A grepfruit fát – akárcsak a narancsfát – az arab kereskedők hozták be Ázsiából Spanyolországba a 12. században.
Magyaros neve a citrancs, ami a citrom és a narancs keresztezésére utal.
A gerániumot (más néven rózsamuskátlit) leginkább cserepes növényként, illetve a kozmetika- és az élelmiszeripar alapanyagaként ismerik. Régen a kolera, vérhas és csonttörések ellen használták.
Az eredetileg Indiában őshonos pálmarózsa szárított gyógynövény formájában az Ayurvéda orvoslás egyik legfontosabb eleme volt. A pálmarózsa illóolaját a 18.
A fahéjlevél már az ókorban ismert volt. A görögök templomaikban használták, az egyiptomiak lábmasszázshoz, valamint orvosságként a túl sok epe képződése ellen.
A szülés alatti érzéstelenítésben is nagy szerepe volt.
Most már tudjuk, hogyan kell letesztelni az illóolajokat, és azt is, hogyan hatnak szervezetünkre az aromák, így hát eljött az ideje annak, hogy belemélyedjünk az aromaterápia lényegébe: vagyis megismerjük az illóolajok felhasználási területeit!
A levendula univerzális, a legsokoldalúbban felhasználható illóolaj, nem mérgező, nem irritál. Már az ókorban nagyon kedvelt, értékes olaj volt.
A borókabogyó az egyik legősibb növény, amelyet az emberiség használt. Vízhajtó hatású, jó a prosztatának, a hólyaggyulladásra, használható bélgyulladás és bélférgek ellen. Elűzi az atkákat, bolhákat.
Miután az előző leckében tisztáztuk az aromaterápia fogalmát, megismertük a kivonatkészítés három lehetséges módját, valamint az illóolajok tárolására, vásárlására és használatára vonatkozó szabályokat, itt az ideje, hogy leteszteljük az illóolajokat! A mai lecke első része erről fog szólni. Ezt követően az illóolajok működési elvét, hatását részletezem Nektek, és útjára indítom az Illóolaj ABC-t is (ezt a Könyvek, cikkek, receptek között találjátok meg), amelyből időről-időre különböző illóolajokról, magukról a növényekről kaptok leírásokat, s megismerhetitek az olajok tulajdonságait, hatásait, felhasználási területeit.
Az első leckében betekintést nyerhettetek az aromaterápia világába és történetébe, ebben a leckében pedig kikristályosodik majd, hogy mi is tulajdonképpen az aromaterápia, szó lesz a kivonatkészítésről, végül különböző szabályokra hívnám fel a figyelmeteket az illóolajok tárolását, vásárlását és használatát illetően.
Tartalom:
A tradicionális kínai orvoslásban az édes narancs szárított héját évszázadokon át használták az emésztés javítására, valamint görcsoldó szerként. Macau meghódítása után a portugálok hozták be a narancsfát Európába 1520-ban, ahol a 18. században élte virágkorát, mint az idegesség, a szívproblémák, a kólika, az asztma és a melankólia elleni hatékony szer.
Édes, kellemes illatának köszönhetően illóolaja rendkívül népszerű a parfüm-, a kozmetika- és az élelmiszeriparban.
Kínában a narancs egy tradicionális szimbólum is: a boldogság és a siker szimbóluma.
Már az ókorban egy római történész, Virgil is beszélt a citrom jó tulajdonságairól, de nem csak a rómaiak, hanem az egyiptomiak is jól ismerték azokat. Ők a citromolajat az ételmérgezés ellenszereként használták. A citrom héját régen nagyon sokféleképpen hasznosították: pl. a ruhák illatosítására, rovarok elűzésére, de a malária és a tífusz kezelésében is nagyon értékesnek tartották. A 17. század végén egy francia vegyész, gyógyszerész, Nicholas Lemery határozta meg a citrom orvosi, gyógyászati értékét. 1698-ban megjelent könyvében a citrom vértisztító és szélhajtó hatásáról írt.
Amikor az angol flották tengerészei hosszú hajóútjaikra elkezdték magukkal vinni a citromot, hogy megelőzzék vele a skorbutot (C-vitamin hiányt), a gyümölcs népszerűsége ugrásszerűen megnőtt. Spanyolországban, valamint több más, európai országban a citrom univerzális szerként vált ismertté, különösen hatékonyan alkalmazták a mérgezések és a gyulladások kezelésénél.
Szicíliában a gyümölcs héjából préselt, csodálatosan zamatos olajat készítenek.
Ha lekaparunk egy darabkát a citrom héjának legfelső rétegéből, láthatjuk a hátulján a kis olajjal telt göböcskéket.
A bergamottolaj már a 16. században fontos része volt az olasz népi gyógyászatnak, elsősorban baktériumölő és lázcsillapító hatása miatt. Napóleon idején leginkább a parfümkészítéshez használták, és a klasszikus kölnivíz (eau de cologne) fő alkotórésze is a bergamott volt (emellett egyébként még rozmaringot, keserűnarancsot és narancsvirágot tartalmazott).
Nevét Bergamoról, egy olasz (lombardiai) városról kapta. A népszerű Earl Grey tea sajátos ízét is a bergamott adja.
A bergamottolaj a száj, bőr, légúti, húgyúti fertőzések kezelésében, valamint az étvágy szabályozásában nagyon hatékony.