Első megjelenés: 2009, augusztus 3.
Sziasztok!
Tünde összefoglalójáról jutott eszembe, hogy megosztom veletek a nyári olvasmányomat, ami adhat egy kis pluszt a mi világnézetünkhöz. Nemrég írt Böbi, hogy nyúvadnak a paradicsomai. Amikor valami organikus tápoldatot akartam neki ajánlani, hogy azzal erősítse meg a növényeket, akkor akadtam rá az effektív mikroorganizmusokra. Tudjátok, hogy nem vagyok gyakorló kertész, azaz nem csinálom hivatásszerűen, de nekem is a talajélet a vesszőparipám, utána is mentem kicsit. Kertészeti témákkal nem akartalak untatni titeket, de egyébként is arról beszéltünk legutóbb, hogy alaphozzáállás az organikus szemlélet, stb.
Tisztelt Egészségre Vágyó Társaink!
Hírszembe kellett volna tennem, de az ünnepekről már egy kis sorozat alakul a blogbejegyzéseim között, így tiszteletben tartva a cikk íróját került ide az az írás, amelyik ismét megtalált.
Holnap Anyák napja (azaz már ma), én meg Hírszem cikkeit nézegettem. Őt is sokat foglalkoztatta a héten ez a téma.
Szutóriusz Frigyes az első részben bebizonyította nekünk: igen sok nép még most is egészen jól megél gabona nélkül…" ugyanakkor így folytatja... "a régieknek fogalmuk sem volt a gabonaszem chemiai alkotásáról, de azt észrevehették, hogy a gabonából készült étel jobban elégít ki, mint más növénytermék”
Ezért ha valaminek, akkor a növényvilágban a gabonának sikerült leginkább azt az isteni parancsot teljesíteni, hogy szaporodjon, sokasodjon, töltse be a földet. Az ember figyelmét tán azzal vonhatta magára, hogy mivel fűféle, vad állapotban is a tömeges előfordulás jellemzi, s termésének mennyisége kárpótol apróságáért, mely ráadásul tápláló és hosszú ideig eltartható.
Tartalom:
A napi betevő falat
„Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.”- ezt mormoltam én is református hittanosként, bár nekem már közel sem jelentett annyit, mint azoknak a szántóvetőknek, akiknek életében a kenyér minden értelemben kiemelkedő szerepet kapott. Hívjuk gabonának, vagy mindennapi kenyérnek, annyira összefonódott a kettő, hogy a Kárpát-medencében egyszerűen csak azt mondták régen az emberek búzájukra: az ÉLET.
Talán mert a karácsonyban mindig ott volt nálunk az a vibráló feszültség, hogy mindennek tökéletesnek kell lennie. Talán mert dermesztően hideg volt a templomban a kötelező betlehemes játék alatt, és az előszobában, ahol a fa állt, és valahogy úgy hurcoltam sokáig magammal a „szívben születik” gondolatot, mint kamaszok a Valentin-nap esetlenségét, sokáig inkább a húsvét töltött el izgalommal. Nem is izgalommal, felszabadultsággal.
Elbűvölt a színeivel és a vidámsággal, a körülötte zajló állatkerti káosszal, a hátizsákos nyúllal és a csengős báránykával, az elvárások nélküli vidám reggelikkel.
Őseink főzési technikája, ételeik és italaik hozzávalói
Az ősi magyar konyhát a hun áldozati ételek filozófiájának megismerésén keresztül közelítettük meg.
Nézzük, hogy miből és hogyan készültek mindennapi ételeik.
Őseink állandó szálláshelyein üstben, bográcsban és kemencékben főztek-sütöttek, amikor azonban úton voltak vagy állataikkal távolabb éltek állandó szálláshelyüktől "kővel főztek", hiszen üstjeiket és cserépedényeiket nem tudják lovon szállítani. Tűz csiholására viszont mindig volt tarsolyukban tűzszerszám (tapló és tűzkő vagy acél). Edényül pedig bőrtömlő, fa- vagy kéregedény, favödör vagy félbevágott lopótök szolgált. Erről Dzsajháni így emlékezik meg: "Visznek magukkal tűzifát és néhány követ, azután mindaddig tüzelnek a kövek alatt, amíg a kövek forróvá nem lesznek", majd ezeket a köveket vízbe helyezve ételeiket így készítik el.
Az állandó szállásokon a főzéshez vas-háromlábra állított edényeket, többnyire fülüknél felakasztott keskeny és magas nagy fajhőjű üstöket, bográcsokat használtak. Ordosz városától (a hun törzsek székhelye/fővárosa a kínai nagy fal előtt) a Kárpát-medencéig, 2000 darab talpas üstöt találtak a régészek.
Tartalom:
A szer-etet
Ebben az egy szóban benne van minden: a családi tűzhely melege, a családanya jelképe, az összetartozás. A család tagjai akkor tartózkodnak szívesen otthon, ha melegséget, szeretetet, találnak. A tűz táplálásából megmaradt nekünk a tűzhely, az étkezés összetartó ereje. Ha a családanya örömet talál a főzésben, sütésben, érződik, hogy az étel jó szívvel készült, szeretettel.
Tartalom:
A magyarok ősvallásának kutatásáról
(szó szerinti átvételek Kiszely Istvántól)
Tartalom:
Azt, hogy az étkezés mennyire befolyásolja az egészséghez fűződő viszonyunkat, azt már agyonragoztuk. (Részben és elkerülhetetlenül) az vagy, amit megeszel, és kész.
Meg lehet közelíteni éghajlati szempontból, (pl. mediterrán konyha), ideológiai szempontból (pl. vegetáriánizmus), vagy a tudomány szempontjából (beltartalom). Utóbbit körvonalazták talán a legjobban. Az étel elfogyasztásakor ránk törő érzések megint egy külön kategóriát képviselnek („a jóízűen elfogyasztott étel”) de feszegessük tovább a hagyományőrző, avagy szakrális kérdéseket.
Hazai szemmel még egzotikus gyümölcsként is túl egzotikus, pedig ennek a terjedelmes fának a gyümölcse a kínai konyha egyik fontos ízesítője. A hazai gyümölcsöspultokra ritkán jut el.
Tartalom:
Decembert ír a naptár, Advent van. Aki falun, vagy kertközelben lakik, az tudja, hogy ilyenkor nem csak a Karácsonyt várva csendesedünk el, hanem élvezzük azt a csöndet, amikor a fűnyírók és a fűkaszák is elhallgattak, levegőhöz jutottunk a levélégetés-és a tarlóégetés füstjétől. Pihen a szomszéd is, és nem tépdesi le a féltő gonddal kerítésre futtatott vadszőlőt, nem gyomirtózza le a kerítésen átnyúló rózsabokrunkat. Egy szóval béke van. Béke egészen az első hóig, amíg ki nem tör a vita, hogy sózzuk-e a járdát…
Erről találtam egy nagyon kedves írást nagyszüleim régi újságjaira akadva, amin megenyhülve pihenésképpen jót mosolyoghat minden biomán és kertész, hogy aztán tavasszal újult erővel folytatódjon a világmegváltás.
Egy csésze eszményi kávé Talleyrand francia diplomata és filozófus szemével…
Ha nem életmód-oldalon lennénk, itt véget is érhetne a bejegyzés: „Minden gond oda, midőn a pohárváltó felszolgálja neked az illatozó kelyhet. Az ital sebesen cirkulál majd az ereidben, s nem okoz semmi fájdalmat; ha kétségeid lennének, elmélkedj csak azok fiatalságán és szépségén, akik élnek vele…”
De mutassatok egy egészségtudatos embert, akit – még ha elvetemült kávérajongó is - soha nem bizonytalanított el az a bűnlajstrom, amit a kávé rovására írnak?!
Úgyhogy már a legelején szólok, hogy ez egy fából vaskarika bejegyzés lesz, és csak gyakorló E(gészség)T(udatos) státusszal rendelkező vagy elvetemült olvasóknak ajánlom.
Tartalom:
Örömmel értesítünk mindenkit, hogy elindult az újabb flúgos futam, ezúttal a túraszakosztályba várunk szeretettel minden természetrajongót.
Első túránkat az oldal átalakítása miatt nem hirdettük, spontán és inkognitóban szerveződött, de útibeszámolónkkal szeretnénk kedvet csinálni mindnyájotoknak a következőhöz.