AntalVali.com

Igazad van abban, hogy sok nő, lusta anya nem is tudja, hogy mi fán terem az tudatos életmód. Pedig az információk korát éljük. De nagyon sok nő nem ér rá órákat lebzselni a világhálón, sem szabadidejében, sem a munkahelyén, mert dolgozik, munka után pedig a családjával van és lehet főzi-süti nekik a halott, élettelen táplálékot, de nem azért, mert meg akarja mérgezni őket, hanem mert meg van győződve róla, hogy jót tesz nekik, a legjobbat, gondoskodik és szeret. Miért akarna egy anya tudatosan rosszat a családjának? A nagyi sem azért süt cukros bejglit az unokáknak hétvégére, mikor meglátogatják, mert fehér méreggel akarja őket mérgezni. A vegetariánus és a nem vegetariánus szülő is meg van győződve valamiről, jóhiszemü, ezért (is) nem ad az egyik húst, a másik pedig ad a gyerekének. Ez "átadásnak" "tanításnak" "nevelésnek" számít,  a szülő példát mutat, szokásokat, életfilozófiát, elveket ad át. Annak idején, mikor anyukám megtanított fehér lisztből cukorral élesztővel bejglit sütni, lusta lett volna?? Nem, egyáltalán nem. Átadott valamit, megtanított valamire, amiről  meg volt győződve, hogy jó, mert mi szerettük és elfogadtuk és megettük, amit elénk tett, szeretettel, gondoskodással készített. És azért tanított meg rá, hogy majd ha elérkezik az idő, akkor én is csináljam így, kövessem, vigyem tovább.

Ezért is tartom én is sértőnek, lehet naívnak is, és tényleg abszolút vakvágánynak, lustának nevezni egy anyát, aki  a mi szemszögünkből nézve nem tudatos, viszont jóhiszemü, gondoskodik és szeret és meg van győződve, hgy jót tesz, csak ő lehet cukros bejglivel, mi meg, vagy mások pedig mézzel készített bejglivel. És igenis nem jó, ha letámadunk valakit, egy anyát, hogy lusta, mert szerintünk nem tudatos, rosszakaró, mert cukorral és nem mézzel süti a gyerekei kedvenc sütijét.

Én nem vettem magamra a cikket, egy, mert még nem vagyok anya, viszont vagyok én is lusta, meg kényelmes is, mégsem tudom magamra venni, nem megy, tudatos vagyok, már így is maradok, mert én is meg vagyok győződve, hogy jó utat járok, jó szokásokat fogok átadni a gyerkeimnek.  És engem is bánt, és aggaszt, és töröm az agyam, hogy ha majd a gyerekeim ovodába, suliba mennek, mit fognak ott egész nap enni, stb... de..

És pont itt, az oldalon, már három éve, tanultam meg, ahol sok hozzászólás, cikk, egyéni vélemény, elmélkedés, szokás tünik végletesnek, hogy különbség van egészséges egészségtudatosság és fanatikusság, mániákusság, rögeszmék között, és hogy lehet úgy is eszet oszatni, hogy közben nem látjuk a fától az erdőt. Könnyen át lehet csúszni egyikből a másikba. És ez is egészségtelen, mérgező, káros, kuka......