AntalVali.com

Szívemből szóltál Eszter! Nem volt jó olvasni! Szívesebben olvasnék a dolgos nőről és arról, hogy ki hogyan és milyen praktikákkal tud 48 órát csinálni a 24-ből És ha nem tud, akkor sem bántanám, hiszen nem vagyunk egyformák! És a jó anya egyik legfontosabb ismérve számomra a tolerancia. S ez az, ami nekem ebből a cikkből nagyon, de nagyon hiányzott! Van olyan ismerősöm, akinek 2 gyerek mellett állandóan 'szalad a lakása' de nem kicsit, ... mi mégis mindig szívesen megyünk hozzájuk, mert ugyan lehet, hogy nincs tiszta törülköző, lehet, hogy a fagyasztóból kerül elő a pizza, vagy a kifőzdéből a főzelék, de gyerekkacagás van náluk és boldogok a gyerekek, mert az édesanyjuk napi 24 órában bábozik, rajzol, fest, mesél, énekel, ..., s ha alszanak a gyerekek akkor dolgozik. Nem, nem a háztartásban, hanem a munkáját (a másik hivatását) végzi GYES mellett. És azt gondolom, ez így jó! Mert ő így kiegyensúlyozott és boldog, s a gyerekei szintén, mert harmónia van otthon. Nem, nem a patyolat tiszta lakásban, hanem a lelkükben. Egyébként pedig Somlyó Zoltán verse számomra - hogy úgy mondjam - kicsit sem hiteles. Ő, akinek élete során sosem fűlött a foga a munkához már iskolás korától kezdve, habár nagyon könnyen tanult, s a szüleinek igen komoly anyagi áldozatot jelentett, hogy taníttassák őt. Ő aki, nem volt jó munkaerő, mert megbízhatatlan volt és nem volt benne kitartás, aki gyakran váltogatta a munkahelyeit és a lakhelyeit is mert 'nyughatatlan' volt a természete. Ő, aki miután 38 éves kora körül megnősült, a gyermekét a felesége szülei nevelték 10 éves koráig (aki mellesleg sokkal elismertebb költő lett, mint az apja volt). ... ... ... ... Szóval szerintem nem ő a leghitelesebb személy arra, hogy a lusta nőről írjon. Hacsak nem önkritikának szánta a sorait. Egyébként meg hogy mitől lesz egy gyerek válogatós? Fogalmam sincs. Az én gyerekem minden 'jót' megkapott 3 éves koráig, meg azóta is. Tény, hogy a nyers zöldséggel és a gyümölccsel soha nincs gondunk. De egyébként meg egyszer csak jött egy időszak, amikor közölte, hogy ő ezt, vagy azt nem szereti. Annak ellenére, hogy előtte szerette. Következetlen lennék? Lehet, de nem erőltettem. Aztán jött egy új időszak, amikor azt már szerette, de valami mást meg nem. És ez azóta is így megy. Egyébként pedig volt szerencsém néhány évig Franciaországban élni. És ha van valami amit a francia nőktől meg kell tanulnunk, akkor az pont az, hogy hogyan ne váljunk a háztartásunk rabjává. S mindezek ellenére minden délben otthon ebédelnek az iskolás gyerekek ha az egyik szülőjük nem dolgozik, s mindezek ellenére minden este meleg vacsora van az asztalon, amit a család együtt fogyaszt el. És ebben ez a lényeg. EGYÜTT! Akkor is, ha a pizza a pizzériából jött és csak a saláta és az előétel készült otthon, mert mondjuk az anyuka délután inkább elment az uszodába és úszott egyet. Igen, mert ez is fontos! Ahhoz hogy adni tudjak, először nekem kell 'JÓL lenni' és ehhez fontos, hogy ne legyek egy megkeseredett, a háztartásrabja, ... típusú anya! És igen, fontos, hogy mit eszünk! De nem mindenek felett! Legalábbis nekem! (De mondjuk nekem már gyerekkoromban is a 'Szeleburdi család' c. film volt a kedvencem. Amikor palacsintával keresik az elszökött aranyhörcsögöket! ) Szép estét mindenkinek! Gabi