AntalVali.com

Sziasztok! Szia Lenoka! Igen tudom, hogy eltelt a 2 hét. Irni is akartam, csak össze akartam elöször is szedni magam. A következö történt: 2 hét letelte után visszamentük kontrollra. DE: elötte még aznap, mikor a férjem kiváltotta a kenöcsöt jol összevitáztunk rajta: azt mondtam, hogy addig, amig a kérdésemre nem érkezik válasz, addig nem kenek fel semmilyen kenöcsöt neki. Mire Ö: Jó, de akkor mit akarsz csinálni? Bepánikolt - amit a dokinö mondott az a "szent". Én nem találtam ezt olyan tulságosan nagy problémának, mint amilyennek a dokinö és a férjem leirták (talán anyai ösztön?) azok után, amit írtál Lenoka. Ugyanis pisilni nagyon szépen tudott: csak a hüvelybemenetnél volt egy kis elzáródás, amit a shea vajjal kenegetve szépen szétdörzsöltem, csak nem annyira mint ahogy a dokinö elvárta. Megérkezett a válasz. A férjem szemében már akkor a dokinö már az "ördög" volt. Most már Ö mondta személy szerint, hogy változtassunk orvost, mert vagy nem tudja, hogy mit irt fel, vagy akarattal irta fel. Szoval elmentünk a kontrollra. Mintha a kislány érezte volna, hogy valami ma történni fog. Várnunk kellett, pedig idöre érkeztünk, ahogy meg volt beszélve és senki sem volt elöttünk. Már azon gondolkodtam, hogy hazamegyünk. Megvizsgálta a dokinö és a következöket mondta: Hát ez nem néz ki olyan jol, mint ahogy elképzeltem. Erre kiszaladt és hozott egy kenöcsös fülpiszkálót, csak éppenséggel hosszabbat: majd most segitünk rajta. Még se köpni se nyelni nem tudtam, mire a kislányhoz ment, szétnyitotta a lábaközét, és abban a pillanatban éktelenül nagy orditás: a fülpiszkálo utat talált és a kislány hüvelyének az elején landolt. Igy nyilt szét az összetapadt kis bördarab. (szerencsére nem lett nagyobb baja és kiheverte az esetet) Ezek után pedig dicséretet kaptam: "szép elömunkát végzett!"-hangzott a szájábol. Mivel még az ilyen pici babáknak összenöhet a bör - folytatta- , azt kéri, hogy kenegessem tovább azzal a kenöccsel, amit felirt! ( Addig sem és azota sem nyultam ahhoz a kenöcshöz. De!: a pici börét mindig leellenörzöm és rendben van.) Hazamentünk, persze rögtön elmeséltem a férjemnek, hogy jol ereztük, nem kellett volna elmennünk és akkor már én voltam a hibás. Ezekután pedig felbuzdulva, kerestünk volna egy olyan gyerekorvost, aki legalább emberibb vagy homeopatább, mit a jelenlegi, de sajna nem találtunk itt a környéken. Igy eröteljesen gondolkodunk, hogy mitévök legyünk? Mondanom sem kell, hogy szinte az egész város ide hordja a gyerekét, mert ez a legjobb orvos. Röviden és tömören ennyi történt a kontroll elött, alatt és után. Mindezt azért irtam le, hogy ilyen is van és itt, a nagyon hires Nyugat-Európában!!!!!!!! Mindenestre egy életre szólo tanulság, amit soha, de soha nem fogok elfelejteni. Mindenkinek köszönöm a segitséget, de ezt én hibáztam el. Ennek ellenére kivánok Mindenkinek szép estét és gyógyulást, javulást: Juzus