Drága Viki!
Sajnos nap mint nap hallok, vagy olvasok hasonló szülésélményeket, és összeszorult a szívem most a tiéd olvasása alattis. Nagyon sajnálom, hogy így kellett hogy megéljed a kicsi babád születését.
Valamiért abban az élethelyzetben erre voltál képes, ennek kellett megtörténnie. A feladatot én abban látom, hogy rájönni, miért is történt így. Írtad, hogy félelmeid voltak, ez éppen elég ahhoz, hogy a méhszáj ne engedjen. Ezekkel a félelmekkel és ezzel a szülésélménnyel mindenképpen foglakozni kell és helyére tenni, én azt gondolom még a következő várandóság előtt, és nem alatt.
Az hogy neked nagyon rendes dokid van, csak....hát Viki nézzél szembe azzal, hogy milyen is az a nagyon rendes doki? Nem kell mentegetni azért mert szereted! Ezt valószínűleg nagyon elbaltázta. Lehet hogy nagyon rendes nőgyógyász és jó is de szülész? Nem tudom! Szerintem ez két szakma. lehet valaki nagyon szuper nődoki, de csapnivaló szülész és fordítva. Nem biztos hogy a több éve ismerős nődoki kell hogy a szülész legyen. Érdemes ezen elgondolkodni!
Én sem voltam mindig ennyire felkészült. Az én fiam nagyon vadregényesen, nagyon keservesen született meg. Akkor még telis tele voltam félelmekkel, otthonról hozott gátakkal, és nem találkoztam olyan emberekkel akik ezeket felfedeztették volna velem. Csak miután megszületett a fiam azután kezdett el világossá válni, hogy miért is történt minden úgy ahogy.
Ahogy szépen rájöttem, hogy mikor, melyik pillanatban mi aksztotta meg a folyamatot, úgy szelidült a fájdalom és jött a helyére a béke, hisz mindennek meg volt az oka!
Én kívánom hogy ez a fájó emlék egy kicsit enyhüljön, és azt is hogy megvilágosodjon, hogy miért is történt mindez így! Ez egy nagyon nehéz és hosszú folyamat. Nekem három éve született a fiam és annak elenére hogy tudatosan dolgoztam fel a szülésélményt és foglalkoztam vele, még mindig adódik olyan élethelyzet amikor olyan emlékek jönnek föl amik eddig nem és még mindig sírok. Egy gátsebből könnybb felépülni mint a lelki sebből amit a szülés alatt elszenvedünk, akár a magunk akár az asszisztencia vagy mindkettő közös hibájából.Azon felül, hogy egyértelmüen nem az oxitocin az elsődleges megoldás! És ha jól értem akkor szülésindítás volt és nem magától indult el a szülés.
Tudnod kell, hogy ezután a császár után is meg tudsz szülni hüvelyi úton egy következő babát. Minden esélyed megvan rá!
Kívánom, hogy szép napjaitok legyenek és találd meg azokat a segítségeket akik a kisgyermeked születését segítik megérteni és megszeretni!
Vikinek!
Sajnos nap mint nap hallok, vagy olvasok hasonló szülésélményeket, és összeszorult a szívem most a tiéd olvasása alattis. Nagyon sajnálom, hogy így kellett hogy megéljed a kicsi babád születését.
Valamiért abban az élethelyzetben erre voltál képes, ennek kellett megtörténnie. A feladatot én abban látom, hogy rájönni, miért is történt így. Írtad, hogy félelmeid voltak, ez éppen elég ahhoz, hogy a méhszáj ne engedjen. Ezekkel a félelmekkel és ezzel a szülésélménnyel mindenképpen foglakozni kell és helyére tenni, én azt gondolom még a következő várandóság előtt, és nem alatt.
Az hogy neked nagyon rendes dokid van, csak....hát Viki nézzél szembe azzal, hogy milyen is az a nagyon rendes doki? Nem kell mentegetni azért mert szereted! Ezt valószínűleg nagyon elbaltázta. Lehet hogy nagyon rendes nőgyógyász és jó is de szülész? Nem tudom! Szerintem ez két szakma. lehet valaki nagyon szuper nődoki, de csapnivaló szülész és fordítva. Nem biztos hogy a több éve ismerős nődoki kell hogy a szülész legyen. Érdemes ezen elgondolkodni!
Én sem voltam mindig ennyire felkészült. Az én fiam nagyon vadregényesen, nagyon keservesen született meg. Akkor még telis tele voltam félelmekkel, otthonról hozott gátakkal, és nem találkoztam olyan emberekkel akik ezeket felfedeztették volna velem. Csak miután megszületett a fiam azután kezdett el világossá válni, hogy miért is történt minden úgy ahogy.
Ahogy szépen rájöttem, hogy mikor, melyik pillanatban mi aksztotta meg a folyamatot, úgy szelidült a fájdalom és jött a helyére a béke, hisz mindennek meg volt az oka!
Én kívánom hogy ez a fájó emlék egy kicsit enyhüljön, és azt is hogy megvilágosodjon, hogy miért is történt mindez így! Ez egy nagyon nehéz és hosszú folyamat. Nekem három éve született a fiam és annak elenére hogy tudatosan dolgoztam fel a szülésélményt és foglalkoztam vele, még mindig adódik olyan élethelyzet amikor olyan emlékek jönnek föl amik eddig nem és még mindig sírok. Egy gátsebből könnybb felépülni mint a lelki sebből amit a szülés alatt elszenvedünk, akár a magunk akár az asszisztencia vagy mindkettő közös hibájából.Azon felül, hogy egyértelmüen nem az oxitocin az elsődleges megoldás! És ha jól értem akkor szülésindítás volt és nem magától indult el a szülés.
Tudnod kell, hogy ezután a császár után is meg tudsz szülni hüvelyi úton egy következő babát. Minden esélyed megvan rá!
Kívánom, hogy szép napjaitok legyenek és találd meg azokat a segítségeket akik a kisgyermeked születését segítik megérteni és megszeretni!