Te is hallgass meg!
"Az anyukák gyakran esnek ebbe a "hibába" - nevezetesen: a gyerek az első! De ne nevezzük ezt hibának, csak fejlődési periódusnak. Gyakran kérdezem meg ilyen esetben gyerekes anyukáktól, ha belőled nincs semmi, akkor mit adsz a gyereknek, családnak? Képzeld el magad, mint egy kancsó, ami teli van tiszta vízzel. Mindig kiöntesz belőle egy picit és nincs utántöltés, egyszer csak azt veszed észre, hogy már csak az üres kancsó van, a család -és te is- szomjan marad."..
Ha energiát adsz, azt vissza is kapod ez is egy természeti törvény. Az égő fa a kályhában a nap melegét adja vissza. Azaz, ha én szeretettel szolgálok egy kicsi gyereket, akkor azt majd az Isten és Földanya is jutalmazni fogja, nem is kicsit! Zökkenő mentesebb kamaszkor, és egészséges felnőtt.
Nem itt a bibi. Hanem itt: "Sok felnőtt (?) embert ismerek, akiknek már családjuk van, de teljes felelősséget, még mindig nem vállalnak a tetteikért (a mamához futnak pénzért, kajáért, stb, mert a mama segít!). Ezek az anyukák túlgondoskodták gyermekeiket, helyettük tettek meg sok mindent ("A pokolhoz vezető út is a legjobb szándékkal van kikövezve!" ), a szeretet nevében. Élősködővé nevelték fel gyermekeiket, mert nem tanították meg időben őket egyedül gondolkozni, ÉLNI ÉS a másikat (anyuka) ÉLNI HAGYNI! Nem ez a szeretet! A szeretet kölcsönös tiszteleten is alapul."
Nézd ezzel én teljes mértékben tisztában vagyok, de a Felem nem. Nézd ezek a sorok nem rám igazak, ha van valaki, aki nem anyucihoz szaladt, ha bármi baja volt az én voltam, én egymagam jártam ki az utat, alakítottam ki a saját nevelési technikám, de van egy másik felem is és ő éppen az a kategória, amit itt leírtál, tehát, ez az ő fejlődési fázisa lesz, mert én most nemet mondok a nagy gyerek kívánságainak. Neki kell megtanulni a boldogulnia nélkülem úgy, hogy közben ott vagyok mellette, de nem szolgálom ki minden igényét, mert én is fontos vagyok, igen és az is fontos, hogy ő fontos, de nem úgy, mint régen.
Én alapból egy anyáskodó tipus vagyok és itt elhibáztam a kapcsolatom, hogy vele is anyáskodó voltam, teht éppen úgy viselkedtem Vele, mint az anyukája, aztán mikor megszülettek a gyerekek hoppon maradt, nemis kicsit. És most újra lehet kezdeni a szerelmet tisztán és egészségesen hiszen tavasz van!
Tudod a dalt: "Tavaszi szél vizet áraszt virágom, virágom, minden madár társat választ, virágom virágom Te engemet Én Tégedet.
Csak most máshogy lesz, mert : Nem úgy van most, mint volt régen, nem az a Nap süt az égen, nem az a Nap, nem az a Hold, nem az a szeretőm ki volt." Világváltás van ám ezerrel! És ez akkora öröm számomra, hogy el sem tudom mondani.
Isten mindíg a tenyerén hordott, és ez most sem lesz másként, mert Ő az alap, a Mi kapcsolatunk alapja.
L.
Drága Fülesem! Hallak ám, de kicsit