Kedves Plútó!
Én azt gondolom, hogy a titok nyitja a minta. Az indiaiak mondják, hogy ne a szavaiddal nevelj, hanem a minta adással (vagy valami hasonló :). És szerintem az étkezésnél is ez a titok nyitja.
Láttam olyan családot, ahol odafigyelt az anyuka arra, hogy mit esznek a gyerekek, minden nap ott volt a friss zöldség, gyümölcs, ... (vagyis nem volt lusta :), mégsem ették/szerették. Miért? Mert hiányzott a szülői minta. Ők nem szerették, de próbálták a gyerekeket egészséges étkezésre szoktatni. De sajnos így nem lehet. Ha a gyerek azt látja, hogy a szülők jóízűen eszik a spenótot, akkor valószínűleg ő is meg fogja enni. Valószínűleg. De még így sem biztos (szerintem). De több rá az esély, mint ha anyuka tonna számra tömi magába az édességet, rántott húst, ... és közben a gyereket próbálja egészséges ételekkel traktálni.
Bocs, de ez meg az én véleményem!
Egyébként hogy a szoktatás mennyire fontos, azt bizonyítja a fiam esete, aki 2 éves koráig csak olyan gyümölcsjoghurtot kapott, amiben összeturmixolt gyümölcs volt, semmi más. Imádta. Egyszer megkóstolta az enyémet, amiben méz is volt, mert én ugye nem lettem arra szoktatva, hogy nem kell feltétlenül mindent édesíteni s utána mi történt? Soha többé nem ette meg méz nélkül. Nem sok mézzel, de egy kicsit mindig kell bele tenni, mert "úgy finom"!
S hogy nekünk könnyebb dolgunk van, mint az anyukánknak, nagymamánknak volt? Én inkább azt mondanám: nekünk másként van nehéz dolgunk, mint nekik volt. De ez megint csak az én véleményem!
További szép napot!
Gabi
Szoktatás, vagy mintaadás? Esetleg mindkettő?