AntalVali.com

Kedves anidúla! Szeretnék konkrét tanácsokat kérni a 2. szülésemhez. / éves nagy fiam van, 4100g-mal és 57 cm-rel született. A szülésről: soha nem volt bennem félelem, mert a babámnak ki kell onnan bújni és tudtam, hogy nem lesz semmi baj. 40 hetet betöltöttem, teljesen zárt méhszájjal, orvosom elutazásával és megnyugtatásával, hogy a hétvégén biztosan nem szülök, másnap reggel ötkör egy pukkanásra ébredtem a hasamalján és elkezdett folyni a magzatvíz. Bejutottunk mentővel a debreceni klinikára, beöntés, zuhany és irány a vajúdó. 10-kor még mindig zárt méhszáj, ezért egy tágítótablettát kaptam. 12-kor semmi változás, bekötötték az infúziót és már nem járkálhattam tovább (guggoltattak, labdán ültem, de semmi), feküdnöm kellett. 1-kor még nem tágultam. Ekkor úgy emlékszem fokozatosan emelték az infúzió adagot (megjegyzem fogalmam sincs róla, nem tájékoztattak mi van benne) 270-re. Fél kettőtől negyed háromig, olyan fájdalmakat éltem át kb 1-2 percenként, hogy senkinek se kívánom és én türtem mert azt hittem ez természetes. Közben a szülésznő azt mondta egy maszkból vegyek jó nagy levegőt ha fáj. Nos nagy szippantás és nagyon fáj mondat elhangzása történt kb egy órán keresztül, a férjem  a vajúdó előtt sírt, mert nem bírta elviselni a szenvedésem látványát, jött a doki, nagyon jó már négy ujjnyi a tágulás, kaptam nospa injekciót, háromnegyed háromkor már öt ujjnyi volt (másfél óra alatt tágítottak ki a semmiről öt ujjnyira) nyomtam 3-at és vittek  a szülőágyra, csak egyet kellett nyomnom és meg lesz mondták, de előbb a doki megejtette a gátmetszést, majd nagy levegő, szem becsuk és  nyomtam, a szülésznő  ráfeküdt  a hasamra és a pici fiam mint egy dugó kirobbant belőlem, az ügyeletes doki  a válla fölött kapta el. Mindenfele repedttem, 64 öltésnél és másfél órai varrás után abbahagytam a számolgatást vártam mikor lesz már vége. Teljesen kimeredtem, kifáradtam, olyan gyenge voltam, de csak a babámra tudtam gondolni és arra bármikor újra megtenném. Ez a sérült gát csupán 3 évig fájt!!! Ha leguggoltam, ha együtt voltam  a párommal, ha erős szél fújt stb. Az aranyerem, amit a szülés okozott 1 év alatt elmúlt. Szülés utáni negyedik héten már nem ájultam el 100m-es séta megtétele után és 3 hónap múlva párna nélküli székre is letudtam ülni. Most 23 hetes kismama vagyok a második kisbabámmal, nem félek szüléstől, ha olyan lesz, mint az első azt is kibírom, de igaz, nem kell olyannak lennie. Ha nem folyt volna közben a magzatvíz, tágultam volna? Mire figyeljek, mit tartsak be, mihez ragaszkodjak. Az én dokimmal, mindent meg lehet beszélni és a mostani szülésznő jó ismerősöm lesz. És remélem most ott lesz az orvosom. Közben volt egy LEEP-em és konizációm (kúpszerű kivágás a méhszájon). Pozítiv hpv eredmények és III-IV-es rákszürők miatt, ezért is kellett ilyen sokáig várnunk. De a műtét óta teljesen negatív minden lelet (másfél éve+ a 6 hónapos terhesség). Szeptember 19-re vagyok kiírva és első kisfiam ekkor kezdi az első osztályt, nagyon nem szeretnék sokáig lábadozni. Torna, intimtorna, málnalevéltea az utolsó 3 hétben. Ja és egyáltalán nem volt tejem. Erre valami elősegítő, megindító teakeverék esetleg? Kérlek segíts, mindent jó tanácsnak. praktikának örülnék. Nagyon szépen köszönöm.