Kedves Bigyóka!
"Kisfiam" 17 éves,a kamaszévek a szobában teltek.Nagyon maga alatt volt lelkileg. Mindent megbeszéltünk,próbáltuk nem tragédiaként felfogni-az ő véleménye nélkül nem döntöttünk semmiben. Nagyon sokat számított,hogy az egész család és a barátok egy emberként álltak mellette és biztatták.Idegileg a kórházi időszak volt nagyon nehéz,akkor mindennap az ágya mellett ültünk az esti órákat pedig beosztottuk mikor-ki telefonáljon neki.Az iskola,a kollégium és az osztálytársak is segítették-most zártuk az évet nagyon jó eredménnyel.A kezelésnek köszönhetően újra éli az életét, viszont még nincs vége:ugyanis okot nem találtak-most ez a nagy feladat.Hatalmas akaraterő és kitartás van benne , én tudom hogy végig tudjuk csinálni.Az 5 év alatt kétszer éreztük úgy hogy feladta,de amikor a hóna alá nyúltunk talpra állt és küzdött. Senkinek nem volt egyszerű semmilyen szempontból,de eddig eljutottunk és ez már nekünk nagy szó!
Kedves Bigyóka! "Kisfiam"