A borókabogyó az egyik legősibb növény, amelyet az emberiség használt. Vízhajtó hatású, jó a prosztatának, a hólyaggyulladásra, használható bélgyulladás és bélférgek ellen. Elűzi az atkákat, bolhákat.
A növény aromás, baktériumölő hatásának köszönhetően elsősorban a levegő fertőtlenítésére, de szertartásokon füstölőnek is alkalmazták.
A középkorban a borókabogyót univerzális szernek tekintették. A misztikában hívő apáca, Hildegard von Bingen a borókabogyós meleg fürdőt ajánlotta fertőzések és légzési nehézségek kezelésére.
Ma borókabogyót használnak számos élelmiszer, de a gin ízesítésére is. A borókabogyóból készült lekvárt a mai napig fogyasztják légúti megbetegedések ellen, valamint epe- és veseműködést serkentő szerként.
Két év szükséges ahhoz, hogy a borókabogyó alkalmas legyen a lepárlásra. A bogyóból készült olaj értékesebb, mint a növény fájából vagy ágaiból készített.
A növény típusa: a ciprusfélék családjába tartozó, akár 6 m magasra is megnövő, örökzöld cserje
Olaja kinyerhető: az érett, fekete bogyókból
Földrajzi eredete: Közép-Európa
Illata: friss, balzsamos, édes-keserű, szúrós, zöld, fenyőfás tónusú
Hatásai röviden: szerelemserkentő, összehúzó, tisztító, méregtelenítő, védelmező, vizelet- és szélhajtó, étvágyfokozó, görcsoldó, antiszeptikus
Keverhető: citrommal, ánizzsal, eukaliptusszal, rozmaringgal, ciprussal
A borókáról bővebben Váry Orsi cikkében olvashatsz: Boróka (Juniperus communis) – egy ritkán használt fűszer- és gyógynövényünk