AntalVali.com

Kedves Mira Emma! (Mindegyik neved nagyon szép) Én is hasonló cipőben járok.Épp az elmúlt két nap viszontagságait próbálom kiheverni.Mi még kicsit le is vagyunk maradva hozzátok képest a cukorral való leszámolásban, mert én lépésekben kezdtem hozzá a háztartás cukormentesítéséhez.Van egy 4 éves fiam, és egy 2 és fél éves lánykám,és úgy próbálok cukormentesíteni, hogy közben valami dologgal helyettesítsem is az édességeket.Most már szépen alakul.A méz nálunk amúgy is gyakori szereplő, de van már aszalt gyümölcs készletem, dió, cukor és sómentes korpás keksz,stevia szirupot is beszereztem és persze állandóan almát, és egyéb gyümölcsöket kínálok nekik.Ezeket szerencsére mind szeretik, na de a húsvét...hát én is majdnem infarktust kaptam.Amikor fülig csokisan szaladgáltak, kezükben a csokinyuszival (pedig ahogy csak lehetett pakoltuk apával a szemük elől a nyuszi ajándékait),aztán felbontották a kókuszos kekszet,majd ebédkor alig ment le egy kis leves,de utána már kunyerálták a "szájösszeragasztó" sütiket...ja és közben beosontak a mamával a spájzba egy kis fruttiért...persze a hátunk mögött Elegem volt belőle,hogy egész nap emiatt idegeskedek.Elegem volt belőle,hogy a saját szüleinket "regulázzuk" ünneplés helyett,és az is egyértelmű,hogy minél jobban harcolok,annál rosszabb a helyzet. Én már csak abban bízok,hogy ahogy Plútó is írta, a türelem és a kitartó "jóra nevelés" meghozza gyümölcsét,és egyszer eljutnak arra az értelmi szintre,amikor nem kell az egészségtelen étel,kialakul az egészségtudatuk,és maguk döntenek úgy,hogy elutasítják,ami nem egészséges...és mindezt úgy,ahogy tőlünk látják.Csak ne adjuk fel