AntalVali.com

Sziasztok, Legelőször szeretném, ha tudnátok, hogy a következő mondatokat keresztényként írom. Amikor anya lettem, én is elolvastam ezt a könyvet, mivel igenis szeretném a gyerekeimet Isten útján nevelni. Lényegében egyetértek vele, bár ennyire szigorúak mi nem vagyunk. Az alapvető gond szerintem az, hogy mindannyian mást értünk szeretet alatt. Nálam a szeretetbe beletartozik a keménység is, mert néha igenis keménynek kell lenni a gyerekeddel, az ő érdekében. A Biblia azt mondja, hogy Isten is megfenyíti azokat, akiket szeret (most nem tudok pontos helyet mondani, de majd utánanézek, hogy hol van ez leírva). Szerintem ennek a könyvnek egy baja van, túlságosan kidomborítja a fenyítést, mellőzve a "szeretgetést", egy kicsit rideg és kemény. Pedig a gyakorlati életben nagyon is jól működik a fenyítés és a rajongva-szeretés. Ez a könyv még keresztényként is kicsit nehezen emészthető, szerintem aki nem tekinti a Bibliát az egyetlen tekintélynek az életében, az nem is tudja igazán megérteni. És hogy kicsit lássátok a másik oldalt is: a kisfiam két és fél éves, nálunk így szokott végigmenni egy konfliktushelyzet: csinál valamit, amit nem szabad, rászólunk. Megint megcsinálja, megint rászólunk, hozzátéve, hogy legközelebb kap a fenekére fakanállal. Ilyenkor vagy befejezi, vagy sunyin ránk néz, és megcsinálja harmadszor is. Ilyenkor egy fakanál társaságában bevonulunk a szobájába (SOHA nem kap mások előtt, ez a mi ügyünk), kap egy pici ütést a popsijára (TÉNYLEG picit, nem vagyunk állatok, hogy szétverjük a gyereket, épp csak csíp egy kicsit...), majd megkérdezzük tőle, hogy tudja-e miért kapta. Mindig tudja. Megbeszéljük, hogy ezt nem szabad, legközelebb fogadjon szót, általában bocsánatot is kér magától. Mindig szorosan magunhoz öleljük, elmondjuk neki, hogy nagyon szeretjük, és ezt azért kapta, mert meg kell tanulnia, hogy következménye van annak, amit tesz. Utána vidáman és felszabadultan játsszunk tovább, az egész folyamat alatt igyekszünk a lehető leghiggadtabbak maradni. Az egészben nem maga a fizikai fenyítés a lényeg, hanem a lelki folyamat. Külön kell választani a gyereket, és azt, amit csinál (ahogy Isten is elválasztja a bűnt a bűnös embertől, az elsőt gyűlöli, a másikat nagyon is szereti). A fiunk soha nem kap ki azért, mert rossz vagy buta, soha nem büntetjük azért, amilyen, de nem tűrjük a dacos, "csakazértis" engedetlenséget, amit szerintem minden szülő pontosan ismer. Annak nem szabadna előfordulnia, hogy dühből, indulatból verem el a gyerekemet, na annak semmi értelme, ezt én is iszonyatosnak tartom (kaptam én is annak idején...) A nehezebb eset persze az, amikor anya és apa már tiszta ideg :D És nem hiszem, hogy emiatt gyűlölni fog felnőtt korában. Viszont pl engedelmesen megáll, ha motorozás közben rászólok, mert mondjuk jön egy autó. Vagy szó nélkül indul haza a szomszédból, amikor itt az ideje, ahelyett, hogy hisztizne, mert még maradni akar. És lehet, hogy ez sokak szemében rossz, de sokan meg vágyakozva kérdezik, hogy "ezt meg hogy csinálod?". Én azt gondolom, hogy igenis fontos az engedelmesség, mert extrém esetben akár életet menthet, de ez nem egyenlő azzal, hogy a gyereknek nem lehet saját akarata, véleménye, egyénisége, hogy megalázva és alárendelve éli az életét. A baráti körünkben vannak mindenféle családok, és a gyerekeken egyértelműen látszik, hogy kik vallják ezeket az elveket. És nem azért, mert szótlan, boldogtalan, elnyomott gyerekek, sőt! :D Összeségében igyekszem úgy viszonyulni a fiamhoz, ahogy Isten viszonyul hozzám: feltétel nélkül szeret, mindig ott van, amikor szükségem van rá, bármilyen helyzetben futhatok hozzá, megvígasztal, és ha kell, akkor kemény, az én érdekemben... Még egyszer mondom, szerintem ezt a könyvet azok tudják igazán megérteni, akik megtért, hívő keresztények, és tisztában vannak azzal, hogy a Biblia bizonyos kifejezések alatt mit ért. Írtam mindezt úgy, hogy újjászületett, Krisztusban hívő keresztény vagyok immár 15 éve. Egy, a Bibliát szóról-szóra tanulmányozó gyülekezethez tartozom családommal együtt, vallom, hogy Isten teremtette a világot, hogy a Biblia az Ő szava és ma is aktuális, és hogy annyira szeret mindannyiunkat, hogy elküldte a Fiát, Jézust, hogy aki hisz benne, ne kárhozzon el, hanem örök élete legyen (János evangéliuma 3,16). Szeretettel, Zsu