AntalVali.com

Sziasztok! Az eset velem történt a hétvégén, gondoltam megosztom mindazokkal, akik esetleg hezitálnának a fenti cikk és a számtalan - a lapon és egyebütt található - tapasztalat ellenére abbahagyni a cukorfogyasztást, azaz hátha +1 ilyen tapasztalat segít a továbblendülésben. Amit érdemes tudni, hogy én évek óta nem használok fehér cukrot édesítésre, mindent növényi részekkel édesítek (édes gyógynövények, aszalványok) esetleg mézzel, hébe-hóba mauritiuszi sötét nádcukorral, ha olyan az étek, amiből kevés fogy egy evésnél (pl. chutney-k). Múlt hét végén történt, h egynapos látogatást tettünk anyósoméknál, akik vidéki emberek lévén a vakondot is menthetetlenül kiforgatják a földből, h császári lakomát rendezzenek az érkezésünk örömére. Mondván: ha már a karmaik közé kerültünk, nem halhatunk éhen (legfeljebb halálra zabálhatjuk magunkat - kiegészítés általam)... Mivel én pesco vegetáriánus vagyok a család felé, azaz húst nem, de tojást és halat eszem, ez külön gigászi feladat elé állítja anyósomat, mivel nem csinálhat akármit. Ezt ő úgy oldja meg, h minden alkalommal valami újdonságot kreál fejből és félve kínálja fel, h vajon ízlik-e. Így esett, h készített egy zölborsós izét (első blikkre nekem tejbegríznek tűnt, amibe zöldborsót főztek). Ízre nem volt rossz, bár ott, akkor nem ettem belőle, csak kóstoltam... szerencsémre. Ez ok miatt anyós gondosan becsomagolta, és hogy ki ne hagyhassam az ízélményt, hazaküldte velem. Másnap (szombaton) napközben előszedtem a hűtőből, kislábasba tettem, megmelegítettem, majd apránként falatozni kezdtem. Kb. a negyedik kanálkánál tartottam, amikor kezdtem csömört kapni tőle, mert nekem túlzottan édes volt, így otthagytam a maradékot, és vissza mentem tenni venni a dolgomat a dolgozószobába másfél liter tisztított víz társaságában. Nagyjából egy fél óra múlva azt kezdtem érezni, h semmi nem megy, sokat hibázok és ez még fel is dühít (normálisan nem szokott, bár ennyit nem is szoktam hibázni, mint akkor). Eltelt egy óra, és azt éreztem, h legszívesebben összetörném a számítógépeket, és a velem szemben levő íróasztalnál ülő, minderről mit sem tudó férjemet gond nélkül megfolytanám egy kiskanál vízben... csak úgy, minden ok nélkül. Ez volt az a pont, amikor azt mondtam, h elég volt, majd fogtam a másfél literes vizespalackot, teletöltöttem vízzel, majd azzal együtt bevonultam a hálóba, magamra csuktam az ajtót, bekapcsoltam a TV-t, kerestem egy természettudományos csatornát és bámultam bele egész délután. Így egész elviselhető volt a délután és az indulataim is csillapodtak, h egyedül voltam. Ez így ment estig, amikor is nagyon gyorsan felment a lázam 38,2-re és ezzel együtt az izületeim is elkezdtek iszonyúan fájni. A láz semmire sem reagált, se le nem mozdult, se fel, a gyógyteák jól estek, de a lázas állapoton nem tudtak segíteni. Én meg időközben hol magamnál voltam, hol nem, mindenesetre amikor épp igen akkor igyekeztem inni vizet is és gyógyteát is. Ezzel együtt kb óránként éreztem, h behipózom, azaz hirtelen leesik a vércukrom, de ez hál' Istennek nem volt nagyon komoly, egy korty mézes gyümölcslével mindig rendbe jött. Ez aztán így is maradt egészen vmikor éjfél utánig, amikor is teljes filmszakadás következett be, nagyon mélyen bealudtam és csak reggel ébredtem. Reggelre a lázat mintha elfújták volna. Az izületeim mérsékelten bár, de fájtak és olyan gyenge voltam, h egész nap alig bírtam kikelni az ágyból. Ha mégis muszaj volt kikászálódjak, akkor úgy szédültem, h faltámasszal tudtam csak a célomhoz érni. Ez a szédülés késő délutánra/kora estére sokat csillapodott, de a gyengeség tovább tartja magát, még ma (szerdán) sem érzem toppon magam, bár már teszem a dolgom tegnap óta. Ezen kívül erős székrekedésem is van az eset óta. 2 napig (vasárnap és hétfőn) egyáltalán nem tudtam wc-re menni dacára a rostdús étrendnek és a sok folyadéknak és egyebeknek. Tegnap reggel már úgy ébredtem, h kb 5 percenként mintha tőröket döfnének az alhasamba, visítani tudtam volna némelyiknél, úgyhogy lesz-ami-lesz alapon bevettem egy fél marék C-vitamint, ami aztán rövid időn belül meg is hozta az eredményt :) Viszont ma is nehezen ment, habár nem kemény a végeredmény :( + az arcom tele van apró, tűszúrásszerű pattanásokkal, amik lassan múlnak, de ez következik az előzőből, úgyhogy csak halkan említem meg :( És hab a tortán, hétfő óta már reggel migrénnel kelek, amit aztán elég nehéz elmulasztani. A fájdalmon úrrá tudok lenni természetes módszerekkel néhány órán belül, de a fényérzékenységen nem, illetve ahhoz több idő kell :( A koncentraciós képességem a bányászbéka popója alatt van, hogy néhány dolgot mondjak illusztrálásként: ma már legalább tudok olvasni, de hétfőn még az sem ment, és ezt a posztot is már majdnem két órája írom :( Nem tudom, mennyi cukor lehetett a kajában, ráadásul tudom, h ez egyéni érzékenységtől is függ, ki hogy reagál, de ez még tőlem is extrém reakció volt, pedig az én szervezetem nagyon hirtelen és erősen reagál le mindent, amit nem szeret. Amellett persze, h elismerem a saját felelősségemet, amiért nem az első kóstolás után hagytam abba az evést, erősen elgondolkodtam, h fényevőnek tituláltatom magam a család előtt... ;) Viccet félretéve, ha csak egy olvasóban sikerül felkeltenem a gyanút, h a fenti cikkek/hozzászólások igazságtartalommal bírnak, akkor már örülök, h közzétettem a történetet. Szép napot Mindenkinek grid