AntalVali.com

Kedves Andrea!és Mindenki aki olvassa :) Mindig örülök ha azt látom, hogy más is hasonló nézeteket vall a gyereknevelésről,azaz, hogy a mai robot világban még vannak természetes emberek :-) Mielőtt megszületett a fiam olvastam a Dalai Láma könyvét az együttérzésről és megragadott az a fejezet, ahol a gyerekekről beszél, a legfontosabb Ő szerinte,hogy tiszteld a gyermeket és érezz együtt vele...próbáltam és próbálkozom azóta is és elmondanám, hogy megdöbbentő felismeréseket hoz magával ez a fajta tudatosság. Csak egy példa? belegondoltunk már abba, hogy milyen lehet egy ölelésre szomjazni az éjszaka közepén, egy idegen és sötét helyen? vágyni a szeretett személyre, hogy biztonságban érezzem magam?...hát igen, talán nem túl jó, és mégis mennyien próbálnak egy ilyen szeretet után sóvárgó kis emberkét idomítani...aztán meg később, 20 év múlva csodálkozunk, hogy az ifjú, modern fiatalembert nem érdekli ha anyja, apja beteg, nem tud mit kezdeni a betegeskedő, kicsit hóbortos öreg nagyszülőkkel, nem képes együttérezni, a párkapcsolatában, ha gond adódik inkább otthagyja....stb. hopppááá!!!! hogy amikor kis csecsemőként vele sem éreztek együtt, őt nem erre tanították??? dehogynem, a gyümölcs beérett, tessék szétnézni...a mai világ tele van boldogtalan, szeretre éhes felnőtt, ámde infantilis emberekkel...nem véletlen, nem azt mondom, hogy csak a gyerekkor miatt, de hiszem azt, hogy a "tortából egy óriás szeletet kitesz", ha torta a nagy élet :) Évek óta figyelem, hogy ki, hogyan reagál akkor, ha gyerekkoráról kell beszélni...figyeljétek meg, nagyon kevesen vannak, akik önfeledten, különösebb feszültség nélkül, oldottan tudnak beszélni a gyermek én tapasztalatairól... Üdvözlettel: Goa