AntalVali.com

Úgy látom, sokan nincsenek tisztában az ételintoleranciák, ételallergiák és általában az allergiák természetével és kiváltó okával, úgyhogy próbáljuk meg helyretenni ezt a kérdést is!

Az allergiák és az ételintoleranciák minden esetben a bélflóra nem megfelelő működésének és az ebből egyenesen következő immunrendszeri működészavarnak a tüneti következményei. Kialakulásuk szinte minden esetben megelőzhető lenne a bélflóra épségének a megőrzésével, megfelelő étkezéssel, a bélflóra károsító élelmiszerek és gyógyszerek kiiktatásával. Nagy részük könnyen és magától helyrejönne egy célzott diétával egybekötött méregtelenítéssel, és ha megfelelő figyelmet fordítanánk a táplálkozásunk minőségére. Sok esetben a közvetlen környezetünk szennyezettsége is lehet is súlyosbító körülmény.

Tartalom:

• A valódi klasszikus ételallergia
  
• Az ételintolerancia nem allergia!
  
• A bontóenzimek hiánya és az ételintoleranciák
  
• Hisztamin allergia?
  
• Melyik esetben nem árt vigyázni a bőrérintkezéssel?

De nézzük meg először azt, hogy allergia és allergia közt mi is a különbség. Először is kezdjük azzal, hogy az ételintolerancia és az ételallergia két teljesen különböző dolog.

A valódi klasszikus ételallergia

A valódi ételallergiák önálló előfordulása az összes allergiás betegségek között viszonylag ritka (2-3%). Általában társul mellé egy olyan egyéb allergia, ami szintén a bélflóra meggyengülésének a tünete. Leggyakoribb allergiás kórkép a szénanátha és az asztma. Ezekhez kapcsolódhatnak bőr és emésztőrendszeri allergiás kórképek is. Az allergiás hajlamot a bőr jóval előtte jelzi, mint hogy maga a konkrét allergia kialakulna, méghozzá a következő kórképekkel: az atópiás dermatitisszel (bőrgyulladás), az ekcémával és a bizonytalan eredetű viszkető bőrgyulladásokkal. Csecsemőkorban az egyéb ételallergiákhoz nem csak bőrtünet, hanem gyakran tehéntej allergia is társul.

Ételallergiáról akkor beszélünk, amikor megeszünk valamilyen ételt, és az ételben lévő valamilyen összetevő, vegyület vagy anyag hatására elindul egy olyan reakció a szervezetben, amely pl. nagy mennyiségű hisztamint szabadít fel, aminek köszönhetően kiütések és/vagy viszkető foltok és/vagy apró hólyagok keletkeznek a bőrön lokálisan vagy testszerte, esetleg légzési nehézségek, torokkaparás, fültőviszketés, fulladás kap el minket, súlyos esetben anaphilaxiás sokk is kialakulhat. Van, hogy csak egyszerű hasfájás jelentkezik némi bőrpírral.

Ilyen például egyeseknél az eper allergia, amit az eper magja vált ki, vagy az őszibarack allergia, amit a barack "szőre", de találkoztam már narancsallergiás, paradicsomallergiás, spenótallergiás emberrel is. Aztán ne feledjük a klasszikus allergéneket, mint a mogyoró, dió, halfélék, kagyló, szója, liszt, tej, tojás, stb. Nem mindenkinél ennyire látványosak a tünetek. Van úgy, hogy csak egy enyhe orrfolyás jelentkezik pár tüsszögéssel kísérve, amiről sokan nem is gondolják, hogy allergiás reakció lappang a hátterében, hanem betudják a huzatnak, vagy egy enyhe meghűlésnek.

Ez az allergia, valódi immunközvetített táplálékallergia, amelyet bizonyos ételek fehérjéi és egyéb ételadalékok és összetevők is okozhatnak.  Ez az az eset, amikor a nem megfelelően működő immunrendszerünk  bizonyos anyagokat túlreagál, és ellenségnek hisz, ezért támad rá, azaz ellenanyagot termel. Ilyenkor következik be az a defekt, amikor a veleszületett immunrendszerünk "nem ért szót" a szerzett immunrendszerünkkel.

A valódi ételallergia esetén minden esetben ellenanyag (immunglobulin -E,G) mutatható ki a beteg szervezetében. Az IgE ellenanyag közvetített allergiák azonnali típusú reakciót mutatnak. Ami azt jelenti, hogy az étel elfogyasztása után azonnal, maximum 1-2 órán belül az adott allergiára jellemző tünetek jelentkeznek. Az IgE megléte vizsgálható bőrteszttel és vérből. Ennek hiánya esetén intoleranciáról, azaz nem valódi allergiáról beszélünk.

Az ételintolerancia nem allergia!

Az ételintolerancia teljesen más tészta, mégis sokan keverik, és emiatt rosszul is értelmezik a kúrát és a megelőzést is. Az ételintoleranciát nem véletlenül hívják más néven pszeudoallergiának (álallergia), ugyanis nagyon hasonló tüneteket produkál, mint a valódi allergia. Oka szintén az immunrendszerben keresendő, de teljesen máshol! Ebben az esetben ugyanis nem az áll fenn, hogy valamit  (esetünkben egy ellenanyagot) túltermel a szervezet, hanem az, hogy valamit inkább nem termel! Az intoleranciák hátterében minden esetben valamilyen enzimdefektus is áll.

Pl. a tejcukrot bontó enzim hiánya ill. gyenge működése esetén laktóz intolerancia lép fel, ami azt jelenti, hogy édes tej fogyasztását követően puffadás, hasmenés, hasi görcsök jelentkeznek (bőrjelenségek nélkül). Az egyéb fermentált tejtermékek pl. sajt, kefír, joghurt, stb. fogyasztásakor viszont semmilyen panasz nincs! Nos, pont ez különbözteti meg a valódi tej allergiától! Ugyanis a fermentáció folytán előemésztődik az étel a laktobacilusoknak köszönhetően, és nincs szükség a tejcukor bontó enzim jelenlétére.  Ha valódi tejallergia lenne, akkor a fermentált termékre is rosszul reagálna a szervezet, hisz ott maga a fehérje váltja ki a túlreakciót.

A tejcukor bontó enzim aktivitása egyébként normális esetben az életkorral csökken. Csecsemőkorban nélkülözhetetlen a jelenléte, de később a vegyes táplálkozással jelentőségét szinte teljesen elveszíti. Hisz akkor már nincs is szüksége az emberi szervezetnek tejre! A csecsemő 7 hónapos korától kezd el nagyon apránként lanyhulni az enzimaktivítás (általában ez az az időszak, amikortól a baba anyatejen kívül mást is kap!), majd 7 éves kortól, azaz a tejfogak leváltása után rohamosan gyengül a tejcukor bontó enzimek aktivitása, míg 21 éves korra (3x7év!, és sok országban a hivatalosan is felnőttéválás ideje) már alig produkál valamit. Nagyon egyedi, hogy mikor áll le teljesen a tejcukor bontó enzim aktivitása. Van, aki élete végéig ihat tejet, van, aki csak egy pohárral tud probléma mentesen elfogyasztani, van, aki egyáltalán nem bírja. Az, hogy valaki felnőtt korában nem bírja a tejet, az nem feltétlenül betegség, hanem egy normális folyamat eredménye.

Az ázsiai népcsoportoknál sokkal gyakoribb a laktózintolerancia, mint egyéb kaukázusi népeknél, tehát örökletes tényezők is befolyásoljhatják a tejcukorérzékenység kialakulását. Fertőző bélbetegségeket, antibiotikum szedést is gyakran kíséri átmeneti laktózintolerancia, mivel a bélbolyhok károsodása következtében először a cukorfelszívódás károsodik. A finomított cukrok fogyasztása is kedvez a laktózintolerancia kialakulásának. Épp ezért mindenféle hasmenés esetén a tej és a cukoralapú édesség átmeneti kerülése javasolt. Érdemes ilyen esetekben megfelelő szinbiotikus ételekkel és egyéb szinbiotikus készítményekkel támogatni a bélbolyhok munkáját és a jótékony laktobacilus törzsek kolonizációját.

Egyéb cukorbontó enzimek hiánya, a glükózintolerancia is okozhat bélpanaszokat pl. édes gyümölcsök fogyasztása utáni hasmenést, hasfájást.  Általában a finomított cukrok túlzott fogyasztása váltja ki, hogy a szervezet a hasznos cukrokat is képtelen lesz bontani. Számtalan egyéb szénhidrátbontó enzim hiánya is kialakulhat, ami további kellemetlen tüneteket produkálhat, pl. a zsírbontó enzimek hiánya is okozhat emésztési panaszokat, zsírszékletet, májproblémákat.

A bontóenzimek hiánya és az ételintoleranciák

• Szénhidrátbontó enzimek:

A szénhidrátok bontását több enzim végzi. Az amiláz enzim a keményítő részleges bontását végzi. A glükoamiláz a keményítő molekulaláncának a végén hat, míg az amiláz a belső kötések bontását teszi lehetővé.
Sok embernél jelentkezik emésztési probléma a gyümölcsök, zöldségek és gabonafélék fogyasztása után, mivel az ezekben található rostokat nem vagyunk képesek lebontani, nincs az emésztőrendszerünkben cellulózt bontó enzim, ezért a cellulóz a gyomorból változatlan formában a belekbe jut, ahol a bélbaktériumok erjeszteni kezdik a rostokat.
Az erjedés következtében gázképződés, hasi diszkomfort érzés alakulhat ki.
A táplálékkal bejuttatott  celluláz segítheti a szervezetet abban, hogy a cellulózt glükózzá alakítsa, így nagymértékben hozzájárulhat a gyümölcsök, zöldségek, gabona félék sejtfalában található rostok lebontásához.
Ahhoz, hogy a szervezet hasznosítani tudja a tejcukrot (laktóz), le kell azt bontania. Ennek két útja van: A laktózt a vékonybélben a laktáz enzim bontja, majd annak cukor összetevői felszívódnak. A másik út: a belekben élő baktériumok a laktózt vagy közvetlenül felveszik vagy erjesztik. Azoknál az embereknél, akiknél hiányzik a megfelelő mennyiségű laktáz enzim, a bakteriális út érvényesül, Viszont a megemésztetlen laktóz tovább halad a béltraktus távolabbi részébe. Ennek következtében fájdalom, felfúvódás, görcs, böfögés és hasmenés léphet fel, valamint ekcémás bőrtünetek jelentkezhetnek.

• Fehérjebontó enzimek:

A táplálékban található proteáz enzimek savas pH-n képesek a fehérjék belső kötéseinek hasítására. Ezáltal a fehérjék bontása már a gyomorban elkezdődik, majd a vékonybélben folytatódik, ahol elsősorban a saját szervezetünk által előállított proteázok veszik át a főszerepet.

• Zsírbontó enzimek:

A lipáz egy olyan enzim, mely a zsírokat zsírsavakká és glicerinné bontja. A zsíremésztés során a zsírban oldódó tápanyagok, vitaminok a bélnyálkahártyán keresztül képesek lesznek felszívódni, hasznosulni. A zsíroldékony vitaminok felszívódási zavarának hátterében is a zsírok nem tökéletes emésztése áll. A zsírbontó enzimek hiánya nem csak felszívódási és emésztési zavarokat okozhat, hanem makacs májproblémákat is.

Hisztamin allergia?

A biogén aminok felszaporodása a szervezetben is produkál érdekes intoleráns reakciókat. Az élelmiszerek egy részének természetes alkotórészei a biogén aminok. A biogén aminok az aminosavak mikrobiális dekarboxileződése során jönnek létre. Dekarboxileződés az az átalakulás, amikor a karboxilcsoportból CO₂ hasad le, aminek során a megfelelő amin képződik. A szervezetben az enzimatikus dekarboxileződés bír nagy jelentőséggel, aminek következtében több élettanilag fontos amin keletkezik. Ilyen anyagok, a hisztamin, szerotonin, tiramin, fenil-etilamin. Ezek közül legfontosabb a hisztamin. Fontos szerepük van az ételek aroma és ízanyag kialakításában.

A különféle biogén aminok fokozott bevitele különböző ételekkel allergiának tűnő panaszokat okozhat. Ezek a fejfájás, hányinger, émelygés, kipirulás, szívdobogásérzés, verejtékezés, emésztési diszkomfortérzet, gyomor- és bélpanaszok. A banán, a dió, a paradicsom a szerotonin tartalma által, a csokoládé a feniletilamin tartalma által, a sajtok a tiramin tartalmuk által okoznak panaszt leggyakrabban.

Legintenzívebb tüneteket a hisztamin okozza. Az ételek magas hisztamin tartalma bélpanaszokhoz ill. bőrjelenségek megjelenéséhez vezethet, és akár toxikus tüneteket is okozhat. Az egyszeresen fermentált ételek és italok, mint a sajtok, borok, pezsgők, sörök, savanyúságok sok hisztamint tartalmaznak. Ezzel szemben a többszörösen fermentált élelmiszerek nem, sőt egyenesen gyógyítják a heves hisztamin reakciót.

Vannak eleve magas hisztamin tartalmú élelmiszerek is, mint a halak: tonhal, szardinia, makrela, hering, rákok, kagylók, aztán a felvágottak (leginkább a magas szója és adaléktartalmuk, valamint az ízfokozók miatt), füstölt áruk, bizonyos citrusfélék, paradicsom, paprika, spenót, olajos magvak, szója. Mindenféle emésztészavar esetén érdemes ezeket az ételeket kerülni, mivel a hisztamin fokozza a bélfal áteresztő képességét, gyulladását, és a fennálló panaszokat fokozzák.

Bizonyos gyógyszerek is befolyásolják a táplálékok felszívódását ill. lebontását, valamint az egészséges és normális enzimműködést.
Sokan szednek kis adagban szalicilátot (pl. Aspirin) vérhígítóként. A szalicilát az arra érzékenyeknél a prosztaglandin szint emelkedését okozhatja és a bélfal áteresztővé válik. Más gyógyszerek, a kardiológiai gyakorlatból ismert Ca-antagonisták és vérnyomáscsökkentő ACE gátlók, sőt a szintetikus és/vagy izolált C-vitamin is a hisztamin lebontását gátolhatják enzimgátlás útján. (diaminoxidáz)

A gluténintolerancia már más tészta, ez egy külön fejezetet érdemel. Lényeg, hogy három fajtáját szoktam megkülönböztetni:

1. A klasszikus lisztérzékenységet, amikor a lisztfehérjétől besokall a szervezet.
2. A cöliákiát (más nevén gluténszenzitív enteropátia vagy sprue), amely a vékonybélnek egy olyan állapota, amit a glutén által kiváltott, összetett immunológiai válasz, egy autoimmun reakció okoz.
3. És végül az az állapot, amikor a glutént bontó enzim hiányzik a szervezetből. Tapasztalatom szerint ezek az emberek csak a finomított liszttől produkálnak intoleráns tüneteket, a teljeskiőrlésűtől semmi bajuk, hisz az tartalmazza azt az enzimet is, amely segíti a glutén lebontását.

És van még egy negyedik fajtája is, mégpedig a rejtett gluténintolerancia, ami nem jár a tipikus tünetekkel, viszont lényegesen hangsúlyosabban jelentkeznek a másodlagos tünetek, mint pl. az állandó torokköszörülési ingerencia, a semmire nem enyhülő ekcéma-szerű bőrtünet, hajhullás, lepedékes nyelv, viszketés testszerte, fáradékonyság, csontritkulás, látászavar, gyermekek esetében pedig még a növekedésben és testi fejlődésben való visszamaradás.

Lényeg, hogy az összes allergia fajta kialakulása igen szorosan összefügg a bélflóra (ezáltal az immunrendszer) állapotával. Szinte minden allergia és intolerancia kikerülhető lenne, ha már koragyerekkortól  nem terhelnénk a szervezetet és az enzimháztartásunkat finomított élelmiszerekkel (finomliszt, finomított étolaj, stb.), cukorral és tejjel; bélflóra-gyilkos antibiotikumokkal és egyéb szintetikus gyógyszerekkel; és ha bélflóra-barátabb enzimdús étkezést folytatnánk.

Melyik esetben nem árt vigyázni a bőrérintkezéssel?

A klasszikus allergiák, a biogén aminok aromák miatti felszaporodása által keletkező érzékenység és az autoimmun természetű gluténallergia esetén akkor is kialakulhat allergiás reakció, ha csak érintkezünk a kiváltó élelmiszerrel, azaz pakolásként, krémösszetevőként is veszélyes lehet. A többi álallergia esetben viszont nem áll fent ez a veszély. Tehát egy laktózérzékeny bármikor kenhet magára tejes vagy tejszínes pakolást, de egy klasszikus tejfehérje allergiában szenvedő már nem biztos!

És amiről még nem beszéltünk, az a kontaktallergia, ami azt jelenti, hogy csak a bőrrel való érintkezés vált ki allergiás reakciót, ami ha megszűnik, akkor szinte azonnal el is múlik a tünet. Ez egy érdekes fordított helyzet, mert általában aki mondjuk kontaktallergiás a fűfélékre, általában nem szenved tőlük hagyományos allergiás tünetekkel. Aki pl. kontaktallergiás a fémekre, az bátran szedhet vastablettát és magas vas, réz, stb. tartalmú ételeket és táplálék-kiegészítőket.

A következő részekben szeretnék részletesen foglalkozni a gluténintoleranciával, az immunrendszer és a bélflóra kialakulásával, és azzal, hogy mi okozza a működésbeli hibákat, valamint az allergiák megelőzésének, és elkerülésének a bevált módozataival is.

Felhasznált irodalom:

• dr. Szilágyi Ibolya, allergológus-immunológus cikkei
• dr. Micskey Éva - Krónikus felszívódási zavarok csecsemő- és gyermekkorban

Allergai 2.: Gluténintolerancia - betegség vagy sem?