AntalVali.com

SZia Aranka! Nagyon tetszett a cikk, amit írtál!! És ezzel kapcsolatban több dolog is felmerült bennem. 9 hónapos a kisfiam, aki egy tündér. Nagyon vártuk, és én is úgy voltam vele, hogy az első terhességem nem sikerült. De nem vetéltem el, hanem a 18.heti uh-n derült ki, hogy nagyon kevés a magzatvíz, ami arra utal, hogy a baba veséje/belei nem fejlődnek megfelelően, úgyhogy sajnos művi vetélésre került sor. Azóta sokat gondolkodtam a dolgon, felmerült az is bennem, hogy talán azért lehetett-e, mert én akkor még mit sem tudtam ezekről a dolgokról, nagyon kislányt szerettem volna, és még viccelődtem is azzal, hogy "kukit nem növesztek neki". Azóta van olyan sejtésem, talán azért "választotta" ezt az utat, mert kisfiú volt, és én még nem voltam készen egy kisfiú fogadására. Mit gondolsz? Lehet benne igazság? Aztán pár hónappal később, teljesen véletlenül elkerültem egy természetgyógyászhoz, aki mondta, hogy a baba lelke még mindig velem van, nem tudtam elengedni. Megcsináltuk az elengedést, fantasztikus élmény volt, most is libabőrös leszek, ahogy eszembe jut. Azóta megszületett a kisfiam, nagyon aranyos, imádom!! És megfordul a fejemben, hogy lehet, hogy ő az, aki először volt? Vagy ez hülyeség? Azért is gondolom, mert nagyon ragaszkodó-csimpaszkodó személyiség, sokkal ragaszkodóbb, mint más gyerekek, akiket ismerünk. Még az is felmerül bennem, hogy az is szerepet játszhat ebben, hogy 8 hónapos terhes voltam, amikor meghalt az apukám, ami nagyon nehéz időszak volt a terhességem alatt, és biztos az is kihatott rá is. Örülnék, ha megírnád, hogy mit gondolsz! Köszönöm, ági