AntalVali.com

Sziasztok! Tudnátok nekem abban segíteni, hogy hol lehet Budapesten vízben szülni? Más fórumon azt olvastam, hogy csak vízben vajúdni lehet a Szent István kórházban. Orvost is keresek, akivel vannak már pozitív tapasztalataitok, és ezt a szülési módot is támogatja. Köszönöm! Mariann

Lányok, segítsetek!

A közelmúltban költöztünk Budapestre és most tudtam meg, hogy kisbabát várunk! Budán a II. kerületben lakunk, de sajnos nem ismerek itt senkit, nem hogy nőgyógyászt, viszont feltétlenül szeretnék olyat találni, aki a mi elveinket vallja. Tudtok ilyet a környéken?

Nagyon várom a visszajelzéseteket, addig nem akarok orvost választani!

Köszi Patrícia

Látom, néhányan ajánlottatok budapesti orvosokat, de mi valamennyi említettől távol vagyunk, sajnos. Tudna esetleg valaki Budán (Széll Kálmán tér és környéke) hasonló szellemben praktizáló szülész-nőgyógyászt? Nagyon köszi! A.

Sziasztok! A siófoki kórház hogy a fenébe került erre a listára???????? 2008-ban született Viki, itthon Ágival. Én biztos nem mertem volna magamtól bemenni, csak ha valami eszeveszett nagy bajjal bevisznek... Azóta változott valami?? Ani dúla, Epermami! Nem a siófoki kórház egyik orvosával találkoztatok azon a szoptatási tanfolyamon??? Üdv! Erzsó

Sziasztok! Segítsetek kérlek ! Budapesten "normális" nőgyógyászt keresek, mert ma volt, hogy utoljára voltam az eddiginél. Több mint 10 éve jártam hozzá, mert az elmúlt ideig nem volt baj vele, sőt... nagyon normális volt, de már az utóbbi alkalmakkal flegma, lekezelő stílussal, szinte "Istent játszva" beszélt velem amiért beolvastam neki, de sajnos hiába, mert ő nem így látja. Persze mindezért még fizettem is neki. Valószínűleg jól megy már neki hiszen lombikozik is, csak szörnyű látni, hogy a pénz mit tud művelni az emberekkel?? Szóval ha tud valaki olyan nőgyógyászt, aki legalább kicsit is nyitottabb a természetes dolgok iránt vagy legalábbis nem veti el ezeket a dolgokat, és emberként bánik a betegeivel, kérlek írjátok meg az elérhetőségét.Nagyon fontos lenne, mert ráadásul babaproject van folyamatban....

Sziasztok! Én Budapesten a Szent Imre kórházban szültem mind a kétszer, és csodálkozom, hogy nincs rajta a bababarát kórházak listáján. Saját tapasztalataim szerint: a szülésznők nagyon ügyesek, mindent megtesznek, hogy ne kelljen gátmetszést csinálni, nem volt se oxitocin, se gyógyszer, gátmetszés se. A szülés után megkaptam rögtön a kis pucér babámat, hogy ölelgessem, aztán miután rendbe raktak, még egy órát magunkra hagytak hármasban Apával, hogy élvezzük a kis jövevényt. Az első szülésnél segítettek már a szülőszobában szoptatni, és utána is végig amíg benn voltam, a csecsemős nővérek rendszeresen és gyakran jöttek be tanácsot adni, és gyakorlatilag is segíteni (kellett is, rendesen, mert nem tudott szopni a baba). Gyönyörű tisztaság volt, koszt-kvártély rendben, rooming-in alapból van, de aki fáradt vagy egyéb dolga van, az bármikor betolhatja a megőrzőbe a babát. Nekem végig az volt a tapasztalatom, hogy a baba és a mama kényelmét, egészségét, jó közérzetét szolgálja a kórház, odafigyelő, segítőkész, felkészült szakemberekkel. Lehet, hogy mindenben szerencsém volt, de furcsállanám, ha valakinek teljesen ellenkező tapasztalata lenne, első alkalommal 5 napig voltam benn, szinte az egész személyzetet megismertem, mindenki tök lelkiismeretes és kedves volt. Következő babánál is újra itt szülnék, úgyhogy én bátran ajánlom ezt a kórházat is a saját tapasztalataim alapján, azzal, hogy minimum ilyennek kellene lennie minden kórháznak, hogy senki ne válassza a kockázatosabb otthonszülést. Én az otthonszülésnél azt tartom félelmetesnek, hogy egy teljesen bizonytalan mentőautó érkezésére van utalva a kicsi, ha bármi baj van. Egy orvos mondta, hogy nekik sokszor a szomszédos műtő is távolinak tűnik, és az a pár perc is soknak, amíg áttolják az anyukát.

Sziasztok!

Annyira felkavar a téma, hogy muszáj hozzászólnom. Februárban szültem a kislányomat Kistarcsán. Első baba. Rengeteget olvastam és kutakodtam a neten a szülésről, az első napokról, az újszülött "működéséről". Elmentem néha terhes jógára, ahol alkalmanként többször fakadtam sírva jóga közben. Csodálatos volt, úgy éreztem, hogy kezdek összehangolódni a babámmal, érezni egymást, stb. A terhesség végén a férjemmel elmentünk néhány alkalommal szülőpozíciós jógára, ami nagyon hasznos volt, semol nem olvastam azokról, amiket ott mondtak. Megtanították a helyes légzőtechnikákat és elmagyarázták, milyen pozícióban segíthetek a legtöbbet a testemnek és a babámnak ebben a természetes folyamatban, a születésben. Félelmetes magabiztos voltam, tudtam, hogy jól fogom csinálni és nem féltem és nem tudtam elképzelni a fájdalmat, amit barátnőim mondtak... Mivel túlhordásom volt, be kellett feküdnöm a kórházba, hogy másnap beindítsák a szülést. Na ettől féltem már! De szerencsére az én kislányom éjszaka megindult a kórházba, elfolyt a magzatvíz. Igyekszem nem hosszúra ereszteni a történetet. A lényeg, hogy nem volt fogadott orvosom, sem szülésznőm. Mégis mindenki olyan kedves volt és csak jókat tudok mesélni róluk így utólag is. 5 órán belül megszületett Dóri lányom. NAgy fájdalmam volt azonban, hogy az utómunkálatok (összevarrás) utáni mellre helyezés nem történhetett meg, mert nem segítettek idő hiányában, én pedig azt se tudtam, hogy fogjak hozzá... Sebaj, hál' istennek még a kórházban beindult a tejem, nem volt ezzel baj. A baj az, hogy nem tudtam azóta sem feldolgozni a szüléssel járó fájdalmakat és rettenetes élményként maradt meg ez a csodálatos folyamat... És azt gondolom most így utólag, hogy ha egy szakemberrel beszélhettem volna előtte, akinek van rám ideje és erre is felkészít, akkor talán olyan szép emlék lehetne, mint amilyen az eredmény :) Tervezzük lassan a következő babát és már tudom, mennyivel másképp csinálnék sok mindent, pl keresni fogok egy dúlát.

Tavaly év végén részt vettünk Ani dúlával egy korszerű szoptatási tanfolyamon, ahol első nap egy szülész-nőgyógyásszal ebédeltünk. Azért volt ott, mert a kórházuk meg akarta pályázni a baba barát minősítést.

Nagyon örültem a lehetőségnek, mert azt hittem, hogy végre egy olyan dokival beszélgethetek, aki látja a magyarországi szülési helyzetet és szeretne megoldást találni rá. Folyamatosan kérdezgettük, és megdöbbentő válaszokat kaptunk tőle, mivel az a kép élt benne, hogy a nők nem képesek normálisan szülni, csak hisztiznek és kiabálnak. Ezért avatkozik be, hogy gyorsabban túl legyen mindenki rajta. Folyamatosan érveltünk, hogy a császármetszés meg a gátmetszés milyen fájdalmakkal jár az anyára nézve, (és ez kihat a gyermekére is) erre ő azt mondta, hogy ezért baba barát, amiről mi beszélünk, az a mama-baba barát kórház. Bámultam rá, mint borjú az új kapura, hogy egy újszülöttet hogy lehet külön választani, elhatárolni az édesanyjától??? Néztem Őt az asztalon túlról és éreztem, ahogy kezd elönteni a düh és a kétségbeesés, hogyha Ő is így gondolja, akkor mi lehet az orvosok fejében? Rá kellett döbbennem, hogy csupán a cím megszerzése volt a lényeg, nem a háborítatlan szülés megteremtése.

Szóval küzdöttem az elemekkel és egyszer csak megláttam azt a félelmekkel teli embert, akit a hosszú évek alatt bedarált a rendszer, akinek minden mozdulatáról be kell számolnia a felettesének, aki nem dönthet a saját belátása szerint, hiszen köti a kórházi protokol.

Megdöbbentő és egyben megnyugtató volt a tény, hogy nem az orvosokat kell megváltoztatni, (erőből szembe menni a rendszerrel) hanem a szülő nők szemét kell felnyitni és minden információt megadni nekik ahhoz, hogy tudatosan készüljenek erre a csodálatos eseményre. Hiszen a nők képesek világra hozni a gyermeküket, ha – és itt a lényeg, hogyha birtokában vannak azoknak az információknak, amik elengedhetetlenek ahhoz, hogy saját erejükből életet adjanak a gyermeküknek. Igazából én még előbbre mennék, a fiatal lányokhoz, a még csak gyermeket tervező párokhoz kellene eljuttatni a tudást, a bizalmat a saját testük felé.

Ha magamból indulok ki, én sem tudtam szinte semmit a szülés folyamatáról, egy csomó rémtörténetet hallottam a környezetemben lévő anyáktól, hogy végül is az a lényeg, hogy kibírjuk valahogy, a végeredmény a lényeg, hogy utána ott van a babánk, akit szerethetünk. A nők legtöbbjébe mélyen bele van ivódva a félelem, generációsan hordozzuk magunkban a képtelenséget és a sok beavatkozás és indokolatlan nyiszálás még jobban megerősíti bennünk a tényt, hogy nem vagyunk képesek szülni, orvosi segítségre van szükségünk. Sőt! Majd az orvosok megoldják, hiszen mi abszolút nem tudjuk, hogy egyáltalán mi fog történni. Teljesen kiengedtük a kezünkből a saját testünk feletti irányítást, darab számra fekszünk be a műtőasztalokra és várjuk, hogy az orvosok levezessék a szülést. Ki tudhatná jobban mire van szükségünk, ki ismerhetné jobban a testünket saját magunkon kívül?

Miért gondoljuk, hogy egy idegen embernek (legtöbb esetben férfinak) nagyobb rálátása van erre az a eseményre, mint nekünk? A legkönnyebb futószalagra feküdni, elviselni a történteket és utána ki jajveszékelve, ki csöndesen magába húzódva eltemeti magában az élményt, majd pár év elteltével ismét végig csinálja és átéli a borzalmakat.

Ennek a folyamatnak csak és kizárólag a nők vethetnek véget azzal, hogy minden információt begyűjtenek, mérlegelik, hogy a babájuknak és számukra mi a fontos, tehát tudatosan készülnek a szülésükre. Ne higgyük azt, hogy ezt a rákészülést megúszhatjuk, mert annak általában sérülés és lelki trauma a vége...

Egyik kollégám kislánya születése élményeinek elmesélése során hallottam a számomra megdöbbentő adatot: Szondát minden testnyílásba - ráadásul ugyanazt , a megfelelő sorrendben!!!! (Vác) Ez drasztikus!. Mi ennek az értelme? A torok és az orr leszívása állítólag a légutak szabaddá tételét célozná, na de az utolsó? Gabci