Egy hét csodálatos történetét szeretném megosztani veletek.
Magyarországon évről évre bővül a bababarát kórházak száma. Ez nagy előrelépést jelent a kórházban szülők számára, a korábbi állapotokhoz képest.
Nagy örömmel vettem kezembe az „Orvosok a Szabad és Biztonságos Szülésért” nyilatkozatát az otthonszülésről.
Nagyon sokat beszélünk itt az oldalon a szoptatásról, arról, hogy milyen lélektani, testi hatásai vannak a szoptatásnak. Az anyatejről is elmondjuk, hogy csak előnye van ennek a táplálásnak, hátránya nincs!
De mégis mi is az az anyatej? Miért olyan csodás, mit tartalmaz? Mielőtt elkezditek elolvasni ezt a cikket, kérlek titeket, gondolkodjatok kicsit el azon, hogy szerintetek mi is lehet az anyatejben.
Tartalom:
Köszönetet szeretnék mondani nagyon kedves és a témában hozzáértő olvasóknak Lenókának ezért az írásért. Mivel ez a hozzászólás nagyon felkészült és kerek ezért
Szeretném oldani azt a feszültséget, amit az előző cikkemben hagytam magam után.
Az elmúlt pár hónapban egy kedves barátnőmet kísérve lehetőségem nyílt egy kórház szülésfelkészítő tanfolyamán részt venni.
A múlt héten a Merlin színházban voltam egy nyílt szakmai esten. A címe az összejövetelnek: Erőszak a szülőszobán. Nagy reményekkel mentem, mert arról volt szó, hogy a szakma képviselteti magát. Ehhez képest egy szál szülész – nőgyógyász képviselte mind a szülészek hadát, mind a kórház intézményét. A kihirdetettel ellenben egyetlen egy betegjogi képviselő sem jött el, egy szál szülésznő volt még jelen. No és persze a lelkes dúlák, otthon és kórházban szült anyák, és végül, de nem utolsó sorban Geréb Ágnes.
Az este a Nórák (Történetek a szülőszobából) című film megnézésével kezdődött. A történet főszereplője Nóra, aki várandósága közben megkérdőjelezi a vizsgálatok értelmét és jogosságát. A dokumentumfilm bemutatja más nők életsorsát is, a szülés körülményeit, örömteli és szomorú eseteket egyaránt feldolgoz. Nóra nehezen szánja rá magát arra hogy elinduljon vizsgálatokra, mikor megtudja kisbabát vár. Elmondja, hogy visszautasítja a hüvelyi vizsgálatot, mert fél nehogy baja legyen tőle a babának.
"Olyan semmiség az egész
Tényleg semmi különös
Olyan egyszerű
Egyszerű, de nagyszerű is
Nem kell hozzá semmi más
Mint nyugalom, türelem
és hogy egyedül lehessünk magunkkal
Egyedül.
Mert minden a külvilágban történő dolog
egy mozdulat, a többiek zajongása
Mind kellemetlen, és zavaró lehet
Olyan érzékeny ilyenkor az ember
Hogy a legkisebb dolog is megzavarja
Ez a tökéletes magány ideje kell hogy legyen
De nem az elhagyatottságé nem ezt mondom,
ebben a nyugalomban békében
csöndben, éppenséggel arra
figyelünk, aki érkezik, vagyis a gyerekre
és ebből a kicsi lényből annyi szeretet annyi béke árad, hogy semmitől sem kell félnünk
mintha mind a ketten egy bűvös kör közepében lennénk
Amin belül soha többé semmi baj nem érhet minket
Olyan nagy biztonságban és békében vagyunk, ugyan mitől kéne félnünk?
Nincs más dolgunk
mint
elmerülni az örömben
és várni"
gondolja ezt a szülésről egy montreali asszony, és mi is valami hasonlót szeretnénk biztosítani a gyermekét váró, vajúdó asszonynak.