AntalVali.com

Előrebocsátom, hogy nem láttam a filmet, csak a cikk alapján mondom el a véleményemet. Én Ausztráliában szültem, az itteni "TB" által biztosított rendszerben, mely alanyi jogon jár. Terhességem alatt egyetlen egyszer SEM voltam hüvelyi úton megvizsgálva. A terhességem első 6 hónapjában 6 hetente kellett megjelennem a szülésznőnél, illetve ebből egy alkalommal a kórház által biztosított szülészorvosnál (nem volt magánorvosom, mert hát minek?). Az utolsó három hónapban a 6 hetes találkák 3, majd 2 hetesre csökkentek. Ebből megint csak egyszer kellett a szülészorvosnál megjelennem. Ekkor történt a streptococcus bacilus mintavétele, a következő módon: kaptam a dokitól egy steril csomagot, benne egy kis fiolával, amibe egy mintavételező "pálcika" volt beledugva, valamint egy pár soros leírás, hogy hogyan kell a mintát SAJÁT MAGAD levenni. Ezt egyébként a doki is elmondta. Kimentem a WC-be, és levettem magamnak a mintát, majd visszavittem a dokinak, aki később leküldött vele a kórház laborjába, ahol átadtam a mintát, és aláírtam egy papírt, hogy a mintavételt magam végeztem. A doki csak akkor végzi el a mintavételt, ha TE kéred, egyébként ez a NORMÁLIS menet. Amikor már túlhordtam a kisfiamat, akkor is csak hetente kellett (volna) megjelennem a szülésznőnél, illetve szülészorvosnál felváltva. Nálam a második heti alkalom már nem jött el, sőt, már otthon is voltunk, pedig 48 órát sem voltam a kórházban. Amikor a fájásaim beindultak, be kellett telefonálnom a kórházba, csak azért, hogy tudjanak rólad, hogy lehet, hogy számítani kell rád. Akkor azt mondták, hogy akkor telefonáljak megint, ha a fájásaim 5 percesek lesznek. Amikor 5 percesek lettek, felhívtuk őket, akkor azt mondták, telefonáljak, ha 3 percesek lesznek. Egyébként bármikor, bármilyen problémád volt, fel lehetett hívni őket, nem érezték zaklatásnak, segítőkészen oldották meg a kérdéseket. Mivel nálam a fájások valahogy nem akartak 3 percesek lenni és én már elég türelmetlen voltam, 4-4,5 perces fájásoknál felhívtuk őket. Akkor azt mondták, akár bele is ülhetek otthon a kádba, vagy ha nagyon akarok (!) bemehetek. Én nagyon akartam. Ott, akkor először vizsgáltak meg hüvelyi úton, hogy mennyire voltam kitágulva. 1 cm-re csak, de a lényeg, hogy bent maradhattam. Én már az előzmények miatt nagyon megbíztam bennük, és jobban éreztem magamat odabent, mint otthon, így maradtunk is. Este 7-kor huppantam bele egy sarokkádba ott a kórházban, és fél 12-kor szálltam ki azért, mert már úgy éreztem, nyomni kell. Ez idő alatt egyszer találkoztunk az ügyeletes szülészorvossal, aki bejött, bemutatkozott és azt mondta, hogy ő fog jönni, ha bármilyen komplikáció van. Soha többet nem találkoztam vele. A szülésznők is magunkra hagytak a férjemmel, csak időnként néztek ránk, hogy minden rendben van-e, megnézték a baba szívhangját, segítettek a helyes légzéstechnikában, hogy a fájdalmamat enyhítsék, megkérdezték, elment-e már a magzatvíz, hoztak egy palack hidegvizet szívószállal, illetve hideg kendővel letörölgették a homlokomat. Még egyszer felhívom a figyelmet: NEM magánkórház, hanem állami intézmény, ami az otthonunkhoz a legközelebb esik. Miután kiszálltam a kádból, olyan szülési pózban helyezkedtem el, amilyenben csak akartam. Kérésemre hoztak egy nagy tükröt (nem volt nehéz, csak áttolták a másik szobából), és abban nézhettem a saját szülésemet. A szülőszobában az általuk alapból biztosított CD lejátszón az általunk választott (véletlenül valaki által otthagyott :) ) zenét hallgattuk. A kisfiamat 2 óra alatt szültem meg úgy, hogy a végén azt mondták, nagyon fáradt vagyok, ha nem szülök meg hamarosan, hívniuk kell az orvost, mire én egy nyomással kitoltam a kisfiamat. Nem kaptam SEMMILYEN fájdalomcsillapítót, nem volt szükség öltésekre, nem volt oxitocin, nem feküdtek rá a hasamra. Itt ez a normális. Kérdezem ezek után: miért nem normális Nóra, aki tiltakozott a beavatkozások ellen? Üdv, Alexandra