AntalVali.com

Kedves Goa!

Nagyon örülök, hogy írtál erről a könyvről. nekem is a kedvenceim közé tartozik. Azt gondolom, erről az oldalról kellene megközelíteni a gyereknevelést, nem pedig a vessző oldaláról.

Teljesen egyet értek Simcsirivel is. A gyerekeket vesszővel való verés és idomítás nélkül is lehet nevelni.

Ennek az irománynak az olvasása belőlem csak mélységes felháborodást tudott kiváltani. Ezzel így vagyok jó pár nap után is. Páran írtátok, hogy azért vannak benne értékek, követendő elvek. Na számomra ez volt az egyik leggusztustalanabb vonása ennek a könyvnek. Persze, hogy egyet értek én is azzal, hogy legyünk következetesek a gyerekkel, alakítsunk ki benne egy morális értékszemléletet stb. Na de mindezt verés útján? A cél szentesíti az eszközt? Tegyük kényelmesebbé az életünket. Tanítsuk meg a gyereknek, mikor ne zavarjon minket, mert nekünk ez kényelmes. És hogy ezt elérjük, semmi mást nem kell tennünk, csak néha kicsit megvesszőzzük. Úgy kb 5 hónapos korától fogva. Tényleg, hogy ez nekem eddig nem jutott eszembe!

Elnézést, ha valakit bánt a hangnem, de akár hányszor végig gondolom ezt felmegy bennem a pumpa.

A gyerek rosszaságának az oka szinte mindig a szülőben keresendő. Mert  nem figyeltünk rá eléggé, vagy mert nincs rá elég időnk stb. Tudom, hogy a mai rohanó világban a legtöbben nem tudnak annyi időt szánni a gyerekeikre, mint amennyit kellene, vagy amennyit szeretnének. Ebbe a csapdába én is belekerülök néha. A gyerekek csak ezt jelzik felénk viselkedésükkel.  És erre a válasz a vesszőzés lenne?

Szeretném mindenki figyelmébe ajánlani az alábbi könyvet. Bár Neill ebben nagyrészt az iskolai nevelés alternatíváját mutatja be, szerintem  elvei az otthoni nevelés terén is mérvadóak a szülőknek.

A. S. Neill

Summerhill

A pedagógia csendes forradalma

Egy kiváló pedagógus, A. S. Neill mondja el az általa alapított iskola, Summerhill történetét, valamint gondolatait gyerekekről és szüleikről, iskolákról és tanárokról, szabadságról és kényszerről. Neill forradalmi pedagógiai elvei - ellentétben a tekintélyelvű nevelési módszerekkel - a gyermeknek annyi szabadságot adnak, amennyi csak lehetséges. A szabad, önmagát szabályozó gyermek szabad akaratából tanul és cselekszik, ami boldogabb és gyermekibb életet tesz lehetővé, később pedig kiegyensúlyozottabb, neurózisoktól mentes felnőttkort.
"Ez a könyv azoknak a szemelvényeknek a gyűjteménye, amelyeket amerikai kiadóm, Harold Hart válogatott ki négy korábbi könyvemből. - A Summerhill ma gyakorlatilag ugyanolyan, mint 1921-ben volt, amikor megalapítottuk. Közös diák-tanár önkormányzat működik, a növendékek szabadon eldönthetik, hogy részt vesznek-e az órákon vagy sem, jogukban áll tanulás helyett játszani napokon, heteken, ha kell, akár éveken át, nem részesülnek semmiféle - sem vallási, sem erkölcsi, sem politikai - kioktatásban, és senki nem próbálja átalakítani a jellemüket."
"A nehéz gyerek boldogtalan. Örök harcban áll saját magával, ebből kifolyólag a világgal is ? írja Neill a könyv bevezetőjében.
A nehéz felnőtt ugyanebben a cipőben jár. Egy boldog embernek nem jut eszébe megzavarni egy gyűlést, vagy a háború mellett szónokolni, vagy négert lincselni. Egy boldog feleség nem zsörtölődik a férjével és a gyerekeivel. Egy boldog ember nem gyilkol és nem lop. Egy boldog munkáltató nem félemlíti meg az alkalmazottait.
Az összes bűntényt, az összes háborút vissza lehet vezetni a boldogtalanságra. Ez a könyv azt kísérli meg bemutatni, hogy miből is fakad a boldogtalanság és hogyan képes tönkretenni emberi életeket, illetve hogy miként lehet felnevelni a gyerekeket úgy, hogy e boldogtalanságot legalább nagy részben elkerüljék."