AntalVali.com

hogy nem emészted magadat túlságosan ezen - és ezt teljesen komolyan gondolom. Nem tudunk minden problémát magunk megoldani, és ami nem a mi asztalunk, azt hagyjuk meg másnak.

Bár kívülállóként, pár leírt sorból természetesen nem tudom megítélni, hogy mi a helyzet nálatok valójában, nekem úgy tűnik, hogy a ti nagyitok önmagával nincs kibékülve, belső gondjai vannak, amiket (még) nem tud megoldani. Neki magának kell eldöntenie, hogy mit szeretne valójában, mi teszi őt boldoggá - ti fel tudjátok kínálni neki a nagyszülői létet, egy édes kislányt, de ha ő ezzel nem kíván élni, akkor hagyjátok őt békén őrlődni, vívódni.

Nekem van egy olyan érzésem, hogy ha ő kifelé azt igyekszik mutatni, hogy szereti az unokáját, akkor ez így is van, csak még nem tudta "összehozni" a külső-belső dolgokat... Talán menni fog ez neki idővel. Szerintem legyetek vele türelmesek, és ne bánkódjatok semmiképpen amiatt, ha látszólag elutasító. Ti azért ott vagytok vele, nem feleditek el őt - és talán most ez a legtöbb, amit tudtok tenni!