„Isten félelmében”

„Isten félelmében”

Nem vagyok szakember, de némileg értek hozzá, így szeretnék egy
félreértést eloszlatni ezzel a kifejezéssel kapcsolatban.

Az „Isten félelmében” kifejezésben a félelem szó nem a hétköznapi
jelentésű, inkább szinte az ellentéte annak.
Olyasmi ez, mint a vállalatoknál működő „Bonyolítás” nevű
osztály, ami pontosan nem a megbonyolítást, hanem a lebonyolítást végzi, vagyis megoldja a problémát (jó esetben).
Az „Isten félelmében” kifejezést inkább így kellene mondani: Isten
ismeretében, Istenre figyelve, Istenben bízva, vele együttműködve stb.
A Bibliában összesen 365-ször szerepel ez a felszólítás: Ne félj!
Különösen ne az Istentől. Szinte minden oldalon találunk ilyen
mondatokat: Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai tartanak...
vagy: Légy erős és bátor, ne félj és ne rettegj, mert veled van
Istened, az Úr mindenütt, amerre jársz... vagy: Istenetek, az Úr
nyugalmat ad nektek, vagy: Ne félj! Én megsegítelek. vagy: Ne félj,
és ne rettegj, mert az Úristen veled van, nem hagy cserben és nem
hagy el...(Ezek véletlenszerűen idehozott idézetek.)

Vagyis szó sincs félelemről, annak inkább az ellenkezőjéről. Ezt a
kifejezést a vallásos szóhasználatot ismerők nem értik félre, és
valószínűleg hozzájuk szólt az a könyv(?), amiről írtál.
Tehát félre a messzemenő következtetésekkel, egyszerűen arról van
szó, hogy egy másik közönséghez szólt az a valami, amit ti nem
értettetek meg. Lehet, hogy ezt a kifejezést már illendő lenne
lecserélni valami kevésbé félreérthetővel, de hát ez legyen az ő
gondjuk. Az is igaz, hogy vannak felekezetek és azon belül
papok/lelkészek, akik maguk is félreértik a „félelem” szót és
szívesen riogatnak másokat is. (Nemrég még halálra kínozott árva
kislányról is lehetett olvasni valamelyik román kolostorban és tartok
tőle, hogy nem utoljára...) De hát ehhez Istennek semmi köze sincs,
ahogy nem volt az inkvizícióhoz sem és - szerintem - a mai „keresztyén”
egyházakhoz sem. Legalábbis Magyarországon, ahol némi rálátásom van
az - igen szomorú - egyházi állapotokra.

Üdvözlettel: Somhegyiné Jutka
 

Eredeti tartalom és hozzászólások: