Nagyon kíváncsi vagyok, milyen hozzászólások jönnek cikkemre (az ego hiúsága). És ha már látom hozzászólásod, nem tudom megállni, hogy ne segítsek.
Babád, mint oly sokan a nagyvilágban, félelemekkel küzd. Fél az élettől, a világtól. Bizonytalansága miatt nyílt ki a méhszájad is. (Én úgy gondolom, hogy minden először szellemi és lelki szinten születik, majd kerül át fizikális szintre. Ennek köszönhetőek a csodák, mert amit te is átélsz, az is az.) Hogy babád nem gondolta meg magát, nem fordított hátat az életnek, vagy nem nehezítette meg saját dolgát, gondolok itt a koraszülöttség fizikális problémáira, egyrészt azért lehet, mert nem olyan mélyek, intenzívek a félelmei, másfelől a te, illetve családotok szeretete valószínűleg elég erőt adott neki a továbbhaladáshoz.
Viszont félelmei megmaradtak. Most fél nekiindulni a születésnek. Segítheted őt: Akár este elalvás előtt, vagy délben, míg alszik kisfiad, képzeld végig a szülés folyamatát, hogyan fog történni. A kép pozitív legyen. Ha negatív gondolatok jönnek fel a folyamatról, próbáld ne elfojtani, hanem inkább pozitívra cserélni. Pl. elégeted a negatív képet, és a helyére pozitívat teszel.
Emellett teremts kapcsolatot a babával. Szeretetköteléket. A szívedből induljon egy hasonló kötelék, mint a köldökzsínor, és csatlakozzon be a baba szívébe. Figyeld és érezd a szeretet áramlását. Majd beszéld meg a babával, hogy születése során ezt az áramlást fenttartjátok. És e köztetek lévő szeretet enyhíti a félelmeket, illetve a fájdalmakat.
Nagy segítség, ha a szülést meditációként próbálod megélni. Te egy csatorna vagy ég és föld között. Engedj utat testeden át egy új életnek. Mi lenne más a teremtés csodája, ha nem ez!!!
Működik. Tapasztaltam.
És csak igazat tudok adni Lenókának: bízz babádban. Tudja ő a dolgát. Az én 3. kislányom is nagyon félt. Egy héttel később született a kiírt időpontjától. Egy hétig minden nap próbálkozott egy kicsit, majd "elnémult". Mikor már minden kötél szakadt indult neki a nagyvilágnak. Most is ilyen, ha kell odateszi magát, de amíg lehet kerülgeti a kását. És persze félelmeit az én fájdalomtól való félelmem mélyítette el.
Sok sikert mindkettőtöknek, és mihamarabbi szülést!
Aranka
Kedves Beus!
Nagyon kíváncsi vagyok, milyen hozzászólások jönnek cikkemre (az ego hiúsága). És ha már látom hozzászólásod, nem tudom megállni, hogy ne segítsek. Babád, mint oly sokan a nagyvilágban, félelemekkel küzd. Fél az élettől, a világtól. Bizonytalansága miatt nyílt ki a méhszájad is. (Én úgy gondolom, hogy minden először szellemi és lelki szinten születik, majd kerül át fizikális szintre. Ennek köszönhetőek a csodák, mert amit te is átélsz, az is az.) Hogy babád nem gondolta meg magát, nem fordított hátat az életnek, vagy nem nehezítette meg saját dolgát, gondolok itt a koraszülöttség fizikális problémáira, egyrészt azért lehet, mert nem olyan mélyek, intenzívek a félelmei, másfelől a te, illetve családotok szeretete valószínűleg elég erőt adott neki a továbbhaladáshoz. Viszont félelmei megmaradtak. Most fél nekiindulni a születésnek. Segítheted őt: Akár este elalvás előtt, vagy délben, míg alszik kisfiad, képzeld végig a szülés folyamatát, hogyan fog történni. A kép pozitív legyen. Ha negatív gondolatok jönnek fel a folyamatról, próbáld ne elfojtani, hanem inkább pozitívra cserélni. Pl. elégeted a negatív képet, és a helyére pozitívat teszel. Emellett teremts kapcsolatot a babával. Szeretetköteléket. A szívedből induljon egy hasonló kötelék, mint a köldökzsínor, és csatlakozzon be a baba szívébe. Figyeld és érezd a szeretet áramlását. Majd beszéld meg a babával, hogy születése során ezt az áramlást fenttartjátok. És e köztetek lévő szeretet enyhíti a félelmeket, illetve a fájdalmakat. Nagy segítség, ha a szülést meditációként próbálod megélni. Te egy csatorna vagy ég és föld között. Engedj utat testeden át egy új életnek. Mi lenne más a teremtés csodája, ha nem ez!!! Működik. Tapasztaltam. És csak igazat tudok adni Lenókának: bízz babádban. Tudja ő a dolgát. Az én 3. kislányom is nagyon félt. Egy héttel később született a kiírt időpontjától. Egy hétig minden nap próbálkozott egy kicsit, majd "elnémult". Mikor már minden kötél szakadt indult neki a nagyvilágnak. Most is ilyen, ha kell odateszi magát, de amíg lehet kerülgeti a kását. És persze félelmeit az én fájdalomtól való félelmem mélyítette el. Sok sikert mindkettőtöknek, és mihamarabbi szülést!
Aranka