AntalVali.com

A csecsemőkori halandóság régen nem az otthonszülés ténye miatt volt.
Ebben a témában korrektebb lenne szülés közbeni halandóságról beszélni, ami sajnálatos módon a kórházi szülések esetében jóval magasabb, mint otthonszülésnél.
Egy leendő anyának érdemesebb lenne jobban tájékozódni az egész fogantatás-várandósság-szülés biológiájáról, kémiájáról, és folyamatáról, hogy el tudja dönteni, hogy milyen módon szeretne szülni, és akkor nem lenne kénytelen kiszolgáltattatva lenni a "tudósdoktoroknak". Ezért becsülöm a dúlákat, mint intézményt, mert nem engedik el a kezét a kevésbé tájékozott kismamáknak sem.

És még egy gondolat: Rég rossz, ha egy kismama hasán ablaknak kell lennie (ultrahang), hogy tudja, hogy mi történik odabent. Egy anya és a magzata közt kezdetektől fogva működik egy tökéletes kommunikáció, csak sajnos a mai orvostudomány által lebutított kismamák ezt nem hallják meg! Pedig egy igazi anya sokkal jobban tudja, hogy mi történik a magzattal, és azt is, hogy hogy van, milyen ütemben fejlődik, mint bármilyen orvosprofesszor!
 Egy szülés kimenetele, és a fellépő komplikációk mindig attól függnek, hogy miképpen zajlott a várandósság ideje, és az azt megelőző fogantatásra való felkészülés. Ha a felkészülés és a várandósság ideje alatt a mama áletformája a baba egészséges fejlődését szolgálja, akkor kizárt, hogy komplikáció lápjen fel. Ebben az esetben maximum a kórházi személyzet tud komplikációt előidézni felesleges vagy szakszerűtlen beavatkozásokkal.
Ha viszont a kismama nem tudatosan készült a babavállalásra, nem tudatosan hordta ki a babát, akkor lehet, hogy jobb, ha bemegy szülni a kórházba úgy, hogy jó szorosan megfogja egy dúla kezét, és el sem engedi!