AntalVali.com

Jó volt olvasni az otthonszülésről írt gyönyörű és bensőséges sorokat!
köszönöm!
Nem tudom milyen a szüléstől félni, mert bennem soha nem volt félelem. (ezért sokszor nem is értem a nőtársaimat, mitől is félnek? Ha beavatnátok nagyon megköszönném!) Nekem  nem az volt az első gondolatom, hogy mennyire fog fájni a szülés, hanem az, hogy a kisbabám világra fog jönni. Az én elsődleges dolgom ebben a körben, hogy megkönnyítsem ez az utazást, a belős békével, harmóniával, támogassam, és szeressem, biztassam, a babát, hogy Ő se féljen, hanem bártan és  ügyesen tegye a dolgát. Hagyjam magam ennek az erőnek, hadd repítsen messze, fel és le. Ezért is nem mentem semilyen szülésfelkészítésre, mert nem akartam, hogy ezt a belső képet elhalványítsák bennem.
Én kórházban szültem mindháromszor és hasonlóan szép, bár tény, hogy nem ennyire természetes élményekben volt részem.
Megtapasztaltam mekkora a különbség a "sima méhösszehúzódás" és az "oxis méhösszehúzódás" között. Utóbbinál elképesztő módon "vágódik" a baba a méhszájhoz. Nem is csoda, ha ettől valakinek az izmai akaratlanul is összefeszülnek. (nem kell még külön a belső félelem is, önmagában ez is elég)Másfelől a babában erős félelmet kelt, ő sem fog együtt működni.
Az első szülésemkor direkt kipróbáltam, hogy milyen, ha a hüvelyizmomat megfeszítem a "fájás" alatt, mert, ha valaki fél autómatikusan ezt teszi. Hááát nem kicsi a különbség a fájdalomérzetben. Addig míg a megfeszült izomzattal, éles és hasító a fájdalom a másik esetben finom és belesimulós. Ezért én direkt módon törekedtem a tudatos izomlazításra minden  szülésem alatt.

Az én dokibácsim azt mondta, hogy a szülés addig problémamentes és szépen haladós, amíg az ORVOS bele nem nyúl. pl. az oxival, az edával, a kezével(!) Ő valóban hagyja a nőket, nem piszkálódik.

A szülés egy olyan erő, ami velünk született és arra vár, hogy bizalommal forduljunk felé. A lekünk mélyében lakik, és segít abban, hogy a női mivoltunk kiteljesedjen bennünk. Ettől érünk szülő-vé. (ez a férfiakra is igaz)
Én a vércsoportom miatt nem vállalom be az otthonszülést. Bár tudom, hogy van Rh  negatív anya, aki otthon szül. Én ennyire nem vagyok bátor.

Van egy nagyon  szép vers, amiről nekem mindíg a szüléseim jutnak eszembe:
 Lovász Irén írta, (aki az egyik kendvenc népi előadóm)  a   címe: Mantra

"Földanya lábam alatt,
Égapa fejem felett,
Én magam a tengely,
Én magam a tengely.

Gökereim erősen,
Gyökereim biztosan,
Tartanak a szélben,
Tartanak a szélben.

Indulásra készen,
Kalandok elébe,
Erővel testemben,
Békével lelkemben.

Indulásra készen,
Szárnyaim erősen,
Lágyan és merészen,
Röpítenek messze.

Messze föl az égbe,
Vizeknek fölébe,
Tengerek mélyébe,
Vissza le a földbe."

Szép és bensőséges szülést, születést kívánok Mindenkinek!
L.