AntalVali.com

Sziasztok! Anyukám szokta mesélni, hogy amikor ők gyerekek voltak (négyen lányok ;) általában hetente egyszer sárgarépa főzeléket főzött a nagymamám. S ez persze senkinek sem volt a kedvence. De aki legkevésbé szerette, az a nagyapám volt. Ennek ellenére minden alkalommal odaült az asztalhoz, és ha csak keveset is, de evett belőle. Így aztán a lányok sem mondhatták, hogy ők nem kérik. Hozzám valahogy ez a fajta szülői minta közelebb áll. Mert egy ideig 'el lehet altatni' a gyerekek éberségét, de egy bizonyos kor után ez már nem működik, hogy a "papának dolga van, ...". A gyerekek hihetetlenül intelligensek és nagyon hamar 'átlátnak rajtunk' és aztán kíméletlenül őszinték is. Viszont az működik (nálunk legalábbis), hogy "lám-lám az apának sem ez a kedvence, egy keveset mégis eszik belőle". És egyébként nálunk ez a szabály. Nem kell mindent szeretni, de mindent kötelező megkóstolni. És ha nem annyira ízlik, akkor lehet belőle keveset kérni. Én meg legközelebb próbálom másként elkészíteni, hátha úgy majd jobban ízlik. S természetesen próbálok trükközni. Amikor pl. a "nem szeretem a sajtot" korszakunkat éltük, akkor sokkal több egyéb olyan ennivalót adtam, ami sok kalciumot tartalmazott, ... De ami a lényeg szerintem, az az, hogy a gyerekeknek nagyon fontos azt érezniük, hogy a szüleik őszinték velük. Fontos az egészséges táplálkozás, de ne essünk abba a hibába, hogy feladjuk érte az őszinte légkört, mert a gyerekek sokkal hamarabb rájönnek erre, mint ahogy azt mi gondolnánk! És persze ez megint az én véleményem! Szép hétvégét mindenkinek! Gabi