AntalVali.com

Egyetértek Katkával! Meg kell ismernünk a testünket, sőt, tudni kell, hogyan zajlik a szülés. Nagyon borzasztónak tartom, hogy ebben a társadalomban még mindig tabu a szülés, a várandósság. Az élet legtermészetesebb dolga, mégis, mi nők is alig tudunk róla!
Olyan szerencsém volt, hogy Anidúlával nem sokkal a szülés előtt beszélgettem. Amúgy több könyvet is elolvastam, próbáltam felkészülni arra, amire nemigen (?) lehet, mert ilyet csak akkor érez az ember, amikor szül. De én is úgy gondolom, már tapasztalattal a hátam mögött, hogy az a lényeg, hogy legyünk felkészültek, ismerjük meg magunkat, a testünket, a bennünk/velünk történő folyamatokat, a testérzeteket. Próbáljunk utánajárni, hogy hogyan is zajlik a szülés, mikor mit érez az ember, melyik érzés (direkt nem fájást írok) mit jelent, úgyértem milyen folyamatot. Nekem legalábbis ez segített. (Tudtam, hogy a fájások kb. 50 másodpercesek, kb. 5-6 levegővétel, és valóban hullámok, tehát kiszámíthatóak voltak. Tudtam, hogy a feszítő-csípő érzés azt jelenti, hogy a kisfiam feje már majdnem kinn van, stb.)
Fontosnak tartom még, hogy az anyának legyen maximális bizalma a szülészorvosában ha kórházban szül, illetve a segítőiben, ha az otthonszülést választja. Van rá 9 hónap, hogy kiválasszuk azt az embert/azokat az embereket, segítőket, akikben megbízunk, akikkel együtt végig tudjuk-akarjuk csinálni ezt a munkát (a kisbébin kívül, hisz vele együtt kell dolgoznunk:) ) 
Még egyetlen dolog: egy jógaoktató-dúla azt mondta nekem egyszer, hogy az ember akkor kész igazán a szülésre, ha meg tudja fogalmazni, mitől fél leginkább (epitől, a császártól, a gátmetszéstől, bármi lehet az) és képes elfogadni, hogy előfordulhat, hogy az is bekövetkezik, az, amitől leginkább tart. Mert akkor már nem is tart tőle annyira. remélem, értitek, mire gondolok.
és ha szabad egy könyvet ajánlanom: Ina May Gaskin - Útmutató szüléshez

szeretettel: P