AntalVali.com

Nagyon sok minden eszembe jutott olvasás közben, de a "Gyere ha hívlak" fejezet ragadott meg leginkább. Hogy képzeli bárki is, hogy a gyereket el kell vonni attól a foglalatosságától, amiben éppen elmerült??? Az a világon a legfontosabb dolog, hogy a gyerekek játsszanak, és így tanulják az életet! A szülőnek tisztelnie kell a gyermekét! Ha már a vallásról beszélünk, a gyermekek a Teremtő gyermekei, senkinek sem tulajdonai vagy szolgái vagy alárendeltjei. Inkább gondolom azt, hogy a szülők a gyermek szolgái, mint fordítva! A legegyetemesebb parancsolat a szeretet. Hogy várhat el bárki is szeretetet egy olyan lénytől, akinek a szükségleteit nem veszi figyelembe? A legfőbb parancsolat szerint nem engedelmeskedni kell Istennek, hanem SZERETNI őt! Méghozzá "teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes ELMÉDBŐL", azaz nem vár el a Jóisten vak engedelmességet az embertől. Úgy is mondhatnám: Isten szolgái bárányok, de nem birkák. Ha megvesszőzöm a gyereket, amikor a lépcsőre akar mászni, akkor azt fogja megtanulni, hogy lépcsőre mászni rossz - nem pedig azt, hogy a lépcsőről leesni a rossz. Gondolkodni kell megtanítani a gyereket, nem pedig engedelmeskedni!