik és mindent megtesz a gyermekéért."
Teljesen egyetértek, de vajon ki vagy mi lesz az aki felébreszti őket ebből a káros berögződésből? Lehet szépen utat mutatni és javaslatokat tenni, kérdés, hogy ennyi elég lesz-e a valódi változáshoz? Elég-e arra, hogy felfedezze az évtizedes berögzött szokásokat? Elég-e arra, hogy kitisztuljon a tudat és erővel kikapcsolja a robotpilótáját, majd kezébe vegye az irányítást? Szerintem nem!
Szerintem ez az egyik dolog, ami ezt a közösséget élteti. Sokszor fájdalmas az igazság, de mégis szembenézünk vele, mert tudjuk, hogy többek leszünk tőle. Egy halom más sokkoló információt gyűjtünk össze közösen itt az oldalon, amik a legtöbb új olvasónak sokkot jelentenek. És egyben az első kérdéseket is!
Valóban mérgeznek minket a kozmetikumaink?
Valóban mérgezi a szervezetünket a cukor?
Valóban amit megeszünk naponta, annak nagy része szemét a szervezetünk számára?
Valóban ilyen fontos feladatai és felelőssége van az anyaságnak?
Szerintem szerepel Vali eredeti elképzelésében, hogy ilyen kérdéseket ébresszünk mindenkiben...
Nem tetszik
Kedves Plútó! Nem esett jól, elolvasni ezt az írást.Azt hiszem azért, mert néhány gondolatában magamra ismertem. Igen, a konyhám nem éppen patyolat...de két gyerek mellett főztem, mosogattam, beágyaztam,tüzet raktam,játszottam velük, és még az ebédelésnél is segítettem...hát így telt a délelőtt...és most,ahelyett,hogy a tűzhelyet és a pultot sikálnám, leültem kicsit, mert én annyira lusta vagyok, hogy inkább netezek,mint pucolom a konyhát. Ráadásul a gyerekeim imádják a cukrot, csokoládét, az izesített joghurtokat stb.Az almát,körtét, paprikát, káposztát,uborkát falatonként rakosgatom a szájukba (ki azért nem köpik, de nem rajonganak érte).Szerinted van olyan anya, aki el tudja kerülni ,hogy a "szemetet" megkóstolják a gyerekei?És ha megkóstolják, akkor kiköpik, mert nem ízlik? Úgy érzem, a cikkedben sok az ítélet, kevés a tolerancia.Egy nő, egy,két, esetleg több gyermekkel a szárnyai alatt nem lusta,azért, mert néha lemerül az elem, mert nincs ereje főzés, mosás, vasalás után még takarítani is, úgy,hogy még a gyerekekkel is foglalkozik közben.Nem lusta egy anya, ha nem szervez állandó programokat a gyerekeknek.Szerintem ezt senki sem ítélheti meg kívülről.A legtöbb anya minden tőle telhetőt megtesz, hogy a gyereke megkapja a maximumot. Vali oldalain én eddig mindenhol megértéssel, segíteni akarással találkoztam, és éppen ezért az írásod bennem, bizony ellenérzést váltott ki. Én úgy gondolom, hogy aki ezeken az oldalakon olvasgat, aki ide jön tanácsért, ötletekért, bíztatásért, az olyan ember, és legtöbbször anya, aki tenni akar magáért és a családjáért...és legkevésbé lusta. Nem értem, milyen céllal írtad ezt a cikket.Ha nem mirólunk szól, akkor olyan érzetem van, hogy csak okoskodunk,vádolunk valakiket, valahol.Én pedagógus is vagyok, és amíg tanítottam, bizony láttam sok sok olyan gyereket, akiknek az édesanyjuk bizony nem szakadt bele a gyermeknevelésbe és a házimunkába sem.De ki vagyok én, hogy ítélkezzem róluk?Honnan tudhatom, hogy mi van a háttérben?Gondolod, egy ilyen írás/vélemény megváltoztatja őket?Sokan közülük még olvasni sem tudnak. A mai világot nem érdemes a régivel hasonlítgatni.Egy anya nem lehet otthon, hogy a család egészségén és a lakás kifogástalan tisztaságán munkálkodjék.A munkaidő után várna rá még ez a "pár,apró" feladat.És amíg otthon lehet(ugyebár jelenlegi állás szerint szűk 2 esztendő), addig nem ácsorog ott mellette a nagyi, aki kitakarít -míg ő szoptat/bébiételt főz- vagy befőzi a saját kertben termesztett gyümölcsöket télire, amíg anya picurkát sétálni viszi...hiszen nagyi is dolgozik még, legalább 8 órában. Ma ehhez a világhoz kell alkalmazkodnunk, amíg változtatni nem tudunk rajta! Kedves Plútó!Szívesebben olvasnék olyan cikkeket , amiben érzem a segíteni akarást, ötleteket, bíztatást, energiát kapok a "lustaság" leküzdésére: A pedagógus és anya szól belőlem: Ne azt mondd meg nekem, hogy rossz vagyok, hanem azt, hogyan legyek jobb!
Szívemből szóltál Eszter!
Szerintem ez nagy túlzás, nevezetesen az alábbi:
arany középút a lusta és a stepfordi között
Felhőcske szívemből szóltál!
Tüzes most ez az oldal, de így van rendjén! Gyakorló anyaként talán jobban sikerül megfogalmaznod, amit ki szerettem volna emelni. Nagyon tetszenek ezek a mondataid: "Volt már, hogy egy szekrénnyi vasalnivaló ruhával a hátam mögött inkább házi-divatbemutatót tartottam, de legalább JÓL MULATTUNK! Utána felpörgök és szélvészként összerakok egy 4 fogásos egészséges vacsorát és tisztára nyalom a lakást!" "Ebben az egyensúlyban nekem az is benne van, hogy minden este tápláló, saját készítésű vacsorát eszünk zöldségekkel, de bocsáttassék meg, ha a legegyszerűbb verziót választjuk, hogy ne kelljen egy óráig mosogatnunk és rendet tennünk utána." Számomra EZ: A SZERETET! Persze, nem mindenkinek ezen van a a hangsúly, de hát annyifélék vagyunk, nem? Köszönöm az írásodat! Füles
Füles, elpirultam!
... hááát Felhőcske...
... annyira ANYA voltál! Sokban hasonlítunk azt hiszem... Nagyon nagy öröm volt
olvasni: Füles
Lustaság...
Szerintem ez a cikk az anyaság egyik fontos oldalát igyekszik megvilágítani. Megmutatja, hogy fontos odafigyelni a háztartás vezetésére és a családunk etetésére, de szerintem Plútó sem úgy gondolta, hogy ettől leszünk szuperanyukák. Hát persze, hogy a gyermekünk lelke és jól-léte a legfontosabb, de ebbe ez a szempont is beletartozik. Én nem éreztem magam elítélve, inkább kicsit orra-koppintós volt, főleg, mert tudom, milyen hajlamos vagyok tv elé ülni és ültetni...
van lustaság?
Vegyes érzelmeket keltett bennem az írásod Plútó. Egyrészt a blogindítód nagyon-nagyon tetszett, minden tiszetletem az anyáké, én még nem vagyok az
Én személy szerint nem tudom azt elfogadni, hogy van rossz tulajdonság. Lusta anya? Ha én lennék az, megkérdezném magamtól miért nincs elég energiám, miért nincs motivációm? Mi szív le ennyire? Mit tudnék változtatni, hogy lendületesebb legyek? Ha pl. utálok főzni, nem erőltetném magamra, hanem megpróbálnék más megoldást keresni, hogy a gyerekem egészséges ételt kapjon. Mert ez nagyon fontos abban egyetértek. Az én anyukám nagyon-nagyon szorgalmas volt, maximálisan el voltunk látva, de soha nem mentünk el sehova gyereknapon, mert arra már nem volt ereje szerintem. Néha jó lett volna pedig, inkább maradt volna a kosz... Persze, gondolom nem egyszerű ez és én még pici vagyok a témához, és kíváncsian várom az anyák írásait! 
A "lustaság" minősítése
így van!