AntalVali.com

Az előző leveled minden szavával egyet értek - lelki társak vagyunk, az egészen bizonyos! A kásák minden formában nagyon finomak (szerintem), válozatosan elkészíthető, tápláló étkek. Én mondjuk tejjel sosem készítem őket, mert azt tanultam a makrobiotikusoktól, hogy ne főzzünk együtt tejjel gabonát - azért nem tettem erről említést az írásban, mert nem tudom mennyire lényeges ez valójában. Ha valaki bírja és szereti a teljes tejet, miért is ne...? Az azonban biztos, hogy vízzel készítve a kásák könnyebben emészhetőek. Szóval, én minden gabonafélét vízben főzök meg, és teszek bele bármit, amihez kedvem van, vagy amit épp otthon találok: darabolt almát, körtét, mazsolát, diót, mákot, pirított mandulát, sőt, amikor nincsen semmi otthon, akkor a nagymama szilva-, vagy baracklekvárjából keverek bele ízesítésnek. Mindenféle verzióban nagyon szeretik őket a fiaim is, én is. (Apát hagyjuk ki most... ) Annyit tudnék hozzátenni az általad leírtakhoz, hogy próbálj időnként elszakadni a gabonapelyhektől, amikor több időd van a főzésre. Nyilván, ez nem reggel lesz, hanem este! Igazi éltető, gyógyító energiájuk az egész szemes gabonáknak van, mert ezeket nem dolgozták fel sehogyan, teljes a tápanyag tartalmuk. Egy kiváló barnarizs kása megfőzéséhez kb. 45 percre és 4-szeres vízmennyiségre lesz szükséged, de az egész szemes köleskása már 20-30 perc alatt is megfő (kb. 5-szörös vízmennyiség kell hozzá). A gabonákat mindig le kell öblíteni folyó hideg vízben felhasználás előtt! Egy kiváló könyvet ajánlanék Neked (és másoknak), ha még nem ismered esetleg, amiből sok segítséget és ötletet kaphatsz: Kövesdi Natália: Nagyi és Nati szakácskönyve. Remek az egész A-tól Z-ig, és benne van minden, amit a gabonafőzésről tudni érdemes.