AntalVali.com

Valóban sűrűn hangoztatom, hogy én nem szeretem az édes ízt, de Grid szösszenete alapján módosítanék ezen a kijelentésemen: nem szeretem a gejl, mesterségesen édes és cukros ízeket. De az epret, a cseresznyét, a dinnyét, a sárgarépát, a káposztát, a málnát, stb. igen! És sok olyan zöldséget és gyümölcsöt is, ami egy cukorhoz szokott ízlelőbimbónak nem édes, és ezért csak cukrozva válik fogyaszthatóvá számára. Nekem ezek az ízek édesek, viszont cukor hozzáadásával hányingerkeltően maró gejl ízűek lesznek. Soha nem értettem meg, hogy a gyümölcssalátát miért kell megcukrozni, és hogy minek a lekvárba annyi cukor? Hisz ezek a dolgok cukor nélkül is édesek - de mint utóbb kiderült csak számomra.
Ha véletlenül olyan helyen eszem, ahol nem ellenőrizhető, hogy került-e az ételbe cukor, akkor cefet rosszul viselem, ha mégis. Kiver a víz, ideges és figyelmetlen leszek. Mint pl. tegnap is: ettem egy jó kis tojásosnokedlit fejessalátával, és valószínű, hogy a salátalében sok fehércukor volt, mert nagyon megsínylettem. Nem is értem, hogy minek a salátalébe még cukor, amikor a balzsamecet és a gyümölcsecetek (kedvencem a málnaecet) önmagukban is édesek - ha azt használnák! De sajnos még nagyon sok étteremben és háztartásban a szintetikus ecetsav (a hagyományos ételecet) a menő.

Egyszóval - nem szaporítanám a szót - én sem a természetes édes ízről szeretnék lebeszélni senkit, hanem a cukorról, aminek fogyasztása irreális ízérzékelési csalódást és függőséget okoz.