A diófáról nem lehet lelkesedés nélkül írni. Ő a kert nesztora, szeniora, bölcs, öreg uralkodója. Magas és szélesen elterülő koronája sok helyet követel. Mégsem sajnálom tőle, mert a diófa kínálja a legszebb, legillatosabb lombsátrat; az ő árnyékában otthon érzi magát a kertész, mert az ide állított ülőalkalmatosságon a legkellemesebb tavasztól őszig reggelizni, olvasgatni, délután egy jóízűt szunyókálni, vagy barátokkal egy pohár pincehideg bort, forró, illatos kávét elfogyasztani, esetleg egy izgalmas ultipartit eljátszani. És persze a frissen szedett, feltört, meghámozott dió se utolsó dolog, különösen, ha néhány szem édes szőlőt is nyújt hozzá a kert.
Ha dióról beszélünk, akkor e néven mindig a nemes, királyi diót értjük. Pedig rajta kívül előfordul nálunk a feketedió is, de ezt főként alanyul használják. Más kontinenseken, az USA melegebb éghajlatú vidékein él az ugyancsak ehető, nagyon jóízű pekándió és a hikoridió, amelynek a fájából a műanyagok elterjedése előtt a legkiválóbb, legrugalmasabb sílécet gyártották. Ezekből a fákból néhány példány a mi arborétumainkban is előfordul.
A korona kialakítása után csak az elsűrűsödő és az esetlegesen sérült, beteg részeket távolítsuk el. A diófát csak augusztusban szabad metszeni!
A diófa nálunk őshonos növény; a honfoglaló magyarság vándorlásai során már megismerkedett vele, és itt régi ismerősként találta, gyűjtögette és fogyasztotta termését. A diófák szinte összefüggő állományban a folyókat kísérő galériaerdőkben fordulnak elő; legismertebb eredeti termő-helyük Tiszacsécse és Milota környékén található, ahonnan jó fajtái is származnak.
A diófának úszó termése van, ezért kedveli a folyók árterületét, de a madarak is terjesztik. A néphit szerint azok a legjobb fák, amelyeket a varjak ültettek, mert ők a nagyobbakat és a könnyebben feltörhetőket kedvelik. A kertekben is gyakran tapasztaljuk, hogy az elhullott és fel nem szedett dióból tavasszal erős növésű magonc serdül.
A magyar ember hagyományosan szereti a diófát. Sokat ültettek belőle a legelők köré, az utak mellé, a szőlők közé és a kertekbe. Sajnos, a nagyüzemi táblák kialakítása során sok tízezer diófát kellett kivágni. Helyettük a kiskertekben szaporodott a diófák száma, és az érdeklődés különösen azóta fokozódott, amióta oltványcsemetéket is forgalomba hoznak. Ez korán termőre fordul, és érvényteleníti a régi rigmust: Ezt a fát nagyapám ültette, árnyékában nem ült, gyümölcsét nem ette! A korszerű dióoltványokat manapság már nem az unokák számára ültetik.
Latin neve: Juglans regia, azaz "Gyomor- és bélhurut ellen véd"
Népies neve: kulcsos dió
A növény leírása: A diófafélék (Juglandaceae) családjába tartozik. Perzsiából és Közép-Ázsiából származik. Gyorsan növő, hosszú életű fa. Kertek, gyümölcsösökbe, házak udvarára gyakran ültetik, utak mellett is számtalan helyen megtalálható. Csonthéjas termése a dió.
A diófa, másként olaszdió májusban virágzik, még mielőtt a levelei kifejlődnek. A friss leveleket gyűjtsük június közepén, amíg még könnyen átszúrhatjuk és felfűzhetjük a szárításhoz. A zöld dió burkát közvetlenül az érés előtt, mielőtt megbarnul, az érett termést pedig szeptemberben szedjük.
Száradási arány:
A sokhasznú dió:
Milyen hatóanyagokat tartalmaz?
A levéldrog naftokinon származékokat (juglont), cserzőanyagokat (ellágsav-származékokat), flavonoidokat, illóolajat tartalmaz. A diókopács juglont és hidrojuglon glikozidokat tartalmaz, valamint más keserűanyagokat, cseranyagot, C-vitamint, nyomokban illóolajat, inozitot is megtalálhatunk benne.
Mire jó?
100g dióbél energia- és tápanyagtartalma
(Bíró Gy. - Lindner K. Tápanyagtáblázat) alapján
Energia: 654 kcal (2747 kJ)
Tápanyag:
Vitaminok:
Ásványi anyagok:

Felhasználása:
Fontos!: Ha kesztyű nélkül szedjük le a dióról a kopácsot, erős színezőanyagai miatt a kezünk sötét barnás színű lesz, ami viszont nem vált ki allergiát, de csak nagyon nehezen távolítható el, mosható le. Idővel a lekopás vagy citromos bedörzsölés segíthet.
A juglon-tartalom miatt a növény huzamosabb ideig történő használata nem javasolt. Belsőleg (a dióolaj és a termés kivételével) csak kúraszerűen alkalmazzuk!
Egy kis érdekesség a néphagyományból:
A nyírfafélék családjába tartozó, augusztusban termő mogyoró (Corylus) magja kívánatos csemege, régente vesszőit pálcának gyűjtötték; a víz- kincs- és tolvajkeresők "varázsvesszeje" is rendszerint villás mogyorófavessző volt. A mogyoró hónap a néphitben a kígyók hava volt. A mogyoró - mint a kígyó is - a hagyományban bölcsességjelkép. E tekintetben nálunk magyaroknál a dió a megfelelője. Eleink a mogyorót termékenységjelképnek tartották. A dió ebben is a rokona. Ez utóbbit pl. a zsidók afrodiziákumnak tartották, a latinok pedig a házasságkötéssel hozták vallásos kapcsolatba. Ennek is jelképes oka lehetett; talán az, hogy a héjának két fele oly szorosan összeforrt mint az igaz szerelem, vagy a férfiasság szimbóluma a herék ("mogyorók") A népdal is "diófa levelin termett" szerelemről énekel, a szólás pedig úgy tartja, a vadházasságban, tiltott szerelemben élők"diófa alatt esküdtek". Dió és mogyoró egy időben érnek, így sokszor a népdalokban is együtt szerepelnek néha, szépen leírt, de burkolt pornográf tartalmat takarva:
"Ne higgy a legénynek,
A tüzes lelkének,
Mert meg tudja csalni
Gyermekit embernek.
Zörgő mogyoróval,
Csattogó dióval,
Selyem szalagjával,
Sűrű hazugsággal."
Diós mondások:

Diófa a kelta fahoroszkópban (április 1-április 30)
Jellemzői: Egoista, hajthatatlan, sőt néha kifejezetten agresszív. Már kora ifjúságában a saját útját járja. Erről senki sem tudja letéríteni. Szellemi horizontja tág, szinte a lehetetlent akarja. Reakciója spontán. Mérhetetlen becsvágya sokszor rugalmatlanná teszi. Gyakran ébreszt ellenszenvet másokban. Személyiségét azonban ennek ellenére sokan csodálják. Az olcsó népszerűség nem az ő kenyere. Zseniális stratéga, sokoldalúan intelligens. Szorgalmas és igyekvő. Vágyik a változatosságra, kalandokra, de mivel gyökerei mélyek, mozdíthatatlan. Állandóan kiéhezett a csodálatra, elismerésre. Szeret álmodozni, nehezen fogadja el az élet realitásait. Saját erényeit felnagyítja, az eseményeket kiszínezi, mert a valóságot nem találja elég vonzónak. Filozofikus alkat, az elméletek érdeklik. Nagy a tudásszomja.
Szerelmi élete: A szerelemben roppant szenvedélyes, de nehéz alkalmazkodni hozzá mert szeszélyes. Maga sem tudja, mit szeretne. Mindig valami mást. Nagyon féltékeny a partnerére, annak ellenére, hogy ő maga sem a hűség mintaképe. Ha viszont elkötelezi magát, akkor abszolút hű és alkalmazkodó. Egy ideig. Amint a házasságán erőt vesz az unalom, szenvedélye újra lángra lobban és új partner után kutat.
Végezetül álljon itt egy szép írás Tóth Katalintól:
"Áldva és verve
A régiek azt mondták, aki diófát ültet, bízik a jövőben.... Apám – bár kevés oka volt rá – bízott hát a jövőben, s jó néhány évtizede három diófát ültetett a házunk köré. Az idők folyamán kettőtől meg kellett válni, az egy megmaradt azonban mára már hatalmasra terebélyesedett, személyes sorsunk, egyéni életünk szimbólumaként: évgyűrűiben, gallyainak hajlatában benne van az én históriám, benne van a mi történetünk is, akik körülötte éltünk, élünk.
Fájdalmasan gyönyörű, ahogyan a tártkarú öreg ágak elengedték idén pompásaranyra festett lombjukat, levelek borítják az egész terciát. A végeláthatatlan levélsöprés bosszantó tényét hamar enyhíti a fanyar-édes illatú levélözönben való térdig járás élménye, a sárga-barna szőnyeg finom zörgése lépteink nyomán.
Visszavonul hát a vén dió, a bölcs tanító, aki még így csupaszon is méltóságteljes, megbékélésre, elcsendesedésre int. Pihenni tér az elrejtő, a nyugalomosztó, a vigasztaló, a békítő, a betakaró, az árnyat adó templom, nagy beszélgetések, családi, baráti összejövetelek oltalmazója. Hiszen – próbálhatja bárki – lombjai alatt megszűnik a hangos szó, elcsitul a vita, csillapodik a harag. Kocsis József így ír róla: ha embernek teremtődik, találkozásunk idején nagy nyugalmú, szeretni való öregember lehetett volna, ráncokkal szabdalt, mélyen barázdált bőrével tiszteletet parancsoló nagyapó forma öreg, barátságos, föl lehetett volna kapaszkodni az ölébe, összekucorodva hallgatni a lélegzését, figyelni csendben, ahogyan lehelete cirógatóan meg-meglebbenti a közeli jó szagú dióleveleket.
A diófa sosem kér, nem igényel különös gondoskodást, csak szeretni kell, és mindig ad. Nyáron árnyas lombja a lélek gyógyítója, így ősszel meg lábunk elé szórja kincseit, a diót, a csörgő-zörgő aranyost, sok-sok vitamin, ásványi anyag hordozóját. A dióbél és a belőle sajtolt olaj értékes zsírsavakat tartalmaz, csökkenti a vérnyomást, erősíti az idegeket. De a fa jótékonysága holtában sem ér véget: a belőle készült erős, jó illatú bútorok több nemzedéken át szolgálják az embert, örök darabként, szilárd háttérként az eltévelyedésben, a sok-sok bizonytalanságban. Mondák, mesék, költemények és képzőművészeti alkotások fogalmazzák minden korban újra és újra varázslatos erejét, bölcsességét, tekintélyét, s hasonlítják sorsát az emberéhez: Ágas-bogas véndiófa, úgy hasonlítasz az emberre, minél jobban meg vagy áldva, annál jobban meg vagy verve."
forrás:
Hát ezzel most megfogtál... Utánanéztünk a könyvekben, neten, de csak egy forrást találtunk, amely kiskanálnyi mennyiségben ír a fogyasztásáról.
Én magam még csak olyan összefüggésben hallottam erről, hogy a diófát nem szabad tavasszal metszeni, mert akkora a gyökérnyomás, hogy a fa szinte "elvérzik" hiába kenik le bármilyen sebkezelővel.
Ha valaki tud valamit a dió nedvének fogyasztásáról, lehet-e, nem lehet, ha igen mire jó, ossza meg velünk!
A piacon egy termelő árult (többek között) zöld dió tinktúrát, és azt mondta, hogy kedvezően hat a pajzsmirigyre. Ezt még sehol sem olvastam. Meg tudnátok erősíteni avagy cáfolni az infót? Parazita irtáson kívül mi egyébre jó még a zöld dióból készült tinktúra?
Szia Noraja!
Én úgy tudom, hogy a zöld dió tinktúra legfőképpen a parazita irtásra "szakosodott", viszont Szabó Gyuri bácsi úgy írja, hogy a diólevél tea jótékony hatással bír a pajzsmirigy problémákra:
"egy csapott evőkanál, 2 dl. vízzel leforrázni és ezzel gargalizálni kell, majd szép lassan kortyokban meg kell inni, naponta. A visszamaradt diólevelet éjszakára dunsztkötésként fel kell tenni a nyakra"
Niki
3 év körüli fiacskám panaszkodott a napokban, hogy viszket a popsija, ezért gyanítom, hogy férgecskéi vannak. Tudnátok esetleg segíteni, hogy hogyan lehetne őket kiírtani? Van itthon propolisz, grépfrútmag csepp (sajnos nem Grape Vital), fokhagyma, torma, tökmag, de nem tudom, hogy ezekből mikor és mennyit fogyasszunk mi és mennyit a gyerek (ill. én szoptatom a 9 hónapost). A tökmagot a fiam csak mézzel volt hajlandó megenni, de így nem veszít a hatásából? üdv.
Kedves Aranyeso!
Elképzelhetőnek tartom azt is, hogy csak nem megfelelően lett a Kicsi popsija kitörölve és azért viszket neki. ill. nem volt mostanában megfázva, nem volt taknyos?, mert attól is előfordulhat ez a tünet.
A grapefruit magcsepp adagolását nem tud(hat)om, ez függ a készítmény minőségétől, nézd meg az adagolást az ajánláson.
Fokhagymából minél többet fogyasztotok, annál jobb a hatása, akár mézben is "oldhatod" neki, ha úgy jobban elfogadja. Az összetört tökmagból felnőttnek napi 2evőkanál a mennyiség, gyereknek 1-2 kiskanállal adnék, nyugodtan kaphatja mézzel.
Egyébként nagyon fontos, hogy a "parazita irtás" közben minél több rost kerüljön be a szervezetbe, ugyanis a rostok elősegítik az emésztőrendszer tisztulását, normalizálják a bélmunkát, és támogatják a paraziták mielőbbi kiürülését a szervezetből. Akár a prebiotikus rostkoktélt is kipróbálhatjátok, de többféle alternatívál találkozhattok a bionom.hu-n.
Niki
Köszi szépen a gyors választ
Gondolom elég kb. 10 percig állni hagyni a teát (?). A fenti cikkben is írjátok, hogy csak kúraszerűen szabad fogyasztani - ez mit jelent, mennyi ideig?
Sziasztok! Ha esetleg valaki tudja, hogy Budapesten hol lehet megbízható minőségű feketedió-tinktúrát beszerezni, megtenné, hogy megírja nekem privátban? Előre is nagyon köszönöm, Ági
Sziasztok!
Azt hallottam, hogy a dió héjából, vagy a dióbél-gerezdeket elválasztó belső válaszfalból is lehet teát készíteni. Kérdésem ezzel kapcsolatban:
Mivel korábban nem hallottam a dióhéj gyógyhatásáról, így kicsit utánanéztem a neten és két érdekességre bukkantam.
1. "A dióhéj-tea nógrádi és szabolcsi falvakban egyaránt ismert. A diótöréskor megmaradt - tiszta - dióhéjat teának teszik fel, és addig főzik, amíg a tea kellő világos színt nem kap. A dióhéj-teát nem gyógyszerként, hanem az indiai tealevélből készített teával azonosan isszák. Íze nem hasonlít a dióbélre, kellemesen, enyhén csersavas." http://www.terebess.hu/diok/44-02/1.htm
2."111. Juglans regia L.; dió, diófa. Levelébõl fõzött tea hajhullás, korpásodás (?), orbánc (+), étvágytalanság (?), de fõleg mint hasfogó (+) és toroköblögetõ (+) szer jelentõs. Ágyba téve bolhaûzõ hatású (?). Zöld termésburkát köhögés (+) és toroköblögetõ (+) tea fõzésére, míg a száraz csonthéjas termés héját csonterõsítõként (?) használják fel. A mag összetörve, megrágva „kelisre“ (+), eredésre (+) jó. Altató hatást (?) is tulajdonítanak a magnak. A magból forró vassal kinyomott „zsírt“ bõrgomba (+) ellen kenik a bõrre. A diófaolaj (pác?) hajhullás (?) esetén jó bedörzsölõ szer."
http://www.szekelyfoldert.info/acta1998_neprajz04.html
Mindent leírtam a cikkben, amit tudok róla, de még nem hallottam arról, hogy a válaszfalakat is használják, bár elvileg miért ne?
Hátha valaki többet tud nálam erről...
Egy igazi Vízöntő vagy!
![]()
A dió belső válaszfalának gyógyhatásai
Gyógyszerészeti neve Juglandis dissepimentum.
A diótermés belső válaszfalának gyógynövénykénti használata méltatlanul merült feledésbe Európában. Pedig, mint róla a bölcs német népi mondás megállapítja: "Bitter im Mund, macht's Herz Gesund," vagyis: Keserű a szájban, gyógyítja a szivet. Ezt a megállapítást különösen a teljes érés állapota előtti friss dióra vonatkoztatják, amelynek belső válaszfala valóban erősen keserű. Úgy tartják, a szívritmus-zavarok ellen jó, mivel a diótermés belső válaszfala a szív pitvara és kamrája közti válaszfalra hat. Ennek alapján alkalmazták korábban a németek.
A belső válaszfalat kereszt-alakúként is jellemezni szokták, állítólag ennek is van gyógyászati jelentősége.
A válaszfalból készített gyógyszert vagy hasonló hatású készítményt hiába is keresnénk a gyógyszertárakban, de még a gyógynövény-boltokban is. Ezt még a szakboltok sem ismerik.
De a németek igen alapos emberek. Nemcsak általában utalnak a válaszfal gyógyhatására, hanem házi felhasználásának receptjét is közzétették. Eszerint a teljes érés állapota előtti friss dióból kell egy maréknyi belső válaszfalat kinyernünk. Nemcsak a primőrnek számító, még fehér, porhanyós húsú dió jó erre a célra, hanem a diószüret első felében felszedett, nem túlszárított dió is. Vagyis saját diófánk termésén kívül az ökológiai termelésű dió is. Fontos, hogy fehérítetlen, vagyis kénezetlen legyen a dió.
Szóval, egy maréknyi válaszfalat töltsünk fel 40 %-os konyakkal, és töltsük tiszta, jól zárható üvegbe, például csavaros fedelű lekváros üvegbe. Hagyjuk négy hétig pihenni, majd ebből a tinktúrából napi 10- 15 cseppet vegyünk be.
Válaszfal, gyógyteának
A dióbél-rekeszeket elválasztó belső hártyás válaszfalból készített teával a szívkoszorú-ér megbetegedését is kezelni szokták.
Fen xi mu A belső hártyás válaszfal a tradícionális kínai orvoslásban is szerepet játszik. Kínai neve: fen xi mu.
Mint ismeretes, a kínaiak minden, gyógyszerként használt anyagról általános jellemzést adnak, ezeknek a jelzőknek alapján a jelzett tulajdonságokkal ellentétes hatások orvoslására használják. A belső válaszfal jellemzése: keserű, fanyar, semleges. Megállapítják, mely szervek meridiánjaira hat, ezek a lép és a vese. Erősíti a vesét és általában a "jing"-et.
Vesebetegségek gyógyítására használják, véres vizelés és vizeletvisszatartási gondok esetén. Jó hatású férfiak spontán magömlésekor, nőknél pedig felfázásból eredő gyulladásokra. Ezen kívül vérhast is gyógyítanak vele.
Forrás: www.terebess.hu/diok/20-04/1.htm#bels%C5%91
Tanácsot szeretnék kérni, hogy dió és lenmag olajos keveréket használhatnék-e száraz, korpás fejbőr gyógyítgatására? És ha igen, akkor esetleg mi egyébbel gazdagíthatnám még? mdmselle
Kedves Vali/Berni!
Lehet-e, és hogyan vadgesztenyéből házilag kivonatot készíteni? A környékünkön rengeteg fa van, és olyan jó lenne felhasználni a lehulló gesztenyéket. Idősebbek mesélték, hogy régen gyűjtötték, és gyógyszertáraknak le lehetett adni, tehát akkor csak van valami módszer.
Előre is köszi a segítséget! Évi
Ennek még soha nem jártam utána, de hátha valaki tudja.
Sziasztok!
Én ezt találtam a naposoldal.com-on:
Vadgesztenye
Aesculus hippocastanum
A vadgesztenye Európa-szerte ismert dísznövény. Parkokban templomok környékén temetõkben pompázik hatalmas termete. Virágzáskor a legszebb. Az évek során azonban ennek a hasznosítására is sor került.
Belsõleg és külsõleg, is használják a háziszerként a népi-gyógyászatban
Tartalmaz:
A magban van B, C és K vitamin de csak külsõ használatra alkalmazzuk, mert sok szaponint tartalmaz.
Gyógyhatása:
A vadgesztenye készítmények erõsítik az érrendszert, gyógyítják a visszér gyulladást a lábszár fekélyt és a trombózist.
Összehúzó, erõsítõ, gyomor és bélgörcs-oldó.
A vadgesztenye virágja nemcsak szép, de gyógyhatása is van.
Belsõleg fõleg a gyomorra és a belekre hat, görcsoldóként és szélhajtóként.
Bélhurut, belsõ vérzések:
A vadgesztenye leveleibõl fõzött tea jótékonyan hat asz emésztõ szervek enyhe gyulladásaira,
és a belsõ vérzésekre, összehúzó hatásánál fogva.
Visszér tágulás, kapilláris erecskék tágulása:
Az egész növénynek összehúzó hatása van, de legtartalmasabb a gyümölcse. Ebbõl ha készítünk tinktúrát, és masszírozzuk az eres lábakat, erõsíthetjük a vénákat, a kapilláris ereket.
Elkészítési mód:
A tinktúra készítéséhez szükségünk van egy liter jó gyümölcs pálinkára. Az összezúzott vadgesztenyét héjastól beleeregetjük az üvegbe, és teszünk hozzá összedarabolt száraz fakérget is. Két hétig a napon érleljük, naponta fölrázzuk. A kapott anyaggal naponta megmasszírozzuk a lábakat.
Nagyon jó gyakorlat visszérre, a sok mozgáson kívül: hanyattfekve a lábakat merőlegesen megemeljük és a pipa - spicc lábmozdulatokat váltogatjuk. Jó erősen leszorítjuk és jó erősen visszafeszítjük. Természetesen az Eszter által belinkelt tanácsokat kiegészítve, ott minden lényeges infó megtalálható.
Zita
Üdvözöllek!
Téged ajánlottak a blogomban, hogy hátha tudsz segíteni a gondunkon. Bolhánk van, mind a 6 gyerek vakaródzik, nem tudom hogy kéne bio, vagy öko mondon elpusztítani. A legkisebb fiúnk mászik, tehát semmilyen vegyszer nem jöhet szóba!
Ha van valami ötleted kérlek segíts!
Köszönöm! Orsi
A dohánylevél és a diókopács erős főzete kiváló bolhaűző, illetve a teafa olaj, az eukaliptusz illóolaja. Egyes források szerint a szegfűszeg olaj is nagyon hatásos.
Íme egy általános rovarriasztó keverék:
A hozzávalókat keverjük össze, és kenjük be vele a bőrünket. Ha napra megyünk, akkor nem szabad alkalmazni!
Ha az illóolaj keveréket nem tesszük hordozóolajba, akkor lehet vele párologtatni a lakásban, illetve ha összekeverjük 1 dl tisztított vízzel, akkor porlaszthatjuk a levegőbe is.
ha a diófának letöröd egy ágát...
ha a diófának letöröd egy kicsike ágát akkor édes lé folyik belőle... azt meglehet inni???