Kedves Beus!

Hozzászólás előzményeinek megtekintése »
(Ide kattintva megtekintheted a beszélgetést, amihez ezt a hozzászólást írták)

Kedves Beus!

Nagyon kíváncsi vagyok, milyen hozzászólások jönnek cikkemre (az ego hiúsága). És ha már látom hozzászólásod, nem tudom megállni, hogy ne segítsek. Babád, mint oly sokan a nagyvilágban, félelemekkel küzd. Fél az élettől, a világtól. Bizonytalansága miatt nyílt ki a méhszájad is. (Én úgy gondolom, hogy minden először szellemi és lelki szinten születik, majd kerül át fizikális szintre. Ennek köszönhetőek a csodák, mert amit te is átélsz, az is az.) Hogy babád nem gondolta meg magát, nem fordított hátat az életnek, vagy nem nehezítette meg saját dolgát, gondolok itt a koraszülöttség fizikális problémáira, egyrészt azért lehet, mert nem olyan mélyek, intenzívek a félelmei, másfelől a te, illetve családotok szeretete valószínűleg elég erőt adott neki a továbbhaladáshoz. Viszont félelmei megmaradtak. Most fél nekiindulni a születésnek. Segítheted őt: Akár este elalvás előtt, vagy délben, míg alszik kisfiad, képzeld végig a szülés folyamatát, hogyan fog történni. A kép pozitív legyen. Ha negatív gondolatok jönnek fel a folyamatról, próbáld ne elfojtani, hanem inkább pozitívra cserélni. Pl. elégeted a negatív képet, és a helyére pozitívat teszel. Emellett teremts kapcsolatot a babával. Szeretetköteléket. A szívedből induljon egy hasonló kötelék, mint a köldökzsínor, és csatlakozzon be a baba szívébe. Figyeld és érezd a szeretet áramlását. Majd beszéld meg a babával, hogy születése során ezt az áramlást fenttartjátok. És e köztetek lévő szeretet enyhíti a félelmeket, illetve a fájdalmakat. Nagy segítség, ha a szülést meditációként próbálod megélni. Te egy csatorna vagy ég és föld között. Engedj utat testeden át egy új életnek. Mi lenne más a teremtés csodája, ha nem ez!!! Működik. Tapasztaltam. És csak igazat tudok adni Lenókának: bízz babádban. Tudja ő a dolgát. Az én 3. kislányom is nagyon félt. Egy héttel később született a kiírt időpontjától. Egy hétig minden nap próbálkozott egy kicsit, majd "elnémult". Mikor már minden kötél szakadt indult neki a nagyvilágnak. Most is ilyen, ha kell odateszi magát, de amíg lehet kerülgeti a kását. És persze félelmeit az én fájdalomtól való félelmem mélyítette el. Sok sikert mindkettőtöknek, és mihamarabbi szülést! Aranka

Válaszok megtekintése »
(Ide kattintva megtekintheted, hogy milyen válaszok érkeztek erre a hozzászólásra)
Eredeti tartalom és hozzászólások:
Életünk alappillérei: fogantatástól a születésig, , 20 válasz 2010, január 26 - 11:35