Globális felmelegedés: törölve?

Globális felmelegedés: törölve?

Az elmúlt tízezer év szokatlanul stabil éghajlatát tekintve joggal feltételezhetjük, hogy működnie kell egy olyan mechanizmusnak, amely páratlan hatékonysággal stabilizálja a Föld éghajlatát...


Mindenkit érintő és érdeklő téma a klímaváltozás.
Sokáig „globális felmelegedés”-ként emlegették, mára azonban bebizonyosodott, hogy az időjárás változása sokrétűbb annál, hogysem egyszerű melegedésnek tekinthetnénk.

Többnyire az emberiség által kibocsátott széndioxid okozta üvegházhatás erősödését tesszük felelőssé az anomáliákért, ám e területen sok még a bizonytalanság.

A CO2 mellett bizonyosan számtalan egyéb tényező, peremfeltétel befolyásolja a Föld klímáját, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azonban azokat a mechanizmusokat sem, amelyek - úgy tűnik - igen hatásosan stabilizálják éghajlatunk e feltételek változása mellett, vagy annak ellenére is.

Az elmúlt tízezer év páratlanul stabil éghajlata mögött nyilvánvalóan egy ugyanilyen páratlanul hatásos stabilizáló mechanizmusnak kell állnia, ami képes kompenzálni a Föld energiaháztartásában bekövetkező zavaró változásokat.
Történik mindez úgy, hogy az ismert klímát, vagy inkább időjárást alakító folyamatok jelentős része önerősítő, tehát minden bizonnyal e stabilitás ellen dolgozik.

(Ilyen önerősítő folyamat például az albedó: hóhatár kiterjedése -> albedó növekedés -> lehűlés -> hóhatár továbbnövekedése->, stb.)

Persze az állandóság folytonos kisebb-nagyobb kilengések formájában valósul meg, pontosan ez mutatja a szabályozási mechanizmus működését.

Tekintsük át az utóbbi évtizedek változásait!
Ebben az időszakban a hőmérséklet emelkedésének motorja több ismert és ismeretlen faktor eredménye.

Míg az üvegházgázok, köztük a legfőbb stabil üvegházgáz a CO2 kibocsátás mértéke növekedett, a kéndioxid, az aerosolok emissziója részben csökkent, részben más földrajzi területekre helyeződött át.

Ezek pedig a legutóbbi időkig fékezték a felmelegedés mértékét... közelmúltbéli csökkenésük elősegítette a gyors melegedést, amit tovább erősített az ózonréteg ismert gyengülése.
A hetvenes évek hideghulláma után a Föld feltételezett klímaszabályozó mechanizmusa is - kompenzálandó a lehűlést - rásegíthetett a folyamatra. Az eredmény ismert.

Mára azonban - úgy tűnik - a jelenség fordulóponthoz érkezett. Az ózonréteg lassacskán regenerálódik, Kínának „hála” a kén és aerosol emisszió sem csökken tovább, ráadásul a naptevékenységben tapasztalható változások is a lehűlés irányába hatnak.

E kis kitekintés után feltehetjük a kérdést, mit várhatunk az emlegetett klímaszabályzó mechanizmustól a jelenlegi helyzetben? Ha tényleg létezik, akkor a gyors felmelegedés olyan „hibajelet” hozott létre, ami előbb-utóbb ellentétes irányú folyamatokat kezd elindítani kompenzálandó a felmelegedést. Minél erőteljesebb a pozitív anomália, annál nagyobb a kényszerítő erő, amely a helyes mederbe próbálja visszaterelni az éghajlatot.

Mi lehet ez a titokzatos mechanizmus? Mi határozza meg tízezer éve a Föld klímáját?

A titok nyitja egy működésében, hatásában rendkívül egyszerű ám belső folyamataiban hihetetlenül sokrétű tengeráramlási önszabályozó mechanizmus, amely az Arktisz jégviszonyait - és ezáltal az egész Északi Félgömb éghajlatát - stabilizálja.
 

Hogyan működik?

A közelmúltban fedezték fel a világtengereket átszelő „globális óceáni szállítószalagot”. Az áramlatok egyik hajtómotorja az Északi Jeges-tenger környékén végetérő Golf-áramlat.

A Golf meleg, sós vize északra haladtában lehűl, nagyobb sűrűsége lévén alábukik, és hatalmas „kéményeket” formálva szívóhatást fejt ki a környezetére. Ez a termohalin cirkuláció motorja.

A Jeges-tenger túloldalán a Bering-szoros kínál lehetőséget a vízcserére. A Golf áramlat sószivattyúja nem csak magát az áramlatot működteti, hanem a Bering-szoroson keresztül is szívóhatást gyakorol, elősegíti a Csendes óceánból meleg víztömegek érkezését az Északi Jeges-tengerbe.

Ez a rendkívül szűk keresztmetszetű átjáró (kevesebb mint 100 km széles, 60m mély) a múltban nemegyszer elzáródott. Ilyenkor megszűnik a lehetőség a vízcserére, ami jelentős anomáliákat okozhat a Föld éghajlatában.

Minden eddig felmerült jelenség ismert, jobbára tisztában vagyunk a klíma alakításában betöltött szerepükkel is.

Ha azonban ezekre az apró mozaikdarabkákra úgy tekintünk, mint egy egységes szabályozó mechanizmus egymással kapcsolatban lévő elemeire, akkor tágabb összefüggésekre derülhet fény a Föld éghajlatára gyakorolt hatásukat illetően.

Hogyan lesz ezekből az egyenként is nagyon erőteljes, sőt fenyegető hatással bíró elemekből összehangolt precíz mechanizmus, mely képes az egész bolygó időjárását stabilizálni?

Kiindulásképp legyen vastag jégtakaró az Északi Jeges-tengeren, és a Golf áramlat is megfelelően működjön!

Ha a Golf áramlat erős, sok sós vizet szállít, akkor a termohalin sószivattyú is erőteljes szívóhatást hoz létre a térségben, tovább gyorsítja az áramlást, az Északi Jeges-tenger depressziós területté válik ami lehetővé teszi a melegvíz utánpótlást a Bering szoroson keresztül.

Mindazonáltal a klíma egy darabig még hűvös maradhat a nagykiterjedésű jégfelület miatt, mert annak az albedója nagyon magas, alig nyel el valamit a Nap melegéből, ellentétben a vízével ami viszont a hő javarészét képes magába szívni.

A beérkező melegvíz lassan olvasztani kezdi a jégtakarót, édesvíz kerül az áramlatok útjába, a sós víz felhígul ami gyengíti a sószivattyú működését. A Golf-áramlat gyengülésével csökken a szívóképesség a Bering szorosnál is, csökken a beáramló hőmennyiség, újra fagyásnak indul a vízfelület. A Golf-áramlat gyengülése önmagában nem lenne elég e szabályozó feladat ellátására - ahogy ezt eddig feltételezték - mert a változás lassú és nem elég hatásos az egész térségre nézve.

A rendszer működésének kulcsa az, hogy a sószivattyú gyengülése sokkal erőteljesebb változást okoz a Bering szoroson átáramló vízhozamban, mint magában a Golf-áramlatban. A globális áramlatok ugyanis hatalmas tehetetlenségük és egyéb tényezők miatt a sószivattyú teljes leállása után is még évtizedekig működnének, szállítanák a vizet.

Az Északi Jeges-tengerben azonban az áramlási viszonyok relatíve rövid idő alatt megváltozhatnak. A sószivattyú kismértékű gyengülése is felboríthatja a Golfon felül beáramló meleg, és a tengerfenéken távozó hideg vízmennyiség egyensúlyát, ennek eredményeképp „azonnal” megszűnhet a Bering szorosnál a szívóhatás.

Ez az a jelenség az ami olyan érzékennyé, precízzé teszi a szabályozó mechanizmust, ami így mindig közel azonos értéken tartja az északi sarkkör jégmennyiségét és ezáltal klímáját is. Nem fordulhat elő túlságosan nagy felmelegedés, ahol a jég teljesen elolvadhat, és olyan jégkorszak sem mint a múltban, hogy gleccserek lepjék el például a Kárpátokat.

A hatalmas jégtömeg segít az egész bolygó klímáját stabilizálni valószínűleg a jövőben is, még az olyan események ellenére is, mint az üvegházhatás erősödése. Nem kell félnünk tehát sem túlságosan erőteljes felmelegedéstől, sem jégkorszaktól. Nem fog leállni a Golf-áramlat, és szerencsére nem számíthatunk más katasztrofális éghajlati változásra sem, legalábbis míg a Bering szoros átjárható marad.

Összefoglalva:


A Föld utolsó tízezer évének szokatlanul stabil éghajlata feltételez egy vagy több jól működő kiegyenlítő mechanizmust, mely képes az klímamódosító tényezők hatásainak kompenzálására.
Ilyen rendszert alkothat maga a Golf-áramlat és a motorjaként funkcionáló sószivattyú által működtetett Északi Jeges-tengert átöblítő transzpoláris áramlás.

A Golf-áramlat sószivattyúja befolyással bír a túloldalon beáramló meleg víz mennyiségére, a térségbe jutó hőenergia pedig olvadást okoz, ami visszahat a sószivattyú működésére.

Ez a visszacsatolt rendszer alkalmas az Arktisz és vele az egész Északi-félteke klímájának állandó szinten tartására.

A jelenlegi helyzet azért egy kicsit bonyolultabb:
Egy éghajlati anomália azonnali változást nem hoz sem a sószivattyú, sem a tengeráramlatok működésében. Ehhez hosszú évekre van szükség, ugyanígy a korrekciós mechanizmus beindulásához is. Minden változás ilyen késleltetéssel kerül csak korrigálásra. Ez a lassú, természetes folyamatok esetében nem jelent problémát, azonban az emberi tevékenység olyan gyors változásokat indukálhat, amire ez a szabályzórendszer csak megkésve képes reagálni. Emiatt lehetett ilyen hosszú és erőteljes a jelenlegi meleg periódus, és várhatóan drasztikusabb lesz a következő hideg periódus is.

Ha az elképzelés helyes, és a mechanizmus működik, akkor most lehetünk egy hidegciklus elején, amiben azért jégkorszakra nem, de az utóbbi évekénél jóval hűvösebb időjárásra számíthatunk.

Keresőszavak:
Global Conveyor Belt, transpolar drift, termohalin.

Linkek:
  • http://wattsupwiththat.com/2008/02/19/january-2008-4-sources-say-globally-cooler-in-the-past-12-months/
  • http://beszelo.c3.hu/00/01/02mink.htm
  • http://www.worldatlas.com/aatlas/infopage/bering.htm
  • http://www.dfo-mpo.gc.ca/science/Story/central_arctic/tracking_waters_e.htm
  • http://www.kfki.hu/fszemle/archivum/fsz0502/ujfal0502.html
  • http://www.bitesz.hu/dokumentumtar/klimavaltozasrol/a-foldi-elet-fenntarthatosaganak-kerdesei
  • http://www.institut-polaire.fr/var/plain/storage/images/ipev/galerie/arctique/cartes/courants_oceaniques_et_extension_de_la_ba nquise_en_arctique/8986-1-fre-FR/courants_oceaniques_et_extension_de_la_ba nquise_en_arctique.jpg

Eredeti tartalom és hozzászólások:
A felélt jövő - 2. rész, Bényi Bernadett, 44 válasz 2009, január 8 - 18:25