AntalVali.com

Kedves Mira Emma, Eszter - és még sokan mások, akik hasonló cipőben járnak! Ne nyugtalankodjatok, ne emésszétek magatokat feleslegesen - minden erőfeszítés és törekvés eredménye meglesz idővel! Ezért is írtam valahol, hogy ez nem az aratásnak, hanem a magvetésnek az ideje - Ti pedig épp a kellős közepén vagytok ennek, átérzem a helyzeteteket... Igen, pocsék érzés, amikor a környezetünk semmibe veszi, akarva-akaratlanul lábbal tiporja mindazt, amire mi törekszünk, amit mindennapos munkával felépíteni igyekszünk. Amit én megfigyeltem: a nagyszülőkkel érdemes legalább egyszer nyíltan, persze csak nagyon finoman, de mégis megbeszélnünk, hogy milyen elveket követünk a gyerkőc étkezése terén - és miért. Ha nem igazán vagytok határozottak, ha csak néha megemlítitek nekik, hogy ezt vagy azt nem jó, ha adnak a gyereknek, akkor nem lesz foganatja a dolognak. Ez borzasztó nehéz, mert bármennyire is nem akarjuk a szüleinket, családunkat megbántani, némi összezördülés emiatt szinte elkerülhetetlen - mégis úgy érzem, érdemes ezen egyszer túlesni, a gyerek egészsége érdekében. Muszáj, hogy a nagyszülők is tisztában legyenek a nagyszülőség határaival: ők megszokták, hogy velünk kapcsolatban mindenhatók voltak - de az unokájukért már nem ők a felelősek elsősorban! Ezt nem látják sokszor, vagy nem akarják látni: nekik mi mindig gyerekek maradunk, akiknek a döntéseit símán felülbírálhatják - de valahogyan, empátiával, mégis a tudtukra kell adnunk, hogy ez nem így van. Felnőttünk! Természetesen megértőnek és kompromisszumkésznek kell lennünk velük - úgy gondolom, egy 60 éves nagymamára nem érdemes hidegzuhanyt zúdítani azzal, hogy nem sütheti a megszokott sütijeit, vagy nem vehet egyetlen csokinyuszit sem az unokájának. De azért vannak határok, mennyiségben és minőségben, amiket meg kell húznunk, például: nincs gumicukor, keménycukorka, kóla és egyéb lónyálank, ne cukrozza meg az epret a nagyi, és ne adjon semmi édességet a gyereknek délelőtt. Csokiból pedig csak 1-1 kockát, és nincs Mars meg Snickers szelet, mert az borzalom, és nem kisgyereknek való. Úgy gondolom, hogy az ehhez hasonló alapvető dolgokat minden nagyszülő képes megérteni és elfogadni - aztán akinek haladó szelleműbbek a szülei, az persze mehet tovább is. Abban biztosak lehettek, hogy a drága kicsi gyerekeitek ragyogóan meg fogják tanulni, hogy kinél mit lehet és mit nem! Ebben elképesztően profik: kitapasztalják a mozgásterüket itt is, ott is, és ki is használják maximálisan. Nekünk jó két évünk eltelt azzal, hogy a nagyszülőknél még kértek túrórudit, kevés csokit, de itthon egyáltalán nem hiányolták. Ez fokozatosan változott meg, egyszer csak észrevette a nagymama - X alkalom után -, hogy már nem kérik a megszokott nyalánkságokat. Az óvodában is fokozatosan változott meg a helyzet, szépen lassan kezdett beérni a sok erőfeszítés gyümölcse! Ma már a nagyobbik fiam a legjobb barátait is rábeszéli a suliban, hogy ne egyenek uzsonnát, ha nutellás kenyér van épp, és önszántából ajándékozta el a menzán kapott húsvéti csokinyuszit egy kislánynak, aki tetszik neki... És ő valóban egy alapvetően édesszájú gyerek - ezzel azt szeretném mondani, hogy semmi nem reménytelen! A tiltással nagyon vigyázzatok, fordítva sülhet el. Ha a gyerkőc nagyon kér valami egészségtelen dolgot, akkor szerintem érdemes inkább adni neki belőle egy keveset (főleg ha még csak most vagytok átállóban). Bízzatok magatokban, és őbenne - no meg az időben, ami mindent megérlel - most kell még neki, de majd el fogja hagyni...