Én éppen a teherbeesésem időszakában fedeztem fel az oldalt! Már korábban is foglalkoztatott az egészséges vegyszermentes életmód, de a terhességem nagyban előrelendítette a dolgot! Kidobtam a piperecuccaim, abbahagytam a hajfestést, átálltam az 600 alatti ásványvízre, és még sorolhatnám.
Tényleg próbáltam mindennen utánaolvasni, próbáltam jó kapcsolatot kilalakítani az én kis drágámmal (beszélgettem hozzá, simogattam a pocakom, stb), mégis azt kell hogy mondjam, hogy sokszor ez mégsem elég.
Sajnos a terhességem alatt 4-szer 1 hétig voltam kórházban a szüléssel együtt. Először 12 hetesen ömlött belőlem a vér, az orvosok is azt hitték, hogy elvetéltem, de hála az ulrahangnak (és ezt monst igyekeznék kihangsúlyozni, mert már a műtőt készítették elő) kiderült, hogy a baba jól van, így nem került sor egy gyilkos beavatkozásra, amit az ultrahang nélkül 100 % megtettek volna.
Másodszor 34 hetesen beindult a szülés, és vissza kellett tartani. Majd 36 hetesen 150 felé emelkedett a vérnyomásom (pedig a terhességem óta nem ettem sót, csak azt a minimálisat, amit az anyáék az ételbe belefőztek), és írtózatosan elvizesedett az egész testem. Majd végül mivel továbbra is fennálllt a magasvérnyomás (igaz kaptam rá gyógyszereket) az doki a 39 hétben befektetett a kórházba, hogy ha bármikor beindulna a szülés "kéznél" legyek.
Szóval bármennyire is tudatosan próbál egy kismama létezni a terhessége alatt, mégis azt kell, hogy mondjam, hogy szükségünk van az orvosokra (mégha egyik másik nem is érdemli meg a diplomáját)! Én azért az orvosomnak köszönhetem, hogy minden probléma ellenére komplikáció mentesen zajlott le a terhességem.
És hiába a nagy tudatosság, azóta sajnos tejproblémákkal küzdöm, mert nincs elég tejem!
Tudatosság ide vagy oda, sajnos ez szerintem nem elég!
Bocsi, ha valaki nem ért velem egyet!
Yoel
Egyetértek Katkával! Én
Én éppen a teherbeesésem időszakában fedeztem fel az oldalt! Már korábban is foglalkoztatott az egészséges vegyszermentes életmód, de a terhességem nagyban előrelendítette a dolgot! Kidobtam a piperecuccaim, abbahagytam a hajfestést, átálltam az 600 alatti ásványvízre, és még sorolhatnám.
Tényleg próbáltam mindennen utánaolvasni, próbáltam jó kapcsolatot kilalakítani az én kis drágámmal (beszélgettem hozzá, simogattam a pocakom, stb), mégis azt kell hogy mondjam, hogy sokszor ez mégsem elég.
Sajnos a terhességem alatt 4-szer 1 hétig voltam kórházban a szüléssel együtt. Először 12 hetesen ömlött belőlem a vér, az orvosok is azt hitték, hogy elvetéltem, de hála az ulrahangnak (és ezt monst igyekeznék kihangsúlyozni, mert már a műtőt készítették elő) kiderült, hogy a baba jól van, így nem került sor egy gyilkos beavatkozásra, amit az ultrahang nélkül 100 % megtettek volna.
Másodszor 34 hetesen beindult a szülés, és vissza kellett tartani. Majd 36 hetesen 150 felé emelkedett a vérnyomásom (pedig a terhességem óta nem ettem sót, csak azt a minimálisat, amit az anyáék az ételbe belefőztek), és írtózatosan elvizesedett az egész testem. Majd végül mivel továbbra is fennálllt a magasvérnyomás (igaz kaptam rá gyógyszereket) az doki a 39 hétben befektetett a kórházba, hogy ha bármikor beindulna a szülés "kéznél" legyek.
Szóval bármennyire is tudatosan próbál egy kismama létezni a terhessége alatt, mégis azt kell, hogy mondjam, hogy szükségünk van az orvosokra (mégha egyik másik nem is érdemli meg a diplomáját)! Én azért az orvosomnak köszönhetem, hogy minden probléma ellenére komplikáció mentesen zajlott le a terhességem.
És hiába a nagy tudatosság, azóta sajnos tejproblémákkal küzdöm, mert nincs elég tejem!
Tudatosság ide vagy oda, sajnos ez szerintem nem elég!
Bocsi, ha valaki nem ért velem egyet!
Yoel