Kedves Plútó! Nem esett jól, elolvasni ezt az írást.Azt hiszem azért, mert néhány gondolatában magamra ismertem. Igen, a konyhám nem éppen patyolat...de két gyerek mellett főztem, mosogattam, beágyaztam,tüzet raktam,játszottam velük, és még az ebédelésnél is segítettem...hát így telt a délelőtt...és most,ahelyett,hogy a tűzhelyet és a pultot sikálnám, leültem kicsit, mert én annyira lusta vagyok, hogy inkább netezek,mint pucolom a konyhát. Ráadásul a gyerekeim imádják a cukrot, csokoládét, az izesített joghurtokat stb.Az almát,körtét, paprikát, káposztát,uborkát falatonként rakosgatom a szájukba (ki azért nem köpik, de nem rajonganak érte).Szerinted van olyan anya, aki el tudja kerülni ,hogy a "szemetet" megkóstolják a gyerekei?És ha megkóstolják, akkor kiköpik, mert nem ízlik? Úgy érzem, a cikkedben sok az ítélet, kevés a tolerancia.Egy nő, egy,két, esetleg több gyermekkel a szárnyai alatt nem lusta,azért, mert néha lemerül az elem, mert nincs ereje főzés, mosás, vasalás után még takarítani is, úgy,hogy még a gyerekekkel is foglalkozik közben.Nem lusta egy anya, ha nem szervez állandó programokat a gyerekeknek.Szerintem ezt senki sem ítélheti meg kívülről.A legtöbb anya minden tőle telhetőt megtesz, hogy a gyereke megkapja a maximumot. Vali oldalain én eddig mindenhol megértéssel, segíteni akarással találkoztam, és éppen ezért az írásod bennem, bizony ellenérzést váltott ki. Én úgy gondolom, hogy aki ezeken az oldalakon olvasgat, aki ide jön tanácsért, ötletekért, bíztatásért, az olyan ember, és legtöbbször anya, aki tenni akar magáért és a családjáért...és legkevésbé lusta. Nem értem, milyen céllal írtad ezt a cikket.Ha nem mirólunk szól, akkor olyan érzetem van, hogy csak okoskodunk,vádolunk valakiket, valahol.Én pedagógus is vagyok, és amíg tanítottam, bizony láttam sok sok olyan gyereket, akiknek az édesanyjuk bizony nem szakadt bele a gyermeknevelésbe és a házimunkába sem.De ki vagyok én, hogy ítélkezzem róluk?Honnan tudhatom, hogy mi van a háttérben?Gondolod, egy ilyen írás/vélemény megváltoztatja őket?Sokan közülük még olvasni sem tudnak. A mai világot nem érdemes a régivel hasonlítgatni.Egy anya nem lehet otthon, hogy a család egészségén és a lakás kifogástalan tisztaságán munkálkodjék.A munkaidő után várna rá még ez a "pár,apró" feladat.És amíg otthon lehet(ugyebár jelenlegi állás szerint szűk 2 esztendő), addig nem ácsorog ott mellette a nagyi, aki kitakarít -míg ő szoptat/bébiételt főz- vagy befőzi a saját kertben termesztett gyümölcsöket télire, amíg anya picurkát sétálni viszi...hiszen nagyi is dolgozik még, legalább 8 órában. Ma ehhez a világhoz kell alkalmazkodnunk, amíg változtatni nem tudunk rajta! Kedves Plútó!Szívesebben olvasnék olyan cikkeket , amiben érzem a segíteni akarást, ötleteket, bíztatást, energiát kapok a "lustaság" leküzdésére: A pedagógus és anya szól belőlem: Ne azt mondd meg nekem, hogy rossz vagyok, hanem azt, hogyan legyek jobb!
Nem tetszik
Kedves Plútó! Nem esett jól, elolvasni ezt az írást.Azt hiszem azért, mert néhány gondolatában magamra ismertem. Igen, a konyhám nem éppen patyolat...de két gyerek mellett főztem, mosogattam, beágyaztam,tüzet raktam,játszottam velük, és még az ebédelésnél is segítettem...hát így telt a délelőtt...és most,ahelyett,hogy a tűzhelyet és a pultot sikálnám, leültem kicsit, mert én annyira lusta vagyok, hogy inkább netezek,mint pucolom a konyhát. Ráadásul a gyerekeim imádják a cukrot, csokoládét, az izesített joghurtokat stb.Az almát,körtét, paprikát, káposztát,uborkát falatonként rakosgatom a szájukba (ki azért nem köpik, de nem rajonganak érte).Szerinted van olyan anya, aki el tudja kerülni ,hogy a "szemetet" megkóstolják a gyerekei?És ha megkóstolják, akkor kiköpik, mert nem ízlik? Úgy érzem, a cikkedben sok az ítélet, kevés a tolerancia.Egy nő, egy,két, esetleg több gyermekkel a szárnyai alatt nem lusta,azért, mert néha lemerül az elem, mert nincs ereje főzés, mosás, vasalás után még takarítani is, úgy,hogy még a gyerekekkel is foglalkozik közben.Nem lusta egy anya, ha nem szervez állandó programokat a gyerekeknek.Szerintem ezt senki sem ítélheti meg kívülről.A legtöbb anya minden tőle telhetőt megtesz, hogy a gyereke megkapja a maximumot. Vali oldalain én eddig mindenhol megértéssel, segíteni akarással találkoztam, és éppen ezért az írásod bennem, bizony ellenérzést váltott ki. Én úgy gondolom, hogy aki ezeken az oldalakon olvasgat, aki ide jön tanácsért, ötletekért, bíztatásért, az olyan ember, és legtöbbször anya, aki tenni akar magáért és a családjáért...és legkevésbé lusta. Nem értem, milyen céllal írtad ezt a cikket.Ha nem mirólunk szól, akkor olyan érzetem van, hogy csak okoskodunk,vádolunk valakiket, valahol.Én pedagógus is vagyok, és amíg tanítottam, bizony láttam sok sok olyan gyereket, akiknek az édesanyjuk bizony nem szakadt bele a gyermeknevelésbe és a házimunkába sem.De ki vagyok én, hogy ítélkezzem róluk?Honnan tudhatom, hogy mi van a háttérben?Gondolod, egy ilyen írás/vélemény megváltoztatja őket?Sokan közülük még olvasni sem tudnak. A mai világot nem érdemes a régivel hasonlítgatni.Egy anya nem lehet otthon, hogy a család egészségén és a lakás kifogástalan tisztaságán munkálkodjék.A munkaidő után várna rá még ez a "pár,apró" feladat.És amíg otthon lehet(ugyebár jelenlegi állás szerint szűk 2 esztendő), addig nem ácsorog ott mellette a nagyi, aki kitakarít -míg ő szoptat/bébiételt főz- vagy befőzi a saját kertben termesztett gyümölcsöket télire, amíg anya picurkát sétálni viszi...hiszen nagyi is dolgozik még, legalább 8 órában. Ma ehhez a világhoz kell alkalmazkodnunk, amíg változtatni nem tudunk rajta! Kedves Plútó!Szívesebben olvasnék olyan cikkeket , amiben érzem a segíteni akarást, ötleteket, bíztatást, energiát kapok a "lustaság" leküzdésére: A pedagógus és anya szól belőlem: Ne azt mondd meg nekem, hogy rossz vagyok, hanem azt, hogyan legyek jobb!