AntalVali.com

Kedves Anyukák! Számomra döbbenetes volt a fentebbi írás. Mindenki a saját gyermek korából tud táplálkozni és én is ezt teszem. Mi ugyan lányok voltunk és nem a legjobbak, de soha nem bántottak a szüleim amiért nagyon hálás vagyok. Ez az érem egyik oldala. A másik, ha bármilyen ennyire kemény dorgálást és fegyelmezést kaptam volna akkor biztosan elszöktem volna. Nem egyforma az emberek természete és ezt bizony, mint szülő mindenkinek figyelembe kell venni, nem minden nevelési eszköz alkalmazható minden egyes gyereknél. Felnőttként elvárjuk, hogy individuumként kezeljenek, de azt szeretnénk, ha gyerekeink jól idomított állatokként ostorcsapásra és kemény jelszavakra mozogjanak? Nekem ez egy kicsit ellentmondásosnak tűnik... Majd felnőve azt is várjuk gyermekeinktől, hogy önállóan boldoguljanak és megtalálják helyüket a világban, ami bizony már nem a 100-200 évvel ezelőtti rend szerint működik, hogy aki jól viselkedik az elnyeri méltó jutalmát. Ahogy a világ változik nekünk is figyelembe kell vennünk és változtatnunk. Ha becsukjuk a szemünket és azt mondjuk, hogy ami régen jó volt jó lesz ma is, nem hiszem, hogy életképes felnőttek lesznek gyerekeinkből. Nem vagyok híve a ma divatos engedjünk meg mindent nevelésnek, de a fent leírtak már olyan szinten korlátolt szerintem - és ezt a szerintemet hangsúlyoznám - hogy még olvasás közben is reszketek a dühtől. Nekem 3 fiú gyerek van a felügyeletem alatt. Nem én szültem őket, csak a válás után "örököltem" őket. Általánosságban elmondhatom, nem egyszerű velük, de következetességgel és mindkét fél Apa-Anya egyetértésével nagyon könnyű velük. Ugyanúgy emberek, mint mi felnőttek, vannak jogaik, kötelezettségeik amiket illik figyelembe vennünk. Egyébként meg egy mondás szerint mindenki úgy h*lye, ahogy tud. Szóval a legkeményebb szigorból, és elnyomásból a legkeményebb bűnözők is kifejlődtek már.