AntalVali.com

hiszen ez belénk van kódolva, 4 alapízt érzünk, négy féle ízlelőbimbónk van: édes, keserü, savanyú, sós. Én amondó vagyok, hogy édes íz nélkül nem kell és nem is lehet élni, de cukor nélkül igen, és ez különbség. Ha nem lenne szükségünk édes ízre, akkor nem is lenne olyan ízlelőbimbónk. Van szerepe ennek is, a keserü ízt sem szereti mindenki, sőt, kevés olyan ember van, aki szereti, mégis kell, mert a keserü íz a leggyógyítóbb pl.: máriatövismag, májteák, görögszéna, grapefruit!!! A savanyút már többen szeretik, de ugyanennyien utálják is, mégis kell, mert a savanyú íz is gyógyít, többek közt kiváló epehajtó, pl: hibiszkusz tea, citromlé példának okáért. A sós íz : kell a só, de nem mindegy milyen és mennyi, kis mértékben stimulálja, serkenti a vesemüködés, a sok só viszont ........... sorolhatnánk mennyi minden bajt csinál. Na és az édes íz: kell  és itt sem mindegy, hogy milyen formában jutsz hozzá az édes ízhez. És hogy mit gyógyít?? Hát a lelkünket , hogy ő se lógjon ki a sorból. Nem az édessel van a baj, meg azzal ha kivánja valaki az édeset, ez normális, nem kell, hogy legyen büntudatunk, mert édeset kivánunk. Persze, olyan is van, aki nem nagyon rajong érte, pl. Vali,  de az édes görögdinnyét ő is szereti.

Na puszilok mindenkit