AntalVali.com

Sziasztok, érdekes az írásod, Plútó. Míg az előző rész nagyon a szívemből szólt, ezzel a másodikkal már csak részben tudok azonosulni. pl: "A lustaságnak vannak fokozatai, de mindegyik veszélyes és káros, ha felfedezzük magunkban küzdenünk kell ellene." JAJJ. Lusta nő vs. jó anya a téma? Ezek szerint az a jó anya, aki alárendeli magát a házimunkáknak és az szégyellnivaló, ha elfárad és sarokba dobva a rongyot leül egy könyvvel és teával a fotelbe? Szégyelljem majd magam, ha inkább heverészve mesélek majd a gyereknek ahelyett, hogy főzök-mosok-takarítok? És ha nem vágyom a makulátlan háziasszony-anya szerepre, akkor már nem leszek JÓ anya? Takaros nőnek tartom magam, ennek jele, hogy a párom kifejezett kérése volt, mikor összeköltöztünk, hogy kicsit "rendetlenedjek" hozzá, ő pedig ígéri, hogy hozzám "rendesedik". Ez tökéletesen működik azóta, megtaláltuk az egyensúlyt: megosztjuk a teendőket, hiszen ugyanannyit dolgozom, mint ő. Fontosabbak az együtt töltött beszélgetős esték attól, hogy kipucolom-e a cipőmet holnapra és kivasalom-e az aznap kimosott ruhákat. Korábban, mikor munka után hazaestem, nem láttam mást, csak az éjfélig tartó teendőket, amiket el is végeztem. Tömény unalmas házimunka, ami sosem lesz kész, maximum abba lehet hagyni. Az eredménye az lett, hogy a fizikai kötelességeim irányába tolódott minden estém és megfakultam minden értelemben. Hol vannak viszont a lelki kötelességek, amikkel legfőképp magamnak tartozom, de a páromnak és majd a gyerekeimnek is? Azt gondolom, hogy egy mai nőnek nem csak anyaként, háziasszonyként kell helyt állnia, hanem barátként, feleségként, de elsősorban NŐKÉNT, amiben ez mind benne van. Én nem szégyellem, de gyakran előfordul, hogy lusta vagyok, ha a Te írásodat veszem alapul. Én mindezt nem lustaságként élem meg, hanem fáradságként, ami jelez, hogy töltekezzek fel energiával. Volt már, hogy egy szekrénnyi vasalnivaló ruhával a hátam mögött inkább házi-divatbemutatót tartottam, de legalább JÓL MULATTUNK! Utána felpörgök és szélvészként összerakok egy 4 fogásos egészséges vacsorát és tisztára nyalom a lakást! De ha nem lustiznék, töltekeznék fel, egy hárpia mártír anya válna belőlem, aki csak ad, ad és ad másoknak, anélkül, hogy a maga pihenésére, szépítésére, kényeztetésére, lustálkodására időt szánna. Magunkért is felelősséggel tartozunk, ne rendeljük ezt túlságosan alá. A Jóisten mentsen meg minden gyereket a mártír anyáktól, akikből zsémbes, elfojtásokkal teli idős nő válhat! Kell az arany középút ebben is! Szerintem ahogyan manapság a férfiak nagy részétől sem elvárható, hogy eltartsanak egész családokat, úgy minden nőtől sem várható el, hogy teljes lényét egyetlen célpont (gyermek) felé irányítsa. Megtörne az egyensúlya. Ebben az egyensúlyban nekem az is benne van, hogy minden este tápláló, saját készítésű vacsorát eszünk zöldségekkel, de bocsáttassék meg, ha a legegyszerűbb verziót választjuk, hogy ne kelljen egy óráig mosogatnunk és rendet tennünk utána. Este újraolvasom az írásod, mert a lelki lustaság is árnyalódik a blogban, ami ellen viszont tudatosan teszek én is. Ezzel együtt érzem, hogy mit akarsz átadni az írásodban, de képmutatónak érezném magam, ha stepfordi feleséggé válnék. Köszi, F.