AntalVali.com

Jól érzed, sokan dobáltak meg virtuális paradicsommal, amiért ezt a lustaságról szóló cikket feltettem . Sokan vetették a szememre, hogy túl mereven gondolkodom (lásd „anyarobot”), ráadásul ítélkezem – mégis muszáj volt belekiabálnom az éterbe a sok-sok „laza” felfogású anyuka láttán. (Akik, hozzáteszem, valószínűleg nem antalvalis olvasók – de azért sosem lehet tudni, az önkritika értékes dolog, érdemes gyakorolni. ) Lehet, hogy én merev vagyok, és ítélkezem (ha így van, úgyis visszaszáll rám, egyetértek!), de úgy éreztem, hogy a gyerekek egészsége megérdemli, hogy őszintén beszéljünk a saját, anyaként elkövetett mulasztásainkról (nem bűneinkről!!!), és szembenézzünk saját kényelmességünk árával. Többek véleményéből azt érzékeltem, hogy magát a „lustaság” szót is sértőnek érezték, másrészt az is megfogalmazódott, hogy túl sokrétű problémát minősítek lustaságnak, ami talán nem is az valójában. Nos, lehet ezeken vitatkozni – a blog célja eleve ez volt, erről már a blogindítóban is írtam. Az én személyes véleményem az, hogy a lustaság ezerféle álruhát képes magára ölteni. Ha elkezdjük a gyerekeinkkel kapcsolatos problémákról a rétegeket, mint egy hagymahéjat, lefejteni, akkor az esetek túlnyomó többségében az anya (szülők) lustaságát vagy önzését találjuk meg legalul (de ez utóbbit már meg sem mertem említeni ). Ez pedig nem ítélkezés, hanem tény! És akkor van itt minden: nem táplálták megfelelően, nem szerették, csak kényeztették, nem törődtek a kis lelkével, nem figyeltek rá, nem válaszoltak a kérdéseire, nem vették figyelembe ő mit szeretne stb., stb., stb. Bárhogy is van, a szülők hanyagságának a gyermekek látják kárát – ezért muszáj erről beszélgetnünk! Sajnos nem tudom hogyan oldható meg mindez úgy, hogy senki ne bűntudatot érezzen, hanem mindössze felismeréshez jusson, és elkezdjen cselekedni – nyilván ez utóbbi lenne a cél. A bűntudat egy lelki féreg, belülről rág, és kizárólag ártani tud. Ugyanakkor, mivel mi magunk kreáltuk azzal, hogy nem tudunk valamin felülemelkedni, mi magunk tudjuk megszüntetni is azzal, hogy felismerjük, belátjuk, hogy emberből vagyunk, és önmagunk hibáztatása helyett hozzáfogunk a megoldáshoz. Azért vagyunk itt a földön, hogy dolgozzunk magunkon - mindenkinek van mit tennie. A lustasággal pedig meggyőződésem, hogy a XXI. századi emberek túlnyomó többségének van mit tennie! (Nekem is, ahogy ezt említettem. ) Nem szokásom mások felett ítélkezni, tisztában vagyok vele, hogy mindenki valami miatt olyan, amilyen, és mindenki a saját tempójában járja az útját – a Jósiten szemében ettől még mindenki egyformán értékes életet él, és ettől még kölcsönösen szerethetjük egymást. Nem vagyok az a típus, aki ujjal másokra mutogat; ha valami gondom van, akár másokkal, akár a világgal, mindig a saját házam táján kezdek el söprögetni - erre biztatok mindenki mást is. De Veled (és másokkal) ellentétben én úgy gondolom, hogy előrevisz az, ha időnként nevén nevezzük, szemlesütés nélkül kimondjuk a kényes dolgokat, és bízom abban, hogy ez lesz, akinek hasznára válik majd. Naponta többszázan olvassák ezt a honlapot - hacsak tízen-húszan a fejükhöz kapnak, akkor úgy gondolom, megérte! Köszönöm az észrevételeidet!