AntalVali.com

Drága Plútó! Kezdem a sort, már ott kiakadtam, mikor a kutya és ló példa előjött, állathoz hasonlítani egy gyermeket nekem szentségtörés. Tény, hogy a kisbaba elsősorban emocionális és ösztönös lény, akár egy állat, na de azért ez túlzás. Sokszor találkoztam már vallásos emberekkel akik hasonló szemléletet vallottak én meg inkább hallgattam. A gyerek önző, és zsarolja a szüleit.... Fenyíteni vesszővel, ettől lesz erkölcsös egy gyerek? Szerintem ezzel az unokám verését készíteném elő, van ismerősöm aki fakanalat, meg nadrágszíjat használ én megvallom őszintén, ha nagyon muszáj a kezemmel csapkodom a popsijukat, igen azzal amivel megsimizem a kis buksijukat. Ez sem helyes állítólag. A következetes nevelés egymás kölcsönös tisztelete és a nagybetűs SZERETET úgy vélem mindennél fontosabb és ezt a szentírás is megerősíti a szeretet himnuszban. "Ha szertet nincs bennem, csak zengő érc kongó hang vagyok" Végül egy kis vicc a Nevelés mindennapi művészete c. katolikus kiadóban vásárolt könyvből: Az anyuka Istennel fenyegetőzik és azt vallja, hogy Isten mindent lát. Vihar van, a gyerek egy kockacukrot szeretne elcsenni a cukortartóból, egy nagyon dörög az ég, mire a kicsi gyerek megszólal: Jól van na, egy kis kockacukorért ekkora zajt csapni. Kiváncsian várom anyatársaim véleményét, a szerkesztőkét is L.