AntalVali.com

Kedves Névtelen!

Első gyermekem születése bennem is maradandó nyomokat hagyott... és nem kimondottan pozitív emlékként élt bennem... nem is kimondottan a szülés, amitől ismét féltem (bár voltak kétségeim :) ), hanem ami utána történt: nem akart leválni a méhlepény, a doki+szülésznő szerint már le kellett volna. Műtő már előkészítve, hogy visznek és altatnak, aztán egy hirtelen mozdulattal letépték!!! no, annak a fájdalomnak az érzete nem halványult bennem... (bár annak örülök, hogy a műtétet elkerültem és így kisfiamat szinte azonnal megszoptathattam...)
Második gyermekemet vártam, amikor egyre erőteljesebben élt bennem az első fiam születésének és az azt követő eseménynek az élménye... Találtam egy hölgyet, aki regresszióval tudott nekem segíteni... most már úgy látom, hogy az egész annak a kihatása volt, hogy én nem akartam megszületni. Én féltem... amit szépen kivetítettem a picikémre...
A hölgy, aki segített feldolgozni a lelki problémáimat, egyébként dúla is volt, bár ezt az "oldalát" nem vettem igénybe, mert a szülés előtt nem sokkal úgy határoztam, hogy nem akarom, hogy a férjemen kívül más is ott legyen. Pedig Ő mindkét gyermekét otthon szülte, a férje által készített szülőkádban. Még ebben is támogatott volna, hogy itthon jöhessen világra a második baba... Geréb Ágnes a barátnője, így még "protekcióm" is lehetett volna ;)
De nem. Én másképp döntöttem. Még az orvosomat sem cseréltem le, egyedül a szülésznő személye lett más... és nem bántam meg.
Jelenleg ismét mocorog egy kis élet a pocakomban, és tudom, hogy ismét egy csodában lesz részem...
Üdvözlettel: Niki