AntalVali.com

Nagyon örülök, hogy reagált Ithiliell és LiliNortianyu, mivel az övékéhez hasonló történetek sajnos teljesen általánosak manapság. Szerencsére egyre többen ébredeznek, és kezdik kétségbe vonni az állandóan gyógyszereket felíró orvosuk kompetenciáját – nagyon helyesen! Orvos és orvos között óriási különbség van, s mint ahogy élelmiszer vásárlás esetén sem elégszünk meg feltétlenül azzal, ami a hozzánk legközelebb eső éjjel-nappaliban található, orvosból sem kell megelégednünk a körzetileg illetékessel.

Az a baj, hogy félünk a betegségektől (még a sajátunktól is, hát még a gyerekétől) – pedig ezek létünk részei, és a legtöbb fertőzésnek semmiféle maradandó következménye nincsen. Egyszerűen csak túl kell esni rajtuk - és ha pici kortól kezdve vigyázunk a gyerekek testműködésére tiszta kajával, tiszta kozmetikumokkal, akkor bízhatunk kiváló működésükben betegség esetén is, nem kell agyonaggódni magunkat. 

Egyébként döbbenetes, hogy hiába ültünk oly sok évet az iskolapadban, az élet valóban fontos dolgairól – például a saját testműködésünkről – alig tanultunk valami hasznavehetőt, ráadásul az orvos és a gyógyszerész, no meg a reklámok tömkelege elveszi a kevéske önbizalmunkat is. Én nem szeretem az összeesküvés-elméleteket, sőt, kifejezetten jókat szoktam derülni rajtuk, de azért sokszor elgondolkodtam már azon, vajon nem tudatosan butítanak-e le bennünket, fogyasztókat, ennyire? Ha ugyanis nem ismerjük testünket, bármit el lehet nekünk adni – a hitvány ennivalóktól kezdve az egészségre káros kozmetikumokon át a haspuffadásra, mint halálos betegségre kitalált gyógyszerekig bármit.

Nem riogatás, de bizony nagy tétje van annak, hogyan állunk hozzá a gyerekünk kiskori betegségeihez: merjük-e hagyni őt önállóan végigmenni a fertőzéseken, illetve milyen mértékben, és milyen eszközökkel avatkozunk be, ha mégis szükségét érezzük. Vali gyönyörűen leírta a lényeget – végigvezette Nektek pár mondatban milyen következményekkel jár az immunrendszer taccsra vágása, súlyossági fokozatokat is figyelembe véve. Nincs tehát helye kesergésnek vagy halogatásnak: itt tennivaló van, kihívás van, megoldandó feladat van - az anyák felelőssége nagy! Béky tanáruram viszont mindig azt mondta: ha valami túl nagy falatnak tűnik elsőre, mindig jusson eszünkbe, hogy a Jóisten nem tesz senkinek sem nagyobb terhet a vállára, mint amekkorát el tud cipelni, meg tud oldani. 

Aki úgy érzi, hogy hiányosak az ismeretei házi betegápolás terén, vagy nem tudja meddig mehet el odahaza, bizonytalan, az szerezzen be mielőbb megfelelő szakirodalmakat mankónak (lásd a cikkben, ami nekem bejött), aki pedig szükségét érzi, az álljon neki sürgősen másik gyerekorvost keresni! A betegségmegelőzésre szerintem folyamatosan érdemes nagy figyelmet fordítani gyerekeknél, főleg ha már a menzát is túl kell élje szegény - nálunk folyamatosan kapják a gyerekek a SupraKids-et, aminél én nem ismerek hatékonyabb és sokoldalúbb táplálékkiegészítőt. Bármennyire is úgy érzem, reggel-este minőségi ennivalót kapnak, a közétkeztetés mellett erre szükség van.