AntalVali.com

Szia Kinga! Én azt szoktam mondani a kismama ismerőseimnek, hogy a baba olyan, mint egy tükör, mutat valamit, belőlünk, rólunk, nekünk. A dolgunk az, hogy megtaláljuk mi az oka az "ülősztrájknak". Nevettek is rajtam eleget, hogy a saját gyerekemet nem tudom megfordítani, másokét meg igen. Talán, ha nagyobb lett volna az objektivitásom....de ez magaddal szemben többniyre nincs. Ezért kértem meg a barátnőmet, hogy segítsen, mert nem látom a fától az erdőt. Arankával bogozgattuk ezt a dolgot, és az derült ki, hogy ez a kiscsaj az apját teszteli nem engem, ezt Ő válaszolta nekem a relaxáció alatt. (anya- magzat analízis) Én meg mindívégig magamban kerestem a "hibát". Ingeborg Stadelman bába, a bábanapi előadásán arra mutatott rá, hogy, ha gond adódik nemcsak az anyát, hanem az apát is "vizsgálni" kell, mert ő is nagy hatással van a folyamatra, ill. a várandósság alatti történésekre. Egészen a kamaszkor kezdetéig vissza kell nyúlni az időben, mindkét oldalon. Ő is említette az anyai ragaszkodást, főleg abban az esetben van ez így, amikor a nő már nem kíván több gyermeket világra hozni, ezért is nehezebb a szülés, mert az anya nehezebben engedi el a babát. Persze nem tudatosan. Az Indiai-híd gyakorlat után befejeztem a fejreállítással való próbálkozásaimat, nagyon rossz érzés volt, érzelmielg és testileg is. Elkönyveltem magamban, hogy Ő egy olyan gyerek, aki szeret t-ÖRÖK-ülésben létezni. A szülés után pedig, arra a megállapításra jutottam, hogy a VILÁG FORDÍTVA IS MŰKÖDIK, SŐT RÁADÁSNAK MÉG KEREK IS. Egyébként a férjem kedvéért fordul a harántfekvésből ebbe a pózba, sőt megszületni is csak apai kérésre volt hajlandó. Most is apaimádó. Raffai doktor egy angyal, kiváncsi volnék erre az esetre mit mondana.....így utólag. Egyébként lehet oldani a szülés alatti traumát egész baba korban, amikor megtanul mászni a kicsi. Az enyém sokáig nem volt hajlandó keresztül mászni az általam kreált alagútban (négykézláb álltam és a lábam között a hasam alatt és a mellkasom alatt kellett volna kibújnia) mindíg kicsücsült oldalt, hiába hívogattam, hogy: " bújj,bújj zöldág...." A többieknél is ezt használtam oldásnak, bár nagyon szépen és ügyesen születtek meg. Most voltam vele orvosnál, és ott volt alagút, amit erre is használnak, onnan is félútról kifarolt, aztán látván a többi gyereket, végigmasírozott nem is egyszer rajta, vagy bemászott félig és ott ücsörgött és nézelődött. Egyébként meg mindent fordítva csinál, mint a tesói. Ma már nem kísérletezgetek a titok megfejtésével. Elfogadtam a megváltozott irányt, ez az életmeben is jól érezhető és érthető. Hiszem, hogy mindennek van mélyebb értelme annál, mint, amit elsőre mutat. (nem volt elég, hogy ül a baba, az utolsó szülőszobában szültem, a csm. előtti utolsó pillanatban jöttek a "tolófájások", +a hónap utolsó péntekén történt mindez) Jó volna, ha az orvosok és a bábák is elfogadnák a babák döntését és bevállanák a faros szüléseket ismét. Nemcsak sokadjára, hanem elsőre is. Persze vannak kivételek, de igen ritkák, mint a fehér holló. -sajnos- Üdv. L.