AntalVali.com

Szia Ani!

A Tűz alatt én azt a tüzet értem, ami az idő kezdetén rakatott, Ég Apa és Föld Anya által. Ebből van mindenkiben egy csipetnyi, bennünk nőkben talán egy parázsnyival több is, hiszen mi vagyunk képesek arra a csodára, hogy úttá legyünk Ég és Föld között. (aztán persze, ha még valami tüzes jegyben születtünk, csak rátesz egy lapáttal) Ezért vagyunk képesek nagy lánggal égni, mikor valami iránt nagyon elkötelezettek vagyunk. Mindenkinek maga dolga és felelőssége eldönteni -mint, ahogy Te is írtad- azt, mit vállal be és mit nem, ennek fényében és képességeim teljes tudatában írtam azt, hogy  köszi, de én a Baba érdekében NEM vállalom ezt a rizikót.

A mászkálás terén viszont nem értek Veled egyet, az első két hét nagyon sérülékeny időszak, akkor is, ha jól vagy és akkor is ha nem. Ez nem rémisztgetés, hanem tény.

A rémtörténetek és egyéb nem túl szép élmények megosztása és felemlegetése fontos, hogy objektív képet kaphasson az ember arról, ami iránt érdeklődik. 
És itt most jól ellentmondok a Dédanyámnak, mert Ő szigorúan tiltotta, hogy a fiatal lányok előtt arról beszéljenek, hogy félelmetes dolog a szülés. Mesélte a nagyim, hogy mindíg vitt magával fiatal lányokat, néha gyerekeket is, pl. ha volt a háznál már gyerek, hogy a lányok szokják a szülés természetét. A teret, ami körüllengi a házat. Ez annyira beleivódott a nagymamámba is, hogy jól összeszídta a  nagynénémet, mikor arról sápítozott, hogy mennyire fél, biztosan belehal,  mert, hogy én is ott voltam a magam 3 évével és hallottam, amit nyekereg. Csak mellékesben jegyezte meg, hogy egy jó túróscsuszáért megszüli helyette nem olyan nagy dolog az. Az a legszebb, hogy a mai napig emlékszem rá. És számomra az Ő mondata volt a lényeg. Szerintem ilyenkor a saját születés élmény is jócskán motoz az emberben, és kerül felszínre fél-elem fomájában.
Mégis úgy érzem, hogy néha szembe kell nézni dolgokkal, hogy fejlődjünk és erősödjünk, hogy ne fél-elem legyen, hanem egy kerek egész.

Ebben is van jócskán pszichológia, hogy egy félemetes esemény kiben mit érbreszt fel. Gondolj csak Kék szakál történetére, vagy Baba Jagára, a boszira, aki az erdő közepén lakik. Van választási lehetősége az embernek, vagy beijed és bezár, megoldást sem keres, eltolja maga elől, vagy mögénéz a dolgoknak. A félelmetes álmokkal is így vagyunk.
Voltak dolgok, amiket a tanulmányaim során, mint szülés alatt szövődmény tudni kellett,(persze nagyon dióhéjban) de ahelyett, hogy jól be....tam volna, azt mondtam: NA EZT NEM. Persze mondhatnám a Rh-s otthonszülős komplikációira, is hogy ezt nem, de a tudatom nem engedi. Sőt az ösztöneim sem bólogatnak igennel. Ez van.

Egyébként, ha az embernek dolga van valamivel úgyis megkapja, ha tesz érte, ha nem. Lehet, hogy majd egyszer "véletlen" itthon szülök egymagam......az lenne csak az igazi beavatás...... jó kis prognosztizáció mi? Álmomban már volt ilyen.
R.