AntalVali.com

Szia Emő! Engedd meg, h hozzátegyek néhány gondolatot ahhoz, amit a tudományról, mint ,,intézményről'' írtál. Nem szeretnék hosszú tudománytörténeti fejtegetésekbe bocsátkozni az okokat keresve, de tény az, h a tudomány szinte teljesen elzárt közösségként élt a középkortól nagyjából a 1970-es évekig. A tudósokat egyfajta papoknak tekintették, az ,,ismeretlen'' tudóinak, és a tudóstársadalom hajlott is eljátszani a szerepet, igen nagy sikerrel és átéléssel. Ennek természetesen sok vonzata volt, beleértve az oktatás ,,rejtjelesítését'', azaz azt, h valójában a diák a saját választott tudományágához akkor férkőzhetett csak közel, ha egy nagynevű professzor kiemelte magának a tömegből és méltónak tartotta rá, h eltűrje maga mellett, Uram bocsá' még tanítsa is... Ez különösen igaz volt a matematikára és a fizikára, amik sokszor nem megfogható, sokszorosan absztrahált ,,izékkel'' dolgoznak. Ezen két tárgyra azt szokták mondani, h ,,születni kell'' rá. Persze ez nem igaz, de az 1970-es évek nem rég voltak, az évszázados berögződések pedig lassan változnak. Pedig a természettudomány sokat változott (maradjunk a matek és fizika környékén az egyszerűség kedvéért). Nyugaton épp Einstein volt az, aki azzal, h megírta a relativitáselméletet magyarázó, ,,az utca emberének'' szóló, közérthető könyvecskéjét, tudatta a tudóstársadalomal és a kívülállókkal, h itt az idő, h a tudomány az emberi közösségé legyen, ne egy ,,Felszentelt Kaszté''. Itt, Magyarországon, Péter Rózsa munkásságával indult meg ez a folyamat. Természetesen ez a folyamat is, mint annyi más, nyugaton látványosabb, mint hazánkban :O( Magyarországon még nem szokás ,,nem tudósként'' konferenciára járni, holott tőlünk nyugatabbra (akár csak Ausztriára gondolok), ez teljesen normális. A nemzetközi élvonalban dolgozó kutatók többsége örül, ha olyan érdeklődőkre lel a közönségben, akik nem ,,szakmailag'' tartoznak a tudományhoz, hanem lelkesedésből, hiszen ez a nyitottság képes valóban továbblendíteni a gondolatokat a kutató és az érdeklődő fejében is (ui. a kérdés kincs) ;O) Persze kövületek mindenhol vannak, de egy tudományban használatos mondás szerint őket vagy meg kell próbálni meggyőzni, vagy türelmesen meg kell várni, h eltávozzanak közülünk... Összesítve, egyáltalán nem általánosítható ma már, h öncélú és a környezetre/külső tényekre vak lenne a tudomány, bár azt belátom (sőt tökéletesen igazat adok Neked), h az oktatásban (főleg Magyarországon) bőséggel van mit javítani. Ahhoz képest, h a tudomány mennyire lomha gépezetnek tűnik, az elmúlt 50 évben látványos változáson ment keresztül, ami magában foglalja a kommunikációt is az emberek felé... sajnos a tanárok (főleg a gimnáziumi/szakközepes tanárok) ezt egy kicsit sem sajátították el (tisztelet a kivételnek) :O/ Szép napot grid