AntalVali.com

Katka megjegyzése miatt szeretnék tisztázni még valami nagyon fontosat: nem minden bőrproblémával küzdő gyerek rossz evő és nem is feltétlenül a szülői nemtörődömség az oka a bőrgondoknak. (Nem írtam ennek ellenkezőjét!) Én azt állítom, hogy ha egy gyerek rossz evő – és félreértés ne essék: nem azt a gyereket nevezem rossz evőnek, aki kevesebbet eszik a megszokottnál (valamelyikőtök írta ezt), hanem azt, akinek a torkán szinte nem mennek le a tápanyagot valóban tartalmazó, egészséges táplálékok – ott az anya nemtörődömségét, kényelmességét (lustaságát) kell keresni. Kérlek engedjétek meg, de ezt én határozottan így gondolom, mert így tapasztalom. Szervi baja a gyerekeknek ritkán van – szoktatási baja annál több! Eszméletlen nehéz dolog tud lenni az a bizonyos „szoktatás”, mert minden nap kell tenni érte! Piszkosul fárasztó, de csak a mindennapos „tevés” által alakulnak ki jó, vagy rossz szokásaink – a miénk is, a gyerekeinké is. Tudjátok, az én nagyobbik fiam is válogatós volt világéletében, a sírba bírt kergetni – de így kaptam őt meg, így küldte hozzám a Jóisten, ezt a feladatot kellett megoldanom. (Igen, szerintem azért kaptam őt így, mert én magam is lusta és kényelmes voltam. A fiam tartott tükröt elém, rádöbbentett erre a hibámra, és rákényszerített minden nap, hogy tegyek ez ellen!) Szóval, nagyon megnehezítette a mindennapos dolgomat – de szerencsére nem adtam fel, és ennek ma már tisztán látom a pozitív eredményét! Majd mesélek erről is. Tudom, hogy az emberlánya hajlamos kétségbeesni, és a gyorsabb, egyszerűbb megoldások után nyúlni - amit teljesen átérzek, hiszen tudom milyen az, amikor az a bitang kiskölyök megint nem óhajtja megenni, amit olyan gondosan elkészítettünk neki…! Mégis, érdemes kitartani az egészséges étrend mellett és arra biztatlak Benneteket, hogy ne válasszátok a könnyebb utat, mert az pillanatnyi megoldást remekül hozhat, de a hosszútávon kamatostul kell megfizetni a hanyag táplálásért. Pénzben, és fáradtságban egyaránt. Még valamit elárulnék, ha már ennyire belementem: az én kisebbik fiamnak is volt ételallergiából fakadó bőrragyája (ekcéma – nevezhetjük aminek akarjuk: hatalmas vörös foltok a nyakon, hajlatokban mindenütt – borzasztó még rágondolni is!). Nem ehetett semmi tejterméket, semmi hüvelyest. Meg fogom osztani Veletek azt a megdöbbentő élményemet, hogyan múlt el két hét alatt ez az egész ekcéma-rémálom A-tól Z-ig, úgy, hogy utána a kölyök már mindent ehetett! Minden sebe lepörgött, nyomtalanul begyógyult, és mégcsak hozzá se kellett nyúlni. Erre mondják manapság, hogy csodaszámba menő gyógyulás – pedig nem sok ördöngősség volt benne, csak a kulcsot kellett megtalálni. Tipikus esete annak, hogy nem látjuk a fától az erdőt.... (Kaló Jenő egyik könyvében valószínűleg szerepel is a kisfiam esete is, legalábbis egyszer felhívott, hogy bele szeretné tenni, nem tudom megtette-e végül.) Csajok, higgyétek el, lusták vagyunk mindannyian – mindenki a maga módján: ki kisebb, ki nagyobb mértékben, ki ebben, ki abban! Őszintén tisztelem és csodálom a kivételeket – mert vannak kivételek: őket általában az 50-60 év feletti korosztályban látom. Nekünk, mai anyukáknak sokszor csak sír a szánk – pedig százszor könnyebb dolgunk van, mint a szüleinknek, nagyszüleinknek volt!