AntalVali.com

Kedves Plútó! Értem, amit mondasz..illetve lehet majd csak úgy 3o év múlva Az én részemről Ő a legelső, a férjem részéről pedig a legkisebb unoka. A következő lépcső egy tíz éves kisfiú. Körbe volt rajongva. Ez már akkor is feltűnt, mikor bekerültem a családba pár éve. Őszinte leszek, nekem ez akkor sem tetszett...Képzelj el egy kisfiút, aki kitünő tanuló, énekel, több hangszeren játszik, sportol...erre mondják, hogy minden elvárásnak megfelel. Egy pár családi ebéd volt már az utóbbi hónapokban, és ez az annyira nem is kisfiú nincs már a pidesztálon... pl. nem sütött neki a mama külön tepsi kakaós kalácsot, ami a kedvence, s ami azelőtt nem igen fordult elő. Mondanom sem kell, elég rossz kedvű volt végig, és próbálta magára vonni a figyelmet. A legutóbbi alkalmommal, miután elmentek a mama a következőt mondta -milyen szemtelen lett ez a gyerek, tisztára olyan mint az anyja (aki a menye ). Persze tudom én, hogy kiskamasz. De itt csak arról volt szó, hogy szerette volna, ha rá is figyelnek, ha már tíz éven át ömlengés volt a része.(Ne haragudj, nem tudom ezt a szót mással helyettesíteni). Próbáltam nekik is felhívni erre a figyelmüket. Szerencséje lesz az én kisfiamnak, mert úton van a másik unoka, szóval idén karácsonykor már nem ő lesz a legkisebb Lehet, igazad van, és szigorú vagyok. Lehet a saját nagyszülői rossz tapasztalataim miatt is...Megfogadom a tanácsodat, és szemet hunyok. Végülis az csak jó, ha ennyire örülnek a kisembernek. Szeretet-e ez, avagy sem... nos ez már filozófiai kérdés, ami nem hivatásom